A feleségével egy gyermeket nevelő, korábban burkolóként dolgozó 38 esztendős polgármesterről tudni kell, hogy bár függetlenként nyerte a választást, tagja a Jobbiknak. Martonfán erős a Jobbik, a 2014-es országgyűlési választáson a párt csaknem kétszer annyi voksot kapott, mint a Fidesz-KDNP tandem, s itt a kormánypártokat az MSZP is megelőzte.
– Most sokan azzal gyanúsítanak engem meg a Jobbikot, hogy menekültügyben összejátszunk a Fidesszel. Szerintem viszont azért akarják Martonfára hozni a menekülteket, mert
a Fidesz így bosszulja meg, hogy itt csúfos vereséget szenvedett tőlünk.
A falu mellett van egy állami tulajdonú, felhagyott, katonai gyakorlótér, a polgármester úgy gondolja, oda építenék fel a tábort.
– Nincs a terület közművesítve, így értelmetlen ott felépíteni a tábort – véli Bosnyák András. – Mivel ez egy kiemelt jelentőségű beruházás, nincs beleszólásunk az engedélyezésbe. Ebbe azonban nem nyugszunk bele! Még nem tudom, hogyan tiltakozunk, de mindent megteszünk a terv ellen. Összefogunk a szomszédos településekkel, Hosszúheténnyel, Szilággyal, Perekeddel, Pécsváraddal. Vigyék bárhová, csak ne ide!
Vigyék Felcsútra, ott van infrastruktúra!
Sormáson sem találtunk olyan helybélit, aki ne ellenezné a tábor faluba telepítését, itt is mindenki a félelmét hangoztatta. A Nagykanizsával szomszédos, 900 lelkes község polgármestere, Pőcze Edit függetlennek vallja magát, de nem titkolja, hogy a kormánypártokkal szimpatizál. Tán ez is szerepet játszik abban, hogy a faluvezető nem fogalmaz annyira keményen, mint Bosnyák András: – Sokan hívtak telefonon, hogy mit tudok a tervekről – mondja Pőcze. – Azt feleltem, hogy semmit, most tájékozódom. – Ellenzik a tábort a sormásiak? – Mondjuk úgy, hogy meglepődtek. Nem tudnak semmit, és ez zavarja őket.
|
Pécsi vonattal érkező menekültek a Keleti pályaudvaron. Sormáson az előítéletesség vádját is vállalják
Kovács Klára / Népszabadság |
A polgármester egyébként azt gondolja, hogy a Sormáshoz tartozó, üresen álló volt laktanyában alakítanák ki a tábort. Vagyis úgy tűnik, hogy a kormány olyan helyet keresett, ahol van valamilyen használaton kívüli, honvédségi kezelésben lévő objektum. Ez adott felhatalmazást a tábor helyének kiszemelésére, az ott élőkkel való párbeszédre nem fecsérelt időt a politikai vezetés.
Amikor a tervek ellen szót emelő helybélieknek megjegyeztem, hogy valahol átmenetileg mégiscsak el kell helyezni a mind nagyobb számban hozzánk érkező, de nyugatra tartó menekülteket, s talán nem kellene eleve elutasítani az ideiglenes befogadótábor ötletét, akkor beszélgetőpartnereim azt felelték,
tartsák őket előítéletesnek, akkor sem akarnak a falujukban menekülttábort.
Egyikük, egy nyugdíjas pedagógus ekképp fogalmazott: „Ne csodálkozzon a kormány, hogy így viselkedünk, ők sugallták a plakátjaikkal, hogy félnünk kell az idegenektől. Elérték, amit akartak, a reformok működnek.”
