– Kétségkívül váratlanul értek és megijesztettek a társaság bedőléséről szóló információk – eleveníti fel a férfi, ugyanakkor gyorsan megjegyzi: – Bár aggódtam, pánikba azért nem estem. Mivel a pénzünk úgy kilencven százalékát nagyobbrészt magyar, kisebb részben külföldi cégek részvényeibe fektettem, úgy gondoltam, a portfóliónkat nem érintik a történtek. Ugyanis nem az érintett cégek mentek tönkre, hanem az a brókertársaság, amely a részvényvásárlásaimat lebonyolította. Vagyis a bedőlésétől függetlenül a saját, magántulajdonomat képező részvényeim, az igazolások ott vannak, azokat pedig másra nem is használhatta senki.
A házaspár több furcsaságot is észrevett
Noha a házaspárt néhány napon át megnyugtatta ez a magyarázat, amikor már csalásról is szóltak a hírek, elbizonytalanodtak. Levelet írtak a cég felügyeleti biztosának, mint kiderült, hiába vártak érdemi tájékoztatást.
„Valójában milyen eszközök, vagyonelemek állnak ügyfélszámláikon rendelkezésre?” – kérdezte a Buda-Cash-botrányt követően pénze után futó pár a felügyeleti szervtől. Mivel választ nem kaptak, a pénzükről semmi hír nem érkezett, egyre mélyebbre ásták magukat az interneten lévő cikkekbe, és a Magyar Nemzeti Bank (MNB), valamint a Buda-Cash oldalain felelhető, az üggyel kapcsolatos dokumentumokba.
|
Pénzükért sorban állók a Buda-Cash tulajdonosaihoz kötődő DRB-bankcsoport pécsi fiókjánál
Löffler Péter |
„Nyomozásuk” során – mesélik – több furcsaságra is bukkantak. Nem értették például, hogy a felügyeleti biztos hogyan írhatott már február 24-én felszámolási eljárásról, amikor azt csak március 5-én rendelték el. Furcsállták azt is, miként történhetett meg, hogy – addig, amíg nem kezdtek érdeklődni – nem volt elérhető az MNB honlapján a jegybanknak az ügyben hozott egyik végzése. Azt még dühítőbbnek találták, hogy amikor minderre rákérdeztek, semmitmondó, jobbára nem a konkrét felvetéseikre reagáló válaszokat kaptak. Mi több, az egyik levelükben – amelyben sokadszorra érdeklődtek a részvényeikről – egyebek mellett azt a nyilvánvalóan tévesen bemásolt, abszurd tanácsot írták nekik:
„Javasoljuk, hogy az érintett diákok a Bankkal az adatokat egyeztessék."
– Egyre jobban dühített az eljárás, hiszen szerintem az általam és a hozzánk hasonlóan járt ügyfelek által a brókerháznak adott megbízások alapján nem ördöngösség ellenőrizni, léteznek-e a megadott részvények, s azokért ki fizetett. Ez sok ezer ügyfélnél nagy, de nem lehetetlen feladat. Arról már mindenképpen tájékoztathattak volna, hol tart az összesítés, és eddig mire jutottak – mondja a férfi.
A házaspár ekkor már úgy érezte, kezd szorítani az idő: ellentmondásos információk jelentek meg arról, hogy hány nap áll rendelkezésre a hitelezői igények, illetve a Befektető-védelmi Alaphoz (Beva) történő kártérítési igény bejelentésére.
– Tanácstalanságunkat tetézte, hogy azóta sem tudjuk, egyáltalán van-e kárunk, s ha igen, mekkora!
– hívja fel a figyelmet az asszony. – Ha a részvények megvannak, akkor a veszteség minimális. Ha nincsenek, akkor ötvenmillió. Ezt azonban információk híján magunk sem tudjuk.
Mindezek miatt két hét múltán már csak azt kérték sokadik levelükben: „Ismételten tisztelettel megkérem Önöket, hogy tájékoztassanak (...), mikor fogom várhatóan megkapni a tényleges hiteles számlaegyenlegemet, amely alapján a kártérítési igényemet a Befektető-védelmi Alap felé be tudom nyújtani.” Ezek után kaptak egy levelet, amelyben megjelöltek több időpontot is, ám az nem derült ki egyértelműen a bonyolult szövegből, mikorra várható az összesítés a hiányról és a „fellelt értékpapírokról”.
„Köszönettel vettük levelét!”
A házaspár később is kérdések sorával bombázta a felszámolót és a jegybankot, de ezután sokáig – bármiről is érdeklődtek – csak annyit írtak nekik: „Köszönettel vettük levelét! A vizsgálatok lezárásáig kérjük szíves türelmét! Addig az ügyfélszámláikról információt kiadni nem áll módunkban.” A „formaszöveg” már csak azért is bosszantotta őket, mert épp lapunkban olvashatták: Schobert Norbert üzletember magánemberként a Buda-Cash ügyfele volt, mintegy százmillió forint értékű részvényét kezelte a cég, a vállalkozó azonban úgy vélte, nem érte kár a társaság csődje miatt, mert az értékpapírjai megvannak. Ebből a házaspár azt a következtetést vonta le:
az ismert üzletember hasonló cipőben jár, mint ők, hasonlóképp vélekedik a részvények meglétéről, csak ő – az átlagemberekkel szemben – már kapott információkat.
A házaspár tovább levelez a hatóságokkal, de okosabbak ezidáig nem lettek, sőt csak még zavarosabb lett minden. Miután azt javasolták nekik, hogy a Befektető-védelmi Alapnál jelentsék be kártérítési igényüket, kaptak olyan tájékoztatót is, amelyből azt olvasták ki, nem árt, ha bekapcsolódnak a felszámolási eljárásba hitelezői igénybejelentéssel. Ez utóbbi mozzanat már végképp kiverte a biztosítékot, a feleség indulatosan összegez:
– Majd öt hét telt el a botrány kirobbanása óta. Azóta nem voltak képesek felmérni, hogy a magántulajdonunkat képező részvényeink közül mi létezik, és mi nem. S bár ők sem tudják, ért-e kár minket, javasolják, hogy a pontos összeget megnevezve tegyük meg a kárbejelentést, és jelezzük hitelezői igényünket. Mindezek után az ügyészség pénteken bejelentette, hogy az eddigi kárérték összesen 62 milliárd. Én meg csak azt kérdezem: mi 62 milliárd? Ebben a mi pénzünk is benne van, vagy az mégsem veszett oda? Az illetékes állami apparátus öthetes működését közelről látva, annyit megértettünk: tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, ami a Buda-Cash-nél történhetett.
