A spanyol tévé munkatársai a riport szerint kutyakereskedőknek adták ki magukat, és az internetről szerzett telefonszámok révén jutottak el Jászfényszarura (a műsorban a települést a kereskedelmi célú kutyaszaporítás fontos centrumaként említik, ahol sokan foglalkoznak különféle fajtájú kutyák „mennyiségi tenyésztésével”. A filmkockákon feltűnik egy tipikus vidéki kertes ház, amelynek hosszú, keskeny udvarán apró boxokban több mint száz kutya él, a beszámoló szerint elviselhetetlen zajban és bűzben.

A tévések alkuba is bocsátkoztak az eladóval, így megtudták: kölyköket 100 euróért, kiképzett őrző-védő állatot pedig 1000 euróért lehet venni (számla vagy szerződés nélkül). Néhány házzal arrébb pomerániai spicc és mopsz fajtájú kutyákat tenyésztenek: ezeket egy melléképületben tartják, pokrócokkal letakart ketrecekben. A szomszédban csau-csau és westy-kölyköket is árulnak „pult alól”.

Az eladó szerint nem adhat garanciát a kutyákhoz, hiszen a szaporulatot elszállító kamionba ömlesztve kerülnek be a kölykök, és senki sem tudja megmondani, melyik állat kitől származik. A riportból az is kiderül, hogy az ilyenfajta kutyakereskedelem az európai és a magyar szabályok szerint is illegálisnak minősül. Idehaza a februárban elfogadott új előírások szerint kötelező a chipes jelölés és a származást igazoló papírok kiállítása. Ugyanakkor a kölyköket a célországban is el lehet látni papírokkal, és ott már 5-600 eurót ér a nálunk százért beszerzett kutya.

Nádudvari László, a jászfényszarui önkormányzat hatósági csoportjának vezetője kérdésünkre cáfolta, hogy a településen sokan foglalkoznának kutyázással. Arról az esetről viszont ő is hallott, amikor egy tenyésztőt az állategészségügyiek az állomány nagyobbik részének eltávolítására szólítottak fel. – Olyannyira, hogy az ügy tőlük indult ki, amikor tavaly az állatvédelmi szabályok áthágása miatt megbírságolták az illetőt – jegyzi meg. (Mint megtudtuk, a vétkesnek tízezer forintot kellett fizetnie.)

Szatmári Szabolcs, a megyei állategészségügyi szolgálat főállatorvosa az ügy részleteit ismertetve kitért rá: az állatvédelmi törvényhez kapcsolódó új kormányrendelet miatt kellett fellépniük, a jogszabály ugyanis előírja – többek között – a legalább négy méteres láncot, illetve a kutyánkénti tíz négyzetméteres férőhelyet. (Információink szerint a kertben 102 kutya élt, most csak 15 felnőtt és 20 növendék maradhat meg.) A főállatorvos megjegyezte, hogy a kutyák kifejezetten jó állapotban voltak a hatósági bejárás idején, a terület tiszta volt, beteg állatot nem láttak (az említett tévériportban viszont számos elpusztult kutya is feltűnt, amelyeket az ott elhangzottak szerint az élő jószágokkal etetnek meg).

– Egyszerű ember, aki a kutyáit is egyszerű körülmények között tartja – jellemezte a szaporítót az állatorvos, azt is megjegyezve: csak az érintettől hallott róla, hogy a rendőrségnek is szállít kiképzett kutyákat. – Igen, már több mint 35 éve vásárolnak tőlem – mondta ugyanerről lapunknak Gyetvai László. Szerinte az ő kutyatelepével csupán az volt a baj, hogy a 333x150-200 centiméteres boxokban két-három kutya lakott (valójában egy ilyen ketrec az új szabályok szerint egyetlen állatnak is kicsi lenne). – A kondíciójuk viszont remek, a kennelek pedig tiszták – hangsúlyozta, arra is célozva: a hatóságok körülnézhetnének az állatmenhelyeken is, ahol sokkal több kutya él, összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között.

Ami az exportot illeti, Gyetvai László saját bevallása szerint ritkán ad el kutyát külföldre, és akkor is csak kiképzett állatokat értékesít.  Azt viszont nem tudtuk megnyugtatóan tisztázni, hová kerülnek a telepét elhagyni kényszerülő kutyák – ezt a kérdést az állategészségügyi hatóság sem vizsgálja. Ami tény: a Gyetvai-féle tenyészet jelenleg is kínál másfél éves németjuhászt az interneten (a hirdetésben nem szerepel, hogy kiképzett állatról lenne szó), holott ilyen korú „civil” kutyákat a legritkább esetben szoktak eladni: a kölyökkorból már kinőttek, a tenyésztéshez viszont még fiatalok. Így aztán nem is nagyon kapkodnak utánuk. 

Tenyésztés kontra szaporítás

Az állatvédők szóhasználatában élesen elválik egymástól a kutyatenyésztés és a -szaporítás. Míg az előbbinél egyértelműen a minőség a cél (azaz törzskönyvezett, a kiállításokon és versenyeken jól szereplő, továbbtenyésztésre alkalmas, viszonylag nagy értékű egyedek „előállítására” törekednek), a szaporítás kifejezetten mennyiségi szemléletű, vagyis az a lényeg, hogy minél olcsóbban a lehető legtöbb, eladható kölyök „képződjön”.

A szaporítás esetében sokkal több a „selejt”, a nem megfelelő tulajdonságokkal rendelkező, illetve fölöslegessé váló (az értékesítés vagy a szaporítás szempontjából túlkoros) állatokból jó esetben kóbor kutya vagy menhelyi állat (rosszabb esetben takarmány) lesz. A két említett kategória közötti középutat képviselheti a munkakutya-tenyésztés: itt a szép küllemnél fontosabb a szimat, a nevelhetőség vagy a türelem.

Ugyanakkor sok jel utal rá, hogy a munkakutyákat – amelyek esetében az olcsóság is lényeges szempont, hiszen sem a biztonsági őrök, sem a fegyveres testületek nem tartoznak a legjobban eleresztett vásárlók közé – is a tömegtermelés eszközeivel tenyésztik.