Se helye, se értelme újabb emlékműnek

A moratórium elrendelése szerinte technikai értelemben is nehezen lenne kivitelezhető. Ha mégis megtörténne, akkor a holokauszt emlékműve sem valósulna meg – jegyezte meg Kirschner, aki hangsúlyozta: a Szabadság térre szánt újabb emlékmű nem kizárólag a zsidó szervezetek, hanem a teljes nemzet ügye. Ezért évekig tartó egyeztetésre, társadalmi konszenzusra van szükség.

Sem helye, sem értelme nincs annak, hogy a fizikai és ideológiai értelemben egyaránt túlzsúfolt Szabadság térre még egy politikailag determinált emlékművet építsenek – állapította meg Pótó János történész. Olyan történelmi személyeknek (vagy eseményeknek), akikről (amelyekről) nincs közmegegyezés, eleve nem lenne szabad köztéri szobrot, emlékművet állítani. Sem most, sem tíz év múlva.

A történész emlékeztetett rá, hogy a háború után a Szabadság téri szovjet katonai obeliszk felállítását, napjainkban pedig a német megszállási emlékműről hozott kormánydöntést sem előzte meg semmiféle vita. A Szabadság téri református templomnál felavatott Horthy-mellszoborról már nem is szólva.

Pótó János nem lát reális esélyt arra, hogy tíz év múlva sikerül közös álláspontot kialakítani a „szovjet megszállásról”. Ehhez lényegesen több idő kell. Más okokból is illuzórikusnak tartja a Mazsihisz elnökének felvetését. Szerinte egy politikai erő minél inkább elszakad a valóságtól és a mindennapoktól, annál szívesebben fordul a múlt szimbólumaihoz. A jelenlegi hatalom pontosan ezt az utat járja.

Balog Zoltán – Heisler javaslatát is bírálva – azt mondta, hogy az új emlékmű lehetséges átadása 2017 februárjában lenne. A történész ebből arra a következtetésre jutott, hogy a miniszternek határozott elképzelései vannak. Valószínűtlen, hogy a kormány érdemi vitát szeretne. Ha ilyen előzmények után mégsem épülne meg az emlékmű, akkor az a látszat keletkezhetne, mintha a Fidesz meghátrált volna. A kormány az ilyesmit a gyengeség jeleként értékeli, ezért csak a legritkább esetben hajlandó visszakozni. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva Pótó János biztosra veszi: a kormány körömszakadtáig ragaszkodni fog ahhoz, hogy felépüljön a „szovjet megszállási” emlékmű.