Nem, de Sallee Barbara a koncerten kívül is jól szerepelt a kampányban. Emberközeli volt, és ez hosszú távon biztos, hogy megéri. A tapolcai Malom-tó partján tartott fesztiválon is csak az LMP és a Jobbik volt jelen az emberek között.
Viszont csak a Jobbik nyert választást.
Erre egyszerű a magyarázat: az embereknek tele lett a hócipője a Fidesszel. Amíg Újpesten és Veszprémben a fideszesek otthon maradtak, az MSZP és függelékei pedig százszázalékosan mozgósítottak, most nem ez történt. Nem arról van szó, hogy a Jobbik az összes tavalyi szavazóját elvitte, hanem sok volt fideszes is rá szavazott. Voltam olyan faluban is, ahol tavaly még 70 százalékot kapott a Fidesz, most már gyűlölik. Hangulati szavazás volt. Tény, hogy amíg a jobbikosok éve óta bejárnak a kis falvakba összevágni a tűzifát, addig az LMP-nek egyetlen embere sem volt a körzetben. Amíg nincs közvetlen kapcsolatunk a helyben élő emberekkel, addig az elégedetlenséget mások csatornázzák be. Ha olyan választási rendszer lenne, amelyben a másodlagos preferenciák is számítanak, lehet, hogy Sallee Barbara nyerte volna a körzetet. De nem tudtunk tétet adni ennek az időközi választásnak, és amíg két kampány között nem vagyunk jelen egy körzetben, addig a protestszavazatokat sem mi kapjuk.
Hét éve létezik az LMP, öt éve a parlamentben, mi akadályozza vidéki megjelenésüket?
Az első ciklusunk finoman szólva sem az építkezésről szólt. Most – egy év folyamatos kampányolás után – elkezdjük járni az országot, látványos akciók helyett azt akarjuk elérni, hogy azokban a választókerületekben, ahol nem vagyunk ott, lerakjuk az alapját egy olyan 20-30 tagú csapatnak, amely végig tudja tolni nemcsak a kampányt, hanem az azt megelőző időszakot is. A tapolcai 2 százalékos eredmény önmagában elég hervatag, de 600 elkötelezett szavazó arra biztos elég, hogy meglegyen közülük a helyi csapat.
Hatszáz támogató az ajánlások összegyűjtésére elég.
Az ajánlásokat máshonnan érkező aktivistáink mindkét Veszprém megyei időközin egy-két nap alatt összegyűjtötték, nem ez a kérdés. De nem sokra megyünk, ha csak arra koncentrálunk, hogy összeszedjük az ajánlásokat és 5-6 százalékos eredménnyel bejussunk a parlamentbe. Ennél vérmesebb céljaink vannak.
A szervezeti nehézségeken kívül mi az oka, hogy a 2010-ben parlamentbe jutó új pártok közül a Jobbik, és nem az LMP tud egyéni választókerületet nyerni?
A szervezeti erő nem kerülhető meg az összehasonlításban, mivel a jobbikosoknak hat év előnyük van velünk szemben. A korábbi ciklusok pedig azt mutatják: a választás utáni év erőviszonyaiból nagy bátorság következtetést levonni a következő választás esélyeit illetően. A kormánypártból kiábránduló szavazópolgárok soha nem váltottak pártot azonnal, nem horgonyoztak le, hanem lebegtek a pártok körül. Volt olyan is, hogy más győzött, mint aki menet közben átmenetileg besöpörte a tiltakozók szimpátiáját: 1992-ben a Fidesz, 1995-ben a kisgazdapárt állt nyerésre. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az embereknek Európa-szerte kezd elegük lenni a rendszerpártokból, és ebből Magyarországon egyelőre a Jobbik tudott profitálni. De ez még messze nem lefutott meccs.
A választási rendszer viszont újra és újra felveti a dilemmát, hogy...
Nincs dilemma.
Nincs?
Nincs. Hárompólusú ellenzék van. Van az álbaloldal, a szélsőjobboldal, valamint az LMP. A pártrendszer pedig négyosztatú.
Inkább három és fél.
Lehet ezzel szórakozni, de ez nem pillanatnyi erőviszonyok kérdése. Négy olyan szereplő van a parlamentben, amelynek eltérő világképe, ebből eredően eltérő stratégiája van.
Mi az LMP-é? Meggyőzni a Fidesztől elforduló szavazókat, hogy ne a Jobbikot válasszák?
Európában a rendszerkritikus pártok – legyen szó a görög Szirizáról, a spanyol Podemosról vagy a jobboldali populistákról – nem úgy érnek el sikereket, hogy kijelölnek egy ellenfelet, és annak a kárára növekednek. Ez faék egyszerűségű stratégia lenne. Ezzel szemben az a céljuk, hogy átrajzolják a politikai térképet. Nem meglévő politikai identitásokat akarnak megosztani, hanem egy új politikai identitást akarnak létrehozni, ami rettenetesen nehéz, de mint külföldi példák mutatják, egyáltalán nem lehetetlen. Nekünk 2009 óta ez az ambíciónk. A feladvány azért bonyolult, mert a rendszerkritikus alternatívára fogékony közönség sokfelé helyezkedik el. Vannak, akik különböző okokból 2010-ben és legutóbb is a Fideszre szavaztak, de sokkolja őket a zsákmányszerzésre és bandaháborúra egyszerűsödő kormányzati politika. Nyilvánvaló, hogy vannak, akiknek csak az LMP kínál olyan gazdaságpolitikát, amelyre egy becsületes baloldali szavazhat. A fiatalabbaknál pedig a Jobbik és az LMP támogatói között van átjárás. Nem beszélve arról, hogy 500-800 ezer, politikai véleménnyel rendelkező választópolgár tudatosan nem vett részt a legutóbbi két parlamenti választáson.
|
Schiffer András: Komolyan vehetőnek kell maradnunk
Teknős Miklós |
Húsz perce beszélgetünk, de a zöld szó még nem hangzott el. Az LMP nem zöld párt?
Az LMP zöld párt, az Európai Zöld Párt tagja, képviselőnk az Európai Parlamentben ebben a frakcióban ül. De minden előítélet ellenére a zöld politika nem azonos a környezetvédelemmel. Lányi Andrást idézve: a környezet önmagában védhetetlen. Olyan társadalmi és gazdasági berendezkedést akarunk, amely kímélően bánik a természeti erőforrásokkal, és meg tudja teremteni a feltételeit az összetartó társadalomnak, egy megújuló Magyarországnak. Úgy szeretnénk elmagyarázni az embereknek, hogy ha ránk szavaznak, akkor értékteremtő munkát végezhetnek, csökken a kiszolgáltatottság, több lesz a bérük és kevesebb lesz a lopás, hogy közben semmit sem engedünk alapértékeinkből.
A rendszerkritikus szót viszont többször is használta. Melyik rendszerrel állnak szemben?
Egyszerre vagyunk kritikusai a globális kapitalizmus jelenlegi irányának, és annak a – részben ebből következő – felzárkózási pályának, amelyet a rendszerváltó elit kitalált Magyarországnak. Az Orbán-kormány társadalompolitikája szorosan összefügg azzal, amit elődei tettek. Az 1989 utáni kormányok jelszavaktól függetlenül arra törekedtek, hogy alacsonyan tartsák a béreket, sunyin vagy éppen bátran vállalva – mint Orbánék – rombolják a munkavállalók jogait, és kiszolgáltassák a munkaerőt és a természeti erőforrásokat a betelepülő külföldi tőkének és mindenkori udvari beszállítóiknak. Kritikusak vagyunk a szabad kereskedelemre épülő világrenddel annak katasztrofális ökológiai és szociális következményei miatt, és azzal a magyar felzárkózási zsákutcával, amelynek a vége az, hogy az alkotóképességüket kiteljesíteni vágyó fiatalok menekülnek ebből az összeszerelő országból. Abban hiszünk, hogy a tudásba, a természeti erőforrásokba és az egészségbe befektető ország gazdasága tud magasabb hozzáadott értéket termelni, és az emberek így tudnak többet keresni. Erős helyi gazdaság, erős hazai kis és középvállalkozói szektor és a jól képzett munkaerő lehet a kulcsa egy megújuló Magyarországnak.
A Fidesz, a baloldal és a Jobbik között egyre kiegyenlítettebb a verseny. Mi történik, ha az LMP-nek 2018-ban választania kell, hogy kit segít kormányra?
Ezt a kérdést megkaptuk a tavalyi választás előtt. Akkor is elmondtuk, nem célunk, hogy bármelyik párt segédcsapata legyünk. Ki merem jelenteni, hogy sem a Fidesz, sem az MSZP mellett nem leszünk kisebbik koalíciós partner, se 2018-ban, se máskor. Arra a vízióra, amelyről beszéltem, nincsenek partnereink sem a szocialisták és a rájuk telepedett pártok környékén, sem a fideszes franchise rendszerben.
És a Jobbik mellett?
Az föl sem vetődik. Ha egy párt képviselői évekig tudatosan, a nyilvánosság előtt nem veszik emberszámba polgártársaik meghatározott csoportjait, azt pr-kampányokkal nem lehet meg nem történtté tenni.
Mit mond azoknak, akik azért szeretnének az LMP-re szavazni, hogy valami mégiscsak megvalósuljon ebből a vízióból?
Hogy győzzenek meg minél több embert. Különben pedig továbbra is ott figyelünk ellenzékben.
2013-ban úgy tűnt, hogy az LMP kész közeledni a Mesterházy Attila-féle MSZP-hez, amennyiben az leszakítja magáról Gyurcsányt és Bajnaiékat. Az látszott, több közös témájuk van Szanyi Tiborral, mint a két volt miniszterelnökkel.
Az egy külön történet. Szanyinak viccesen már felajánlottam, hogy ha kizárják, akkor majd...
Fejezzük be a mondatot!
Szanyival az a baj, hogy amikor nemzeti és vallási jelképekkel szórakozik, azokat gyalázza, akkor túlszalad minden határon.
Ezért nem fér be az LMP-be?
Például. Ami az eredeti kérdést illeti: Mesterházyval valóban korrektül együtt tudtam működni, ezért is ajánlottam az áprilisi választás éjszakáján további parlamenti együttműködést. Ennek az előfeltétel az, hogy ne mindig arra kelljen ügyelni, hol akar átvágni a másik. Ellenfelek voltunk, és ez ma sincs másként, Mesterházy atlantizmusa távol áll a mi globalizációkritikus felfogásunktól, de becsültem, hogy mindig tartotta a szavát, keveset dumált a megújulásról, ellenben a régi gárdát vissza tudta szorítani. Sőt sokáig úgy tűnt, hogy sikeresen ellenáll a liberális pártfoglalási kísérleteknek, bár ezt a harcot 2014 elején föladta, és felvette a hajóra a Fidesznek újra kétharmados többséget hozó liberális all star-válogatottat. Jelenleg viszont nem tudom, hogy ki vezeti az MSZP-t, és a régi gárda újra fölsorakozott a háttérben. Az időközi választások kapcsán mérhetetlenül inkorrekten viselkedtek, és azóta is az az érzésem, hogy különféle ürügyekkel be akarnak húzni minket a pókhálójukba, a hátukon a felszínen maradt alakzatok mellé. Ebben biztosan nem leszünk partnerek. Egy Gőgös Zoltán-féle MSZP-vel nem sok tárgyalni valónk van.
Szavazott valaha az SZDSZ-re?
Sok mindenkire szavaztam, amíg nem lett LMP. Erre ne vagyok túl büszke, talán ezért is éreztem késztetést anno a pártalapításra. Óriási tévedés azt hinni, hogy minden egykori SZDSZ-szavazó liberális volt, hogy valaha lett volna két és fél millió konzervatív választó, mint ahogy azt sem gondolom, hogy nekünk csak zöld szavazóink vannak.
Azért kérdezzük, mert sokat simfeli a liberálisokat.
Ami a jogállami garanciákat, a hatalommegosztást, az egyenlő méltóság elvét illeti, mindig liberális elveket alkalmaztunk. A gazdaság- és társadalompolitikánk viszont soha sem volt liberális. Ahogyan pedig a magyar liberálisok ellentmondást nem tűrő elitizmussal tukmálták rá az országra a liberális gazdaságpolitikát mint egyetlen ésszerű megoldást, miközben kiárusították a közjavakat, ez a tempó okkal nyitotta ki a bicskát sokaknál. De nekem is van időnként lelkiismeret-furdalásom, amikor szitokszóként szalad ki a számon a liberalizmus. Az indulat tárgya tudniillik nem az egyik XIX. századi eszmerendszer, hanem az a jobb híján talán leginkább posztbolseviknak nevezhető magatartás, amelyik akár akarata ellenére is, erőszakosan óhajtja felvilágosítani és külső mintáknak megfeleltetni a lenézett népet.
Az előző ciklusban, a PM kiválása előtt az LMP egy sor látványos, ha úgy tetszik, radikális akciót hajtott végre, elég az odaláncolásokat említeni. Ezek mára megszűntek. Miért?
A párton belül is vita van arról, hogy a radikálisabb tartalom képviselhető-e mérsékelt eszközökkel. Szerintem igen. Ha kormányra akarunk kerülni, és nem annyi az ambíciónk, hogy egy 5-7 százalékos párt legyünk, amelyet sokan kedves bolondok gyülekezetének tartanak, akkor komolyan vehetőnek kell maradnunk. Olyan eszközökkel kell élni, amelyekkel ezt nem kockáztatjuk. De a frakciószakadás óta eltelt két évben sem riadtunk vissza a harsány eszközöktől, amikor a helyzet ezt indokolta, például a paksi szavazások alkalmával. Hozzáteszem: 2011-2012 táján, amikor a leghangosabb akcióink voltak, úgy tűnhetett, hogy a rendszerkritikánk az Orbán-rendszer kritikájában merül ki. Ezt határozottan cáfolom. Az Orbán-rendszer nemcsak egyenes következménye a megelőző két évtizednek, hanem szolgaian simul bele abba a globális világrendbe, amelyet szintén bírálunk. Pontosan az a probléma, hogy Orbán Viktor itthon veri az asztalt, emberkedik, szabadságharcot hirdet, de csak a saját érdekeit érvényesíti Brüsszelben. Közben egyetlen uniós kezdeményezése sem volt például a spekulatív tőkemozgások megadóztatására, hogy a munkavállalói jogokról vagy a klímavédelemről ne is beszéljek. Az orbáni vízió arról szól, hogy a lehető kiszolgáltatottabban, a lehető legkevesebb pénzért dolgozzanak sokan, mert akkor lehet árulni az országot Szaúd-Arábiától Tokióig.
Van olyan ügy vagy téma, amelyről az LMP jut az emberek eszébe?
Szerintem a paksi bővítés elleni tiltakozás biztosan ilyen. És remélem, hogy a nemzeti parkok védelméről, az Országos Roma Önkormányzat ügyeinek feltárásáról, Tiborcz István-féle Elios Zrt. felfutásának firtatásáról vagy éppen az off-shore lovagok kiseprűzéséről is mi jutunk az eszükbe. Bízom benne, hogy inkább előbb, mint utóbb a dolgozói szegénység felszámolásának programját is az LMP-hez kötik, és egyre több emberhez jut el az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény elleni tiltakozásunk hangja.
Meglep, hogy az ügynöklistákat nem említi.
Mert az már régebbi történet.
Hisz abban, hogy valaha lesz benne előrelépés?
Persze. Amint a választók eltakarítják az útból Fideszt és az MSZP-t.
Addig nem?
Nem. Nem érdekük.
Orbán Viktorral mikor beszélt legutóbb?
Ősszel, az alkotmánybíró-választás szünetében a folyosón. A HVG újságírójával beszélgettem, ahhoz csatlakozott. Külpolitikáról volt szó.
Simicska Lajossal találkozott valaha?
Soha. Nem is láttam.
Ezek szerint nem lát befektetési lehetőséget az LMP-ben.
Nem bánom, ha Simicska Lajos nem lát bennünk befektetési lehetőséget.
Az LMP nyer előbb választást vagy a Vasas lesz bajnok az NB I-ben?
Ez azért nem fair kérdés, mert választás csak négyévente van, bajnokság meg minden évben van.
