Schmittet csak a parlamenti kétharmad mozdíthatja el
Nem tudni, hogy a jogalkotó slendriánsága miatt, esetleg más megfontolások okán, de a köztársasági elnöki tisztség betöltésének feltételeit meglehetősen nagyvonalúan szabályozták. Államfővé bármely magyar állampolgár megválasztható, aki betöltötte a 35. évét – olvasható az új alaptörvényben. A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló sarkalatos törvény sem tartalmaz más előírásokat, vagyis: könnyebben lehet valaki államfő, mint közlekedési rendőr, mert ez utóbbi esetében alapkövetelmény például a büntetlen előélet és a feddhetetlen életvitel.
A köztársasági elnök személye sérthetetlen – ezt viszont tartalmazza az alaptörvény, ezért tisztségét csak egészen kivételes esetekben veszítheti el. Az államfő megbízatása mandátumának lejártával vagy lemondásával mindenképpen megszűnik. Ugyancsak távoznia kell posztjáról, ha a parlament kétharmados többséggel kimondja az összeférhetetlenséget – erre akkor kerülhet sor, ha például más állami, társadalmi vagy politikai tisztségétől nem válik meg –, illetve megállapítja, hogy az elnök kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatai ellátására.
Szintén az országgyűlés jogosult annak kimondására, hogy esetleg megszűntek az államfő megválasztásához szükséges feltételek. Miután a jogszabályok összesen két ilyet tartalmaznak, a parlamentnek nincs túl nagy mozgástere. Az elnök elmozdításához tehát az kellene, hogy visszafiatalodjék vagy elveszítse magyar állampolgárságát.
Az államfőt tisztségétől a parlamenti kétharmad javaslatára az Alkotmánybíróság is megfoszthatja. Erre az „alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértő, illetve szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnökkel szemben” van lehetőség, amit a képviselők ötöde indítványozhat. Ha ezt a kisebbség meg is tenné, a kezdeményezést a kormányoldal aligha támogatná. Az államfő távozására ma így legfeljebb akkor van esély, ha azt maga kezdeményezi.
A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása, lemondása vagy menesztése esetén a feladat- és hatáskörét az új államfő hivatalba lépéséig a házelnök gyakorolná – derül ki az alaptörvényből. Ha pedig új államfőt kellene választani, jelöltet a parlamenti képviselők legalább ötöde állíthatna. Az elnöki posztot első körben az nyerné, akit a képviselők legalább kétharmada támogat, a második fordulóban azonban már a feles többség is elegendő lenne.
A plágium gyanújába keveredett Schmitt Pál – amennyiben a doktori disszertációját valóban mások munkáiból ollózta össze –, bűncselekményt követett el, bár büntetőeljárást csak a megbízatásának megszűnése után lehetne ellene indítani. A gyanú alapján viszont elvileg megfoszthatnák őt a tisztségétől, s ezzel szabad utat engedhetnének a nyomozásnak.
Kolláth György alkotmányjogász viszont leszögezte: egy jogállamban az elévülést az államfő esetében is tiszteletben kell tartani. A szerzői jogok megsértése mindössze két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, így ha Schmitt tényleg más tollával ékeskedett is a kilencvenes évek elején, az ügy már régen elévült. A büntetőjogi felelősség tehát szóba sem jöhet.
„Az elnök a morális hatalmi ág a köztársaságban, a helyes mértéket kell sugároznia. Akkor jó az elnök, ha keveset beszél, tesz, mond, de sugározza a jogállam eszméjét, és csak akkor szólal meg, ha baj van, de akkor meg kell szólalnia” – emlékeztetett ugyanakkor Sólyom László korábbi államfőnek a Népszabadságban megjelent nyilatkozatára Kolláth. Ennek alapja az államfő megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélye, ami szerinte most súlyos csorbát szenvedett.
Ha a plágium beigazolódik, az elnöknek mindenképpen be kellene nyújtania a lemondását – tartja az alkotmányjogász. De úgy véli, mindazoknak vállalnia kell a felelősséget, akik korábban erre a posztra jelölték, s a legjobb lenne, ha „mindjárt a diplomájukat és erkölcsi bizonyítványukat is odatennék mindehhez.”
Aki mások előtt őt meg nem illető címet használ, illetőleg kitüntetést vagy egyenruhát jogosulatlanul visel, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható” – ezt tartalmazza az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet. (Az új, április 15-től hatályos szabálysértési kódexben ez a tényállás már nem szerepel.) Ha tehát az államfőtől a vélelmezett plágium miatt esetleg visszavonnák a doktori titulust, egyes vélemények szerint nem kizárt, hogy ezt a jogsértést a terhére meg lehetne állapítani, hiszen a disszertációt visszamenőleg minősítenék értékelhetetlennek.
Más források nagyobb óvatosságra intenek, mert amíg valakinek a kezében olyan érvényes dokumentum van, amely az érintettet a doktori cím használatára jogosítja, nem lehet helye felelősségre vonásnak. Emiatt az sem vetődhet fel, hogy a köztársasági elnök kézjegyével ellátott törvények érvénytelenek lennének. Ez akkor sem jöhetne szóba, ha az államfő a cím viselésére feljogosító okiratot hamisította volna, de ebben az esetben büntetőeljárást kellene indítani.
A helyzet Kolláth szerint azért is „igen bizarr”, mert az elnök gyakorolhat kegyelmet, miközben felvetődik, hogy korábban maga követhetett el bűncselekményt. Az abszurditás csúcsa az lenne, bár kétségtelen, hogy erre az elévülés miatt már nincs mód, ha az államfő e jogkörében magának kegyelmezne meg, és ehhez az igazságügyért felelős miniszter ellenjegyzését kérné.
