A második alkalommal végzett felmérés alapja az unió tagállamaiban kötelezően bevezetett kérdőív, amelynek segítségével összehasonlítható adatok nyerhetők az emberek egészségi állapotáról, az egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről.
A felmérésben egyebek mellett vizsgálták, hogy ki hogyan érzi magát a saját bőrében, milyen betegségek nehezítik a mindennapjait, szed-e rendszeresen orvosságot, vannak-e rossz fogai, mit tesz az egészsége megőrzésére, elégedett-e az egészségügyi ellátással.
A kutatás megállapításaiból kiderül, hogy a lakosság nagy többsége összességében elégedett egészségi állapotával, vagy legalábbis kielégítőnek tartja azt. Pedig az egészség megőrzéséért folytatott küzdelemben már korán, a harmincas éveink elején elvesztjük a testsúly fölötti kontrollt, s jelentkeznek az elhízással összefüggésbe hozható krónikus megbetegedések (például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint).
A magyarok több mint felének (55 százaléknak) van krónikus betegsége. Csaknem harmadának van vérnyomásproblémája, melyre 95 százalékuk gyógyszert is szed. A megkérdezettek nyolcada derék- vagy hátfájástól szenved. Kiemelkedő az ízületi kopás (17 százalék) és az anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség: 8 százalék) gyakorisága. A mentális betegségek is nagy terhet jelentenek, például a krónikus depresszió a lakosság 4 százalékát érinti.
A lakosság majdnem fele elégedett a fogai állapotával, bár 60 százalék azoknak az aránya, akiknek van hiányzó foguk fogpótlás nélkül, és a felnőtt lakosság csaknem harmadának van kezeletlen szuvas, lyukas foga.
A betegség nem mindig jelent korlátozottságot a mindennapi életben, de a lakosság 9,2 százaléka súlyosan, míg 20 százaléka mérsékelten korlátozottnak vallotta magát.
Látási nehézségekkel küzd a felnőtt népesség fele, a hallásproblémák előfordulása 7-8 százalék körüli. A férfiak 6,4, a nők csaknem tíz százaléka pedig nem képes sík terepen, segédeszköz nélkül 500 métert megtenni gyalog. A 65 évesek és annál idősebbek körében gyakran már az önellátással kapcsolatos tevékenységek is gondot okoznak.
Miközben az előző felmérés (2009) óta egyre többen vannak tisztában – legalábbis elméletben – a mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megelőzés, a szűrővizsgálatok fontosságával,
a tettek már nem követik ezt az elméletet.
Legalábbis ezt bizonyítja, hogy az adatok szerint a lakosság csaknem harmada (29 százalék) dohányzik, 5,4 százaléka önbevallás alapján is nagyivónak minősíthető, 67 százaléka napi tíz percet sem sportol. A legsportosabbak, akik a hét minden napján mozognak, a felnőtt népesség mindössze 4,5 százaléka. Az izomerősítést, állóképességet fejlesztő gyakorlatokat naponta a lakosság 3,2 százaléka végez, szemben ezt a mozgást teljesen hanyagoló 76 százalékkal szemben.
A dohányzás tekintetében az előző egészségfelmérés óta csak az alkalmi dohányosok aránya esett vissza, a rendszeresen dohányzóké lényegében nem változott.
A kutatás megállapítja:
bár sokan hajlamosak genetikai okokkal magyarázni a túlsúlyt, a testtömeg-gyarapodás alapvetően az életmódra – a nem megfelelő táplálkozásra, illetve a mozgáshiányra – vezethető vissza.
A lakosság csaknem fele munkaidejét is többnyire ülve vagy állva tölti.
A túlsúly, az elhízás önmagában is betegségnek számít. A kórral összefüggésbe hozható betegségek kezelésére az egészségbiztosító évente a teljes költségvetésének 15-17 százalékát, azaz 207 milliárd forintot költ évente. Az érintettek ezt még további 22 milliárddal ki is egészítik. De ez nem az ételre fordított pénz, csak az ártalomelhárítás ára.
