Vagyis: a járóbeteg-szakellátásra szolgáló pénzt vélhetőleg a kórházi adósságok csökkentésére csoportosították át. Pedig az önálló járóbeteg-szakrendelők sokkal költséghatékonyabbak, mint a kórházak mellett működő szakrendelők. Előbbiek az ilyen típusú ellátásra fordított összegnek mindössze 5,6 százalékát kapják, miközben ők látják el az országban az összes járó beteg 25 százalékát.
Csongrád megyében négy kórházfüggetlen szakrendelő működik – jellemzően a kórházaktól távoli, jelentős külterületi lakossággal rendelkező vidékeken – Ruzsán, Mórahalmon, Kisteleken és Csongrádon. Jó nevű városi szakorvosok járnak oda rendelni. Mind a négy településen arról számoltak be, hogy a várakozási idő jóval rövidebb, mint a kórházi szakrendelőkben. Az orvosok rugalmasabbak és kedvesebbek. Az egyik önkormányzati tisztviselő úgy nyilatkozott: nem mennek haza addig, míg van beteg a váróban.
A 2400 lelkes Ruzsán nincs is igazi járóbeteg-szakrendelő. Az önkormányzatnak hét szakmában vállalkozó szakorvosokkal van szerződése, akik három település – Ruzsán kívül Öttömös és Pusztamérges – betegeit látják el. Mindhárom falu 40-50 kilométerre van Szegedtől, mindegyiknek kiterjedt a tanyavilága. Szekeres Istvánné, a ruzsai önkormányzat gazdálkodási csoportvezetője szerint őket nem értesítették arról, hogy más kap a maradványpénzből, ők meg nem.
Náluk a szerződés szerint a doktorok viselik annak kockázatát, ha túllépik a teljesítményvolumen-korlátot, és az OEP csökkentett összeggel vagy egyáltalán nem fizeti ki a teljesítményüket. Az önkormányzat egyedül a labor üzemeltetésére fordít jelentősebb összeget – hiszen hiába rendelne helyben a szakorvos, ha utána egy vérvétel miatt el kellene utazni a városba. A mórahalmi önkormányzat évi 40 millió forintot költ a nonprofit kft. formában működő szakrendelőjére.
További tízmillió forint szokott lenni a maradványösszeg – most azt is a kisvárosnak kell kifizetnie. Nógrádi Zoltán fideszes polgármester kérdésünkre megdöbbentőnek nevezte, hogy elvonták tőlük a maradványpénzt. Eddig egyetlen egészségügyi kormányzat sem tett különbséget a finanszírozásban aszerint, hogy ki működteti az ellátást. Szerinte ezzel leértékelik az önkormányzati szakrendelők betegeit és orvosait.
Nagy Zsolt, a Kisteleki Térségi Egészségügyi Központ ügyvezető igazgatója még bízik abban, hogy megkapják a „kasszasöprési pénzt”. Náluk hat település betegeit látják el. Ha ez a rendelő nem volna, nemcsak több időbe kerülne Szegedre menni, hanem a kis jövedelmű emberek pénztárcáját is jelentősen megterhelné a többszöri utazás. Ráadásul a várólisták jóval rövidebbek Kisteleken, mint Szegeden.
Csongrádon 5-6 millió forint maradványpénzre számítottak. Az ottani szakrendelő négy település 24 ezer lakóját látja el. Seres Marianna ügyvezető igazgató elmondta: 2015. január 1-jétől előjegyzés nélkül mehetnek a betegek a csongrádi laborba. Az önkormányzat támogatja őket – de egyre kevesebb pénze jut az önként vállalt feladat finanszírozására. Nemcsak a kórházi szakrendelőknek vannak szállítói tartozásaik – úgy néz ki, hogy ezután nekik is lesznek. Partnereikhez kell ugyanis fordulniuk, hogy később fizethessék ki az orvosi anyagokat, netán az áram- és a fűtési költséget. Az általuk ellátott 24 ezer embernek viszont tragédia lenne, ha megszűnne a szakrendelés.
Kormány: máshol jobban szorít a cipő
Kérdésünkre, hogy mi indokolta a maradványpénz elvonását, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárságáról azt felelték: a maradvány felosztásának alapvető szempontjai a várólisták rövidítése, a fekvőbeteg-szakellátásban korábban felhalmozott lejárt kötelezettségállomány csökkentése, a finanszírozás működéshez igazítása, továbbá az alapellátás – a háziorvosi ellátáson kívüli szereplői – finanszírozásának megerősítése voltak. Számolni kellett az év közben felmerült korrekciók költségével is. A járóbeteg-szakellátás teljesítményvolumen-keretei a tavalyi évhez képest változatlanok maradtak, vagyis nominálisan nem csökkent a bevétel. Az idei évben átfogó kapacitás-felülvizsgálatra kerül sor, melynek keretében komplex szakmai szempontrendszer szerint nyílik lehetőség az óraszámok egységes, koncepcionális keretek között történő módosítására.
