Mítoszok, mítoszok... Franciaország esetében például az, hogy mindenki az ellenállásban munkálkodott a második világháború alatt. Hollandiában az a kényelmes gondolat, hogy mindenki rejtegetett egy Anna Frankot a padlásán, ám a zsidók elhurcolásában nem volt szerepe. Mára mindez már a múlté. Magyarországon ellenben számos mítosz akadályozza jelenleg a múlttal való őszinte szembenézést – hangzott el kedden, a Közép-európai Egyetem (CEU) és más társrendező intézmények holokausztkonferenciáján.

Paul Shapiro, az USA holokausztmúzeuma Mandel kutatási központjának igazgatója, aki korábban is élesen bírálta az Orbán-kormány emlékezetpolitikáját és másokkal együtt levélben is fordult ez ügyben a miniszterelnökhöz, számos ilyen mítoszt sorolt fel hazánkkal összefüggésben. Ezek között például azt, hogy ne volna összefüggés Horthy Miklós kormányzónak és Adolf Hitlernek a magyar határrevízió igénye kiváltotta szövetsége, valamint a magyar zsidók 1944-es deportálása között. Azt, hogy a deportálásokért közvetlenül kizárólag a németek voltak felelősek. Vagy éppen azt, miszerint a keleti fronton elesett magyar katonák egy lapon említhetők a százezres nagyságrendben deportált zsidókkal, jórészt gyerekekkel és asszonyokkal, hiszen a felnőtt férfiak akkor munkaszolgálatban voltak.

Shapiro a történelmi hitelesség érdekében korábban közös történészbizottság felállítását javasolta a magyar illetékeseknek. (A washingtoni holokausztmúzeum amerikai kormányintézmény. – A szerk.) Most kérdésünkre azt mondta: e javaslata lényegében süket fülekre talált a magyar kormánynál. Ugyanakkor elmondta, hogy hivatalos érdeklődés hiányában konferenciákra szorítkoznak, amelyekre meghívták a magyar illetékeseket is, s volt, hogy ők tiszteletüket is tették.

– De kérdés, mi a hatása mindennek a hivatalos emlékezetpolitikára – tette hozzá. Más országokban pedig, példaként Litvániát és Franciaországot említette Shapiro, pozitív tapasztalatokkal szolgáltak az ilyen történész-vegyesbizottságok.

Bíró Anna-Mária, a Tom Lantos Intézet igazgatója is arról számolt be e kérdéshez kapcsolódva: intézetük azon van, hogy a történészek közös nevezőre jussanak. Így például, mondta, konszenzusra jutottak a magyar kutatók a Horthy-rendszer felelőssége vagy a (nácikkal való) cinkosság kérdésében.

A konferencia több felszólalója is világossá tette: ahhoz, hogy a jövő generációi gyűlölettől mentes társadalomban éljenek, elengedhetetlen a múltban történtek tudatosítása, így a holokauszt mechanizmusának ismertetése az oktatásban. Más országokban sem ment végbe egyik napról a másikra, hogy mindezzel a társadalom szembe tudjon nézni – hangzott el. De nem mindenki állt be a sorba, és vált cinkossá. A rendezvény szimbóluma egy olyan német gyári munkás lett, aki kollégáitól eltérően nem köszöntötte Hitlert a náci karlendítéssel.

A május végi európai parlamenti választások és az azt megelőző napon elkövetett brüsszeli zsidógyilkosság apropóján többek is emlékeztettek a szélsőségesek előretörésére.

– A nacionalizmus megerősödött. Nincsenek ma pogromok vagy nürnbergi törvények, de a zsidó iskolák és a kulturális központok különös védelemre szorulnak, sokan távol is maradnak a nyilvánvaló célpontoktól –hangoztatta Tove Skarstein, Norvégia budapesti nagykövete. Egy civil hozzászóló pedig feltette a kérdést: ugyan hol maradnak erről a konferenciáról a magyar kormány képviselői?