„A második Orbán-kormány négy évét értékeljük: a mérleg pozitív” – vonta le előre a Terror Házában rendezett konferenciája végkövetkeztetését a XXI. Század Intézet.
Túl sok váratlan fordulatra tehát nem számíthattunk, bár a „mérleg” metaforája azt a tévképzetet ültette el balga fejünkben, hogy lesz majd valami a másik serpenyőben is. Hogy esetleg mindent összevéve vannak még hibák. De nem. Bár M. Kiss Sándor szekcióelnök, miután történészi alapossággal összefoglalta mintegy két és fél percben, értékalapon, Magyarország történelmének elmúlt ezer évét, jelezte, hogy érdemes lehet a hibácskákra is vetni egy futó oldalpillantást, az előadók nem hallgattak rá.
Schmidt Mária nyitóelőadása, amelyet sajnos semmi, amit eddig az életben valaha hallottunk, nem múlt felül arcpirító kínosságban, nem vacakolt a kormánnyal, egyedül Orbán Viktorról beszélt. Erélyéről, állhatatosságáról és bátorságáról, arról, hogy Európa egyik legbefolyásosabb személyisége, és tőle tanul mindent mindenki kontinens-szerte. Ez már csak azért is így van, mert nyugaton már nem gondolnak és mondanak semmit, de ha Orbán kinyitja a száját, mindig valami megvilágító és alapvető hullik ki belőle.
Ezt követően vázlatos szentéletrajzot skiccelt fel könnyed mozdulatokkal a Fiúról, akit már '89 júniusában „szívébe zárt” a magyar nemzeti emlékezet, aki az elitek ellenében harcolt mindig az igazságért, és akit emiatt szájára vett az irigy, kiváltságféltő „megmondóemberek" hada. Ez természetesen eszdéeszezésbe futott ki, mint Schmidt gondolatmenetei általában. Miniszterelnök úrnak igaza volt, akármit is tett, kormányon és ellenzékben, nem részletezzük, ki ne tudná. Zárásul Schmidt tudatta, hogy másoknak is elegük van a bevándorlás okozta problémákból és Európa identitásvesztéséből „Párizstól Drezdáig”, szóval mintha a PEGIDA-mozgalom is kapott volna némi biztatást, mielőtt Megadja Gábor, a Navracsics-minisztérium egykori politikai tanácsadója és a Molnár Tamás Intézet jelenlegi segédmunkatársa szólásra emelkedett volna.
