A Muszbek Mihály sportközgazdász és csapata által készített, Sportgazdasági Nagyító című kiadvány kimutatásai alapján a múlt évben az FTC futballcsapata érte el biztosan az 500 millió forintos határt, ami fölött fizetni kell, s a zöld-fehér részleg is minimális összeget utalt volna az államkasszába. A fővárosi klubon kívül legfeljebb a Videoton lehet érintett. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) is arra hívta fel a figyelmet, hogy a sportklubok és -cégek többségének reklámközzétételből eredő bevétele nem haladja meg a félmilliárd forintot.
Ha a sport szereplői számára kiskapukat nyitnak, akkor azok a médiacégek számára is új lehetőségeket kínálnak
Ám az illetékesek ezzel szűk körben értelmezték a problémát, miközben a sportipar ennél nagyobb körben lehet érintett. Ennek nyomán kérdések sorát tettük fel a NAV-nak szerda kora délután, de a szervezet hosszabb időt kért a válaszra. Csütörtök késő estig a Nemzetgazdasági Minisztérium sem reagált a felvetéseinkre.
 |
szponzorok meccse is - Szolnoki Roland, a Videoton (b) és Rudolf Gergely, a Győr játékosa
Beliczay László / MTI |
Ez annyiban nem meglepő, hogy a jogszabály előkészítésekor aligha figyeltek a sportra. Hiába vártuk a választ arra a kérdésre, hogy növeli-e a sportvállalkozás adóalapját, ha például az FTC arénáját egy másik cég üzemelteti, értékesíti a stadion nevét, majd komoly summát utal a zöld-fehéreknek.
Ha ezzel a módszerrel nem lehet elkerülni az adóalap több százmillió forintos emelkedését, a terhek növekednek. Ha igen, akkor a médiacégek is tanulmányozhatják a modellt.
Ennél is komplexebb téma a nemzetközi sportüzlet egyik pillérének számító merchandising szektor sorsa. A sportvállalkozások – például az FTC – shopot üzemeltetnek, amelyben olyan mezek, táskák sokaságát adják el, amelyet a vállalkozás logójával láttak el.
A cég ezzel saját termékét, így a futballt hirdeti, s ha például játékosa neve is szerepel egy pólón, azzal nyilvánvalóan nem csupán a vállalatot, hanem a futballszolgáltatást is hirdeti, azaz – a médiára vonatkozó regulák alapján – nincs kizárva, hogy, akár a napilap saját hirdetése, növeli az adóalapot.
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a dresszen a főszponzor neve is olvasható, hiszen akkor a reklámmal ellátott termék kereskedelméből realizál hasznot a támogatott, valamint kvázi terjeszti a reklámot.
Egyszerű megoldás lenne, ha a sportszektort mentesítenék a reklámadó alól, ám mielőtt a részletekről érdeklődtünk volna, megkerestük a sportpolitikáért felelős Emmit azzal, hogy kezdeményezi-e a jogszabály módosítását. A tárca így felelt: „A sportpolitika egyetért azzal, hogy minden gazdasági szereplőnek ki kell vennie a részét a kölcsönös közteherviselésből.”
Ennek az állásfoglalásnak a fényében a médiacégek is nagy érdeklődéssel várhatják a minisztérium és az adóhivatal válaszait.
