Nyomozni kell az elhunytak megtakarításai után, tízmilliárdot vittek sírba

Csakhogy lehetnek olyan kisebb pénzintézetek, amelyekre senki nem gondol, és nem is keresik meg őket. Ekkor az esetleges betét összegéhez nem juthat hozzá senki. Az elnök nem gondolja, hogy ilyen esetek tömegesen lennének, de a jelenlegi feltételek mellett könnyen előfordulhat, hogy a hagyatékból kimarad az elhunyt megtakarítása. A Magyar Nemzeti Banktól (MNB) kapott tájékoztatás szerint a pénz természetesen ilyenkor sem vész el, mert a követelés soha nem évül el.

Más kérdés, hogy amíg nem kerül elő a takarékbetétkönyv, illetve a hagyatéki eljárás keretében nem jutnak más módon – közvetlenül az érintett banktól – információhoz, addig a megtakarítás a pénzintézetnél marad. Azt, hogy mekkora összegekről lehet szó, senki nem tudja, mert a bankok nem figyelik, hogy egyes takarékbetétekhez esetleg hosszú idő óta sem nyúlt senki. Adattal az MNB csupán arról rendelkezik, hogy mennyien mulasztották el korábbi, bemutatóra szóló betétüket „nevesíteni”.

A pénzmosás elleni szabályozás kiterjedt ugyanis arra, hogy az anonim betéteket 2002-től szüntessék meg. Április végén mégis több mint 450 ezer ilyen megtakarítást tartottak nyilván, ám ezek összesen csaknem tízmilliárd forintot értek, vagyis átlagosan betétkönyvenként csak 21 és fél ezer forintnak nincs gazdája – és vélhetőleg már nem is lesz. A bankszámlák esetében más a helyzet az MNB tájékoztatása szerint. Azokat a pénzintézetek figyelemmel kísérik, mert előfordulhat, hogy – például az ügyfél halála esetén – a számlavezetéssel járó díjak, költségek miatt negatívba fordul az egyenleg.

Kisebb tartozás esetén az ilyen számlát egyoldalúan megszüntethetik. A pénzmosás megelőzéséről szóló törvény pedig előírja, hogy amikor van ugyan fedezet a költségekre, de két évig nincs semmilyen pénzmozgás, a szolgáltatónak az ügyfelét fel kell hívnia adategyeztetésre. Az örökösök tehát legkésőbb ekkor nagy valószínűséggel értesülnek a bankszámla meglétéről. Tóth Ádám a betétekkel kapcsolatban ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy gondot okozhat, ha az elhunyt korábban haláleseti kedvezményezetti rendelkezést tett.

Ez azt jelenti, hogy megnevezte azt a személyt, aki a bankban tartott pénzét majd felveheti. Ez például akkor fordulhat elő, amikor valaki – akár egy szomszéd – segít az idős embernek, és ő ezzel kívánja ellentételezni a támogatást. Ilyenkor a betét nem része a hagyatéki eljárásnak. Csakhogy minden ilyen esetben felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a köteles résszel. A törvényes örökösök – feltéve, hogy nem áll fenn valamilyen kizáró ok – ekkor is jogosultak a hagyaték értékének harmadára, ám a bankban levő pénzt időközben kivehették.

A helyzet Tóth Ádám szerint azonban nem reménytelen, mert a pénzintézeteknek – feltéve persze, hogy az örökösök tudtak a megtakarításról – ilyenkor is tájékoztatást kell adniuk. Így kiderül, ki és mekkora összeget vett fel, és a kedvezményezettek általában készek önként átengedni a törvényes örökösöknek járó köteles részt.