A szövetkezet azt szeretné, ha a jogszabályok úgy változnának, hogy a tömbházak lakóinak nem kellene átvállalni az eladósodott lakótársak vízszámlatartozását. Igaz, utóbb a nem fizető lakók a tömbházzal szemben felhalmozott vízdíj- vagy közösköltség-tartozását meg lehet próbálni behajtani,
ám ez a procedúra általában eredménytelen.
Ez különösen igaz akkor, ha az eladósodott lakótársnak banki hitele van, amit nem tud fizetni. Budaházy tapasztalata az, hogy a tömbházakban lakók gyakran azt követően kezdik nem fizetni a közös költséget, ha banki tartozásuk kiegyenlítése reménytelenné válik.
Az ezer lakást kezelő komlói szövetkezet lakói összesen 42 millió forinttal tartoznak a közös kasszának, ebből 30 milliót az a 26 lakástulajdonos halmozott fel, akinek „elszállt” a banki hitele. A szövetkezet hat esetben indított végrehajtást a milliós tartozással rendelkező lakótársak ellen, ám e lakások árverése után mindig a lakónak hitelt nyújtó bank jutott pénzhez, a szövetkezet egy forintot sem kasszírozott. Budaházy azt szeretné, ha a törvény oly módon változna, hogy a tömbházak közösségével szemben a lakóknak hitelt nyújtó bankok ne élvezzenek korlátlan előnyt.
Vagyis ha egy lakástulajdonos eladósodik a bankkal és a tömbházzal szemben, akkor árverés esetén ne csak a hitelintézet jusson pénzhez. Ha egy tehermentes ingatlant hitelből vásárolnak meg, akkor az amiatt bejegyzett jelzálogjog – függetlenül attól, hogy ki jegyzi be (bank vagy magánszemély) – megelőzi a későbbi tartozások okán keletkező követeléseket. Ez egy történelmileg kialakult és nemzetközileg elterjedt gyakorlat. Budaházy viszont azzal érvel, hogy a bank miért nem vállal valamiféleképpen felelősséget a tömbházi közösséggel szemben, hogy a rossz adóst a meggondolatlanul kihelyezett hitellel ő hozta a többiek „nyakára”.
Bejött a lifttelefon
A cikkben szereplő lakásszövetkezet tavaly már hallatott magáról, amikor bevezette, hogy a liftes házakban mobiltelefonnal lehet hívni és indítani a felvonót, és az ehhez szükséges kódot csak azok a lakók birtokolják, akiknek nincs közösköltség-elmaradása. Miután a komlói szövetkezet bevezette ezt a módszert, a tartozók alig pár hónap alatt 4 millió forint tartozást fizettek ki. Volt, aki több százezret tett le az asztalra, s közben bevallotta, hogy eddig azért nem fizetett, mert látta, hogy más is megteheti ezt következmények nélkül. A komlóiak szellemes műszaki hátterű találmánya iránt azóta országszerte érdeklődnek a tömbházak, sőt immár egy zágrábi társasház is meg akarja vásárolni a módszert.
A Budaházy által vezetett szövetkezet azt fontolgatja, hogy ha a kormányfő válasza elutasító lesz, akkor jogászok segítségét kérve az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Dr. Koszoru István ügyvéd, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége (LOSZ) jogi munkabizottságának titkára azt mondja: a LOSZ már próbált ebben az ügyben jogszabályváltozásokat kezdeményezni, ám eddig sikertelenül. Koszoru szerint csak akkor lehet a kérdésben áttörés, ha a kormány ezen a területen sem fél bevetni unortodox eszközöket.
Arról, hogy érdemes-e a komlói szövetkezetnek az AB-hez fordulni, Koszoru így vélekedett: a testület aligha talál alkotmánysértő törvényt ez ügyben, ám mégse lenne felesleges a beadvány, mivel felhívná a figyelmet arra, hogy tömbházakban élők közösségének tarthatatlan a helyzete az eladósodott lakótársak miatt.
