A politikai támadássorozat élére a „lehető legszerencsétlenebb módon” a Mazsihisz állt. A parlamenti választási kampányhoz közeledve a kormányellenes erők gyengesége és határozatlansága miatt elégedetlen értelmiségi körök nyomásának engedve a Mazsihisz magára vállalta, hogy frontális támadást intézzen a kormány ellen, az emlékév bojkottjával fenyegetve – folytatódik az okfejtés.
A Mazsihisz ellenőrzési, felügyeleti jogra tartott igényt a Sorsok Háza kialakításával kapcsolatban – írja a főigazgató, emlékeztetve arra, hogy a Mazsihisz a Szabadság téri megszállási emlékmű leállítását és Szakály Sándor, a Veritas intézet vezetője menesztését is követelte.
A „politikailag motivált” támadásokat Orbán Viktor miniszterelnök azzal próbálta száműzni a kampánytémák közül, hogy a választások utáni egyeztetésre kérte fel a zsidó szervezeteket. (Bár a szerző nem tér ki rá, ennél a pontnál érdemes megemlíteni: a miniszterelnök ígéretével szemben a választás után mindenféle konzultáció nélkül megkezdődött a megszállási emlékmű építése a Szabadság téren.) A Mazsihisz és a körülötte felsorakozók szünet nélkül folytatták kampányukat, támadták a Sorsok Házát, e-mail üzeneteikkel bombázták a nemzetközi tanácsadó tagjait és mindenkit, akit csak elértek. Vádaskodásaikkal – fokozza Schmidt – teleszórták a bel- és külföldet.
Schmidt Mária ismerteti a Sorsok Háza koncepcióját, beszámol az intézmény körüli tárgyalásokról. A lényeget röviden így lehet összefoglalni: a maga részéről ő mindig jóhiszemű, szakmailag felkészült és korrekt módon járt el, vele szemben viszont alantas eszközöket alkalmaztak, nagykövetek is próbálták befolyásolni.
A Mazsihisz elnöke a Sorsok Házával kapcsolatban nem a megegyezést keresi – állítja Schmidt Mária –, hanem a sajtóérdeklődést maximálisan kihasználva hozza helyzetbe magát küszöbön álló újraválasztása érdekében. A főigazgató szerint a Mazsihisz vezetői „önérdekeiktől vezérelve provokálnak folyamatosan terméketlen viszályt a kormánnyal és annak minden intézkedésével szemben. A Sorsok Házát támadva azt sem tekintik túl nagy árnak, ha ezzel ellehetetlenítik, hogy méltón emlékezhessünk a holokauszt áldozataira, meggyilkolt honfitársainkra”.
Gyurcsányt tanácsadónak?
Megkapja a magáét Lázár János, a Miniszterelnökséget irányító miniszter is. Schmidt Mária úgy ír róla, mint akinek kezdeményező szerepe volt a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kitalálásában és megrendezésében, a Szabadság téri emlékmű felállításának és a Sorsok Háza létrehozásának elindításában. Ugyanakkor – teszi hozzá a főigazgató – „általános megrökönyödés” fogadta, hogy a miniszter a Mazsihisz volt ügyvezető igazgatóját, a „pufajkás és munkásőrmúltú” Zoltai Gusztávot kérte fel tanácsadójának. Ne lepődjünk meg – írja később –, ha majd Gyurcsány Ferencet ülteti ki maga mellé kormánytanácsadóként.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Schmidt Mária kifogásolja továbbá, hogy a miniszter szerint a Sorsok Házát csak a hazai és nemzetközi zsidó szervezetekkel kialakított konszenzus esetén fogják megnyitni. A főigazgató ebből arra a következtetésre jut, hogy egy mintegy „kétezer embert képviselő vallásos szervezet”, a Mazsihisz fogja „cenzúrázni a magyar kormány egyik fontos nagyberuházásának tartalmát és szabhatja meg annak történelemszemléletét, üzenetét”. Úgy ítéli meg, hogy Magyarországon erre az állam és egyház XIX. század végi szétválasztása óta nem volt példa.
Következő mondatában a főigazgató már külföldön jár: „a nemzetközi zsidó szervezeteknek beleszólási jogot adni anélkül, hogy egy fillérrel is beszálltak volna az intézmény létrehozásába, szembemegy a szuverén magyar állam felelősségével, amit saját múltjáért, jelenéért és jövőjéért visel”.
Lázár lapunknak adott, múlt héten megjelent interjújára utalva megállapítja: a miniszter „újra kifejezésre juttatta, hogy azok az erkölcsi értékek, az a fajta értékközösség, ami a jobboldali politikai tábort meghatározza, az ő számára nem jelentenek semmit”. Ha a politika a „mindent átható cinizmusra és az elvtelenségre látszik lecsupaszodni, akkor megkezdődik a visszaszámlálás” – üzeni Schmidt Mária.
Méltatlan állítások
Heisler András, a Mazsihisz elnöke, amikor a cikkről kérdeztük, azt mondta: a főigazgató asszony a közélet ritkán látható mélységeibe süllyedt. A konfliktusokért kizárólag másokat tesz felelőssé: nagykövetektől a Yad Vashemen keresztül a Mazsihiszen át egészen Lázár Jánosig szinte mindenkit felsorol. Az viszont nem jut eszébe, hogy esetleg ő maga lehet a hibás. Méghozzá azért, mert hiányzik belőle az együttműködési készség – állapította meg Heisler, aki javasolta Schmidt Máriának, tartson önvizsgálatot: nézzen tükörbe, és szembesüljön hibáival.
|
Heisler András
Kurucz Árpád / Népszabadság |
A Mazsihisz elnöke szerint az írás hemzseg a tévedésektől és a csúsztatásoktól. „Színvonaltalan csapkodás az egész, méltatlan lenne külön-külön foglalkozni a cikk állításaival” – mondta. Kérdésünkre, hogy mennyi esély maradt a Schmidt Máriával való együttműködésre, közölte: ennek az esélye folyamatosan csökken.
A cikkben annyira sok a düh és az indulat, hogy Heisler Andrásnak olyan érzése támadt, mintha valóban elkezdődött volna valamiféle visszaszámlálás – csak éppen Schmidt Mária számára.
