Bár a polgári törvénykönyv módosítása lehetővé tenné, nem látszik reálisnak, hogy bárkit perrel kényszerítsenek arra: gondoskodjon a szüleiről. A szociális otthonoknak és a kórházaknak erre végképp nincs emberük.
„Kórházunk ezúton értesíti, hogy
hozzátartozóját két nap múlva mentővel otthonába küldjük.
Kérem, fogadásáról gondoskodni szíveskedjenek. Amennyiben a lakásba való bejutását nem teszik lehetővé, rendőri segítséget kérünk."
Az egykori tévés személyiség pánikrohamot kapott a táviratot olvasván. Első útja az édesanyját immáron másfél éve ápoló fővárosi kórház krónikus belgyógyászati osztályára vezetett, ahol kifejtette, hogy a mama nem térhet haza sokszobás lakásába, mert azt időközben átalakították, így nem alkalmas időskori elbutulásban szenvedő, vizeletét visszatartani nem tudó ember ápolására. Másrészt az anyja jelentős tartozást halmozott fel. Erre az orvos megjegyezte: a mamának 250 ezer forint a nyugdíja, amiből hónapok óta egy fillért se látott.
A rokon egy hónapot kapott a helyzet megoldására. Az idős nőt végül egy másik rokon helyezte el az elfekvő helyett egy idősotthonban.
És ez még egy aránylag jól végződő történet. Margit néni szíve nem bírta ki a hercehurcát. A rokonok magas vérnyomással vitték be a kórházba, rövid kezelés után javult az állapota. Átkerült a krónikus osztályra, ahol egy ideig még erősítgették, azután felvetődött, hogy hazaszállítják. Ekkor derült ki, hogy a család korábban a néni készfizető kezessége mellett hitelt vett fel, amelynek fedezete a lakása volt. Az unoka nem fizette a részleteket, a bank elárvereztette a lakást. Közben az unoka a nyugdíját is felvette. Ez már sok volt Margit néninek, és meghalt.
 |
| Vannak, akiket nincs hová hazaküldeni Földi Imre / Népszabadság |
– Nagyon sokszor lehetünk szemtanúi, ahogy a rokonok, gyerekek, unokák, keresztfiúk és -lányok mindenükből kiforgatják a hozzánk bekerülő időseket. Hiába javul az állapotuk, hiába engednénk el, nincs, aki hazavigye őket. A lakásukba beköltöznek, netán kiadják a rokonok. Felveszik helyette a nyugdíját és felélik a vagyonát. Közben felé se néznek – mutatja be a szülőtartási vita sötét oldalát Havas Szófia, a Bajcsy-Zsilinszky kórház főorvosa.
Szerinte valós probléma, hogy sokan nem érzik kötelességüknek szüleik segítését. A szülőtartási kötelezettség törvénybe iktatása azonban Havas – az MSZP egészségpolitikusa – szerint aligha oldja meg ezt a kérdést.
A kormány egyszerűen ki akar vonulni a szociális ellátásból. Ezt jelzi szerinte az a terv is, hogy egyes krónikus belgyógyászati osztályokat átadnának a szociális ágazatnak.
(Első körben, júliustól kétezer beteget, majd 2018-ig összesen 12 ezer embert adnának át.)
Havas Szófia úgy véli, ez súlyos szakadékot vágna az idősellátásban: a tehetősebbek emelt szintű otthonokba költözhetnének és különféle szolgáltatások között válogathatnának, míg a többiek mehetnének a magánszegényházakba. A csökkenő bevételből gazdálkodó önkormányzatok ugyanis egyre kevésbé tudják fenntartani idősotthonaikat. A gyerekekre pedig a jelenleginél jóval nagyobb teher hárul az idősellátásból. Erre erősít rá a szülőtartási kötelezettség alaptörvénybe foglalása, majd a polgári törvénykönyvbeli részletezése.
A kormány május elején nyújtotta be a Ptk. módosítására vonatkozó javaslatát, amely lehetővé tenné, hogy a szülő, illetve az őt ellátó intézmény a felnőtt gyermekkel fizettesse meg a gondozási költséget.
Nem tartja szerencsés ötletnek a szülők gyermekeik ellen fordítását Skultéti József, a Fővárosi Önkormányzat Pesti úti Idősek Otthonának igazgatója sem. Az önkormányzati fenntartású otthonok esetében ez nem is kivitelezhető, hiszen perek indítására, az intézmények szakszerű és hatékony képviseletére a jogi eljárásban végképp nincs emberük. De ha lenne is,
vélhetőleg hiába nyernének pert. Ha a szülőtartásra kötelezett rokon anyagi helyzete időközben megváltozik, nem hajtható be rajta a pénz.
Az ilyen perek legfeljebb elrettentésre jók, a tartozások behajtására kevéssé.
A fővárosi otthonokban élők összesen ötmillió forinttal tartoznak a fenntartó önkormányzatnak. Ez az összbevétel alig tizennegyed része. Skultéti jogi eljárások helyett a befizetések folyamatos nyomon követését és az elmaradás azonnali jelzését jobb megoldásnak tartja. Az elmúlt években csupán néhány esetben volt arra példa, hogy nem fizetés miatt alacsonyabb ellátási szintű, olcsóbb intézménybe költöztettek át valakit.
Hódmezővásárhely önkormányzata másként gondolja. 2013-ban a város próbapert indított, hogy így kasszírozza be a Kovács-Küry Időskorúak Otthonában élők hozzátartozóitól a térítési díj nyugdíjból ki nem egyenlíthető részét. A törvényi szabályozatlanság miatt elvesztette a pert. Akkor azt ígérték, amint megnyílik a jogi út, ismét próbálkoznak. A Népszabadság kérdésére most azt válaszolták: az intézmény a jövőben minden érintett ellátott esetén meg fogja fontolni, hogy a rendelkezésre álló jogi eszközök közül melyiket alkalmazza.
A próbaperek – ha a parlament elfogadja a Ptk. módosítását – júliusban indulhatnak.
