Pedig tavaly már a közegészségügyi hatóságok is szembesültek a gyár korábbi működésének következményeivel, az első tömeges mellhártyadaganatos megbetegedésekkel. A régi gyár öt kilométeres sugarú körzetében 2006 és 2012 között legalább tucatnyian haltak meg mellhártyadaganatban, a halálozási arány hirtelen az országos átlag harmincháromszorosára emelkedett. Ezt a daganattípust az esetek 85 százalékában az azbeszt okozza.
A levegőbe kerülő azbesztszálak belélegezve egészen mélyre jutnak a tüdőbe, ahol fennakadnak, és eltávolíthatatlanul betokozódnak. Tíz-húsz év után gyógyíthatatlan azbesztiózist okozhatnak. Ez a betegség a szilikózishoz hasonlóan a tüdőben kötőhártya-túlburjánzást okoz, és krónikus nehézlégzéssel jár; a kór gyógyíthatatlan. Az azbeszt belégzésének másik súlyos következménye az úgynevezett mezotelióma, a mell-, illetve hashártyarák. A mezotelióma a zsigereket borító savós hártyák rosszindulatú daganata. Az azbeszttel kapcsolatba hozható rosszindulatú mellhártyadaganat sokáig, akár 25-30 évig is rejtve marad, felismerése igen nehéz.
Több mint egymilliárd lenne az eltakarítás
2007 és 2012 között 28 ilyen daganatos megbetegedést találtak a helyi orvosok, és 14 ember már meghalt. Az esetek halmozódása miatt a megyei kormányhivatal vizsgálatot indított. A helyszíni bejárás után kiderült: 26,5 ezer tonna veszélyes hulladékot kellene a faluból, a volt gyárépület területéről eltakarítani. A lebontott épület azbesztes törmelékéből a port szabadon viszi a szél a környéken élők portájára. A bontási terület közvetlen közelében lakónegyed, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő található. A lakóházakat ugyanakkor – éppen az azbeszt miatt – nem lehet eladni: sokan féláron is szabadulnának tőle, hogy menekülhessenek a rákveszélytől, de nincs vevő.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség külön vizsgálatban megállapította: a gyár bontási törmeléke azbeszttel szennyezett. Ezt azonnal le kell fedni, illetve el kell onnan szállítani. S egyben jelezték a kormánynak, hogy az építőipari hulladékból a helyiek gyűjtögethettek, akár beépíthették a házaikba, ezért szükség volna a lakások átvizsgálásra is. Ezt a lépést azonban meglehetősen magas politikai kockázatúnak értékelte az erről készült jelentés. Maga az eltakarítás a legolcsóbb változat szerint mintegy 1,3 milliárd forintba kerülne, ennek az összegnek a megszerzéséért lobbizik most három kormánytag: Balog Zoltán humánminiszter, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Varga Mihály, a nemzetgazdasági tárca vezetője.
Csoportosan járnak kezelésre
Az 55 éves Paziczki Lászlóné Petőfibányán él, fia és unokája az egykori cementgyár romjaitól ezer méterre laknak. Az asszonynak tavaly nyáron kezdett elviselhetetlenül fájni a háta és a mellkasa. Tüdőszűrésre ment, onnan már nem is engedték haza. Másfél liter vizet távolítottak el a tüdejéből. Volt szövettan, az eredmény után Mátraházán kezdték el nála a kemoterápiát. „A legrosszabb a kezelések után az, amíg kiderül nőtt-e a daganat" – mondja az asszony.
Példa Hollandiából
Hollandiában 1965-ben tiltották be a kék azbeszt használatát, amilyet a selypi gyártelepen is használtak (az azbeszt felhasználását teljes körűen csak 1993-ban tiltották meg az iparban). A hollandoknál a körülbelül 1,4 millió tonna – egyebek mellett az építkezésekhez használt – azbeszt eltávolítása a 90-es évek óta zajlik, és várhatóan 2045-re végeznek a feladattal – derül ki a Levegő Munkacsoport által készített tanulmányból. Hollandiában 1969-től 1994-ig tízezer, azbeszt okozta megbetegedés történt, 1995 óta újabb 42600 megbetegedést regisztráltak.
Magyarországon is hasonló a helyzet: a legtöbb azbeszt okozta daganat a hosszú lappangás miatt várhatóan 2035-ben jelentkezik majd. Az említett tanulmány szerint, ha Hollandiában már 1965-ben, az elővigyázatossági elv életbe lépésekor betiltották volna az azbeszthasználatot, az 34 ezer ember életét mentette volna meg és megspórolt volna 41 milliárd holland forintot.
A gyár környékén nem ő volt az egyetlen, akinek problémát okoz a levegővétel és az állandó fájdalom. Négyes-hatos csoportban járnak kezelésre az emberek. Varga József szerint olcsóbb, ha a környéken élők egy kocsival utaznak a kórházig.
A férfi alig múlt negyven. Nemrég még kocsmája és vegyesboltja volt, nősülni készült – most egyedül van, vállalkozás és társ nélkül. Neki is tavaly kezdett fájni a háta, előbb azt mondták, epeköve van, aztán amikor már nem bírta a fájdalmat, megmondták: valójában soha nem volt epeköve, mellhártyadaganata van. „Soha nem ittam, nem dohányoztam, csak dolgoztam, s amikor már majdnem vittem valamire, akkor jött a rák." Daganata operálhatatlan, kemoterápiát kaphat, eddig hat ilyen kezelésen van túl.
Az összes létező szabályt megszegték
Az ügynek van jó néhány megmagyarázhatatlan eleme. Lapunk dokumentumokkal alátámasztott információi szerint a környezetvédelmi hatóság – a Levegő Munkacsoport bejelentése nyomán – 2009 óta tud a súlyos egészségügyi kockázatot jelentő szennyezésről, ám azóta érdemi intézkedés (olyan hatósági kötelezés, amelynek érvényt is szereztek volna) nem történt, miközben a telep többször tulajdonost váltott, és felszámolási eljárás is zajlik az egyik tulajdonos ellen.
|
Az egykori cementgyár maradványai
Komka Péter / MTI |
Ráadásul már 2009 körül is végeztek bontási műveleteket, az összes létező szabályt megsértve: a munkások védőöltözet nélkül dolgoztak, a törmeléket nem takarták le, nem locsolták, a veszélyes hulladék elszállításáról nem gondoskodtak.
Az általunk megkérdezett szakértők szerint a most kiválasztott kármentesítési megoldás sem jogszerű, hiszen az azbeszt (és az azbeszttel szennyezett törmelék is) veszélyes hulladéknak számít, amit most nem veszélyes hulladékok tárolására szolgáló lerakóban kívánnak elhelyezni, amit a magyar jog kategorikusan megtilt.
Nincs nyoma a jelentésben a már ismert és a jövőben jelentkező egészségi károk kezelési módjának, illetve fedezetének sem. Úgy tudjuk, nyolc beteg a nyár végén beperelte az államot, ők összesen 450 millió forint kártérítést követelnek. A per még nem kezdődött el, és egyikük állapota mostanra olyan súlyossá vált, hogy az sem biztos, hogy megéri a bírósági eljárás végét. Egy kártérítési perben ugyanakkor növelheti az érintettek esélyeit, ha bebizonyosodik, hogy a kárelhárítással kapcsolatban az állami hatóságok felelőtlenül jártak el.
Nem csupán Lőrinci problémája
A lőrinci azbesztügy korántsem elszigetelt, egyedi eset. Az azbesztet igen széles körben használták Magyarországon szigetelésre és lángmentesítésre. A metrókocsik azbesztmentesítését csak az ezredfordulón kezdték meg, egyes információk szerint pedig ma is közlekednek olyan magyar gyártmányú személyszállító vasúti kocsik, amelyeket szintén szórt azbeszttel szigeteltek.
Az azbesztprobléma a fenti okokból a nagyobb épületek bontásánál is rendre előkerül: a leégett Budapest Sportcsarnok bontásánál a munkásokkal is csak utólag közölték az azbeszt jelenlétét, és a törmeléket sem veszélyes hulladékként kezelték. Amikor pedig a Népligetnél lévő laktanyát bontották, a szabadon álló törmelékhalmokról hónapokon keresztül hordta a szél az azbesztet.
Egy néhány éve végzett felmérés szerint mintegy 150 ezer négyzetméternyi felületet burkol azbesztes szigetelés a magyar épületállományban (főleg köz- és ipari épületekben), ezek azbesztmentesítésére még program sem született. Maga a mentesítés 4,5 milliárdba kerülne, ebben az összegben azonban még nincsenek benne a hulladékkezelés hasonló nagyságrendű költségei. (Munkatársunktól)
