Mint azt a Népszabadságnak elmondta: ma este még bemegy a kórházba, mert műszakja van, és reggel beadja a felmondását.

Hozzátette: az egészségügyben kialakult helyzet továbbra is tarthatatlan. Azzal, hogy Zombor Gábor államtitkár távozott, eltűnt az a hiteles ember, aki valamit tenni is akart az egészségügyben. Sándor Mária úgy értékeli, hogy az államtitkárt felállították a székéből, mert „elismerte, hogy igazunk van” – mondja. Hozzátette: visszaadja a magyar kormánynak a színjeles szakápolói oklevelét is, a továbbiakban segédápolóként vállal munkát. Mint mondta: ez utóbbit azért teszi, mert nem hajlandó közösséget vállalni, tagdíjat fizetni egy olyan szakmai szervezetnek, amelynek munkájával súlyosan elégedetlen.

Szakápolóként ugyanis csak akkor dolgozhat, ha tagja a szakmai kamarának, míg a segédápolót nem terheli ilyen kötelezettség.

Sándor Mária (jobbra) azt várja, hogy a szakma tekintélyes képviselői is csatlakozzanak hozzá Veres Viktor

Elmondta azt is, hogy az egészségügyet nem hagyja el, de csak segédápolóként dolgozik tovább, lemondva ezzel a fizetésének valamivel több, mint harmadáról. „A legkisebbekhez akarok tartozni, azokhoz, akikért eddig szót emeltem, idős betegeket fogok mosdatni, pelenkázni, ha kell.”

Most azt várja, hogy a szakma tekintélyes képviselői, orvosok csatlakozzanak hozzá, mert amíg ők nem cselekszenek, a szakmai hierarchia alján lévők nem mernek, nem tudnak lépni.

Arra a kérdésre, miből fog élni, talált-e már munkát, Sándor Mária azt felelte: még nem, de keres. Egyelőre önkéntesként a migránsok csecsemőinek ellátásában segít.

Aztán majd meglátjuk – mondja. „Ha magamra maradok, akkor úgy lesz. De nem vagyok hajlandó azok közt játszani, akik kihúzzák az ember alól az egészségügyet, miközben ők a haszonélvezői. Inkább tartozom a kisemmizettek közé.”