A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem konzisztóriumába jelölt Gerendai Károly hozzáértése az összművészeti menedzsment terén megkérdőjelezhetetlen, Spengler Katalin pedig, habár háttérbe húzódó alkat, kortárs képzőművészek műveinek gyűjtőjeként és szakíróként is komoly nevet szerzett magának az elmúlt évtizedekben. A Semmelweis Egyetem konzisztóriumában helyet kap Csányi Sándor, az OTP Bank elnök vezérigazgatója, Nobilis Márton Pál, a Nemzeti Kommunikációs Hivatal elnöke és Nagy Zoltán professzor, az Amerikai úti idegsebészet megbízott igazgatója.
Nagy Zoltán professzor érdeklődésünkre azt mondta a felkérésről: mint az egészségügyben régóta „pedálozó munkás" érdekelt a korszerű orvosképzésben, tavaly már dolgozott az akkreditációs bizottságban, ezért szívesen vállalta a feladatot. Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke, aki a Budapesti Gazdasági Egyetem konzisztóriumának tagja lett, úgy vélekedett: „Elég tisztán látom, hogy mik a munkaerőpiaci elvárások a saját szektorunkban, s szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy még piacképesebb tudással kerüljenek ki a fiatalok az egyetemről." Niklai fontosnak tartotta megemlíteni: nem értékeli túl saját szerepkörét, az oktatási és a tudományos munka továbbra is a tanárok feladata marad.
Nem kell kormányhátszél
Óvatos bizalom – ezt érzékeltük a megkeresett felsőoktatási intézményekben, amikor a konzisztóriumokról érdeklődtünk. Az egri főiskola egyik docense úgy vélekedett: nem árt egy oktatási intézménynek, ha tapasztalt, az üzleti világot a való életből ismerő szakértők beviszik szemléletüket az „elefántcsonttoronyba". A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának dékánja, Szajbély Mihály azt mondta: örül, hogy az egyetem jelöltjeit nevezték ki. Arra a kérdésre, hogyan tud majd állást foglalni például a Videoton vezérigazgatója a szegedi egyetem ügyeiben, a dékán azt felelte: az volt a céljuk, hogy
tekintélyes, kormányzati hátszélre nem szoruló emberek legyenek a konzisztórium tagjai.
Weltner János, a Semmelweis Egyetem közalkalmazotti tanácsának elnöke megkeresésünkre arra mutatott rá: miután több érdekcsoport összehangolt munkájából áll össze az egyetem tevékenysége, jó lett volna, ha valamennyien delegálhattak volna tagot a testületekbe. A Pécsi Tudományegyetemen (PTE) megkérdezett tanárok túlnyomó többsége nem ismeri a delegáltakat, de ettől még bizalommal tekintenek a grémiumra. Volt, akit meglepett, hogy nincs a konzisztóriumnak az egészségiparban jártas tagja, holott a PTE talán legmeghatározóbb kara az orvosi. Bódis József, a PTE rektora – aki maga is orvos – erről annyit mondott: ez nem jelent gondot, és senki sem hiányolja, hogy nincs egészségügyi szakember a csapatban.
Nehéz lesz lavírozni
„Illusztris lista" – így értékelte a névsort Manherz Károly. A szakember, aki másfél évtizeden át volt az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja, 2006 és 2010 között pedig felsőoktatási szakállamtitkárként dolgozott, külön kiemelte:
a kormány ez egyszer figyelembe vette az intézmények, hallgatói szervezetek ajánlásait,
így a szakmákhoz igazítva kerülhettek pozíciókba elismert szakemberek. Manherz Károly úgy vélte, hogy a lista megnyugtató, nem igazolódtak be azok az aggodalmak, amelyek szerint a testületek a kormány meghosszabbított kezeként működnének. Ezzel együtt jelezte, akadnak még nyitott kérdések: Mit vár a kormány a testületektől, s azok tagjaitól? Mekkora mozgásterük lesz? Mennyi pénzt kapnak? Ráadásul – korábbi aggályait megismételve – Manherz Károly újra elmondta: a tekintélyes tagok ellenére a testületek tovább csökkentik az egyetemi autonómiát, s nem lesz könnyű az intézményeknek a rektor, a szenátus, a kancellár, a szaktárca és a konzisztórium között lavíroznia.
Tőrös Szilárd, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke is úgy vélekedett, hogy a konzisztóriumi tagok döntő többsége elismert gazdasági szakember, így hozzájárulhatnak az egyetemvezetésre háruló feladatok egy részének ellátásához. Vannak azonban kétségei, hogy a gyakorlatban miként érvényesül majd a testületi tagok szakértelme. Példaként azt említette: a testületnek gyakorlatilag vétójoga lesz, de mi van akkor, ha a konzisztóriummal előzetesen egyeztetett előterjesztést a szenátus leszavazza?
Gondot okoz szerinte az is, hogy nincs kellő mélységben szabályozva a konzisztórium működése és hatásköre. Mi történik, ha a kancellár, a rektor és az érdekvédelmi szervezet megállapodik a bérekről? Mivel ez érinti a költségvetést, előfordulhat, hogy a konzisztórium végül nemet mond a már megkötött bérmegállapodásra? Tőrös Szilárd jelezte azt is: szerinte a konzisztórium nem a legjobb megoldás a képzés javításához, mert, „az oktatás nem termelési folyamat, más módon kell ösztönözni a résztvevőket."
Mutyigyanús kinevezések
Bár a konzisztóriumi „külső" tagok nagy többsége, ha másért nem is, legalább pozíciója miatt nem lóg ki a sorból, azért akadnak „gyanús" kinevezések. Az egri Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem esetében érdekes egybeesés, hogy mindkét helyen konzisztóriumi taggá választották a két megyei vízművállalat vezetőjét, Hevesben Bánhidy Pétert, Borsodban Üszögh Lajost. Iparági forrásaink szerint ez afféle kárpótlás, a tervek szerint ugyanis a vízművállalatokat centralizálják, s a megyei vízmű-igazgatóságokat megszüntetik.
Nem kevésbé érdekes, hogy a Debreceni Egyetem konzisztóriumának egyik tagja lett a cívisvárosban Fidesz-közeli vállalkozóként ismert, s Kósa Lajos volt polgármester egyik legfőbb bizalmasának számító Kotosmann Zoltán, a Heliker Invest Zrt. vezérigazgatója, a debreceni vagyonkezelő holding igazgatósági tagja. Kotosmann a helyi közéletben a „bennfentes mutyijaival" híresült el: az önkormányzati vagyonkezelő holding igazgatósági tagjaként nem érezte például összeférhetetlennek, hogy cégei a várossal üzleteljenek.
