A közvélemény-kutatások durván 40 százalékosra teszik azok arányát, akik még nem döntöttek a szavazatuk sorsáról, írja Szanyi Tibor Ikarosz című blogbejegyzésében. Ez a valóságban aligha lehet így, jegyzi meg, szóval beszéljünk inkább titkolózásról, vagy szebben szólva diszkrécióról. Ennek okán viszont felmerülhet az is, hogy a biztos válaszokat adók egy része talán félrevezető bemondásokat tesz. A nagy számok törvénye persze kemény dolog.

A két nagy párt könnyedén összeszedte az ajánlószelvényeit, tehát sokan fognak szavazni rájuk - írja Szanyi. A Jobbik esete már csiklandósabb, nekik voltak problémáik, főleg Budapesten, így nem nagyon hiszem, hogy azonos súlycsoportba kerülhetne az MSZP-vel.

A másik két kisebb párt viszont vérverítéket izzadt a cédulákkal, s számomra nem kérdéses, hogy más pártoktól, illetve a „piacról" hozták össze az induláshoz szükséges mennyiségeket. Az viszont már inkább kérdés, vajon lesz-e elégséges, 5 százaléknyi szavazatuk is?

Ma még sokan a szárnyalást élvezik, írja az MSZP-s képviselő Balra, magyar! című blogjában (balramagyar.nolblog.hu). Soha nem látott magasságban a Fidesz, alatta gyakorlatozik a Jobbik. Kockázatos mutatványok, különösebb tartalom nélkül, vagy ami van, az többnyire szemfényvesztés.

Vissza a földre, de mindannyian! Trükközést, hazudozást, zsidózást, cigányozást nem finanszíroz a nagyvilág! Pofozkodó csendőröket sem. Ezek ugyanis nem valódi jövedelemtermelő tevékenységek. Önmagában persze azzal nincs baj, ha egyik, vagy másik párt magasra tör, majd lezuhan. A baj az, hogy ezek ránk csapódnak. Minél magasabbról, minél nagyobb súllyal, annál több lehet a kár - írja Szanyi.