Sándor Mária kapta 2015-ben a Népszabadság által először odaítélt Respekt-díjat. Akkor már hónapok óta járta az országot, hogy támogatókat gyűjtsön az egészségügyben dolgozók megbecsüléséhez. Szinte kereken egy évvel ezelőtt azzal vált ismertté, hogy az RTL Klubban megindítóan beszélt az egészségügy legkisebbjeinek, az ápolónőknek a helyzetéről. Amikor lapunk díját elnyerte, azt írtuk róla, Sándor Mária hiánytünet – kiállása önmagában demonstrálja, mekkora erkölcsi adóssága van a kormánynak az egészségügyben. Szombat reggel Facebook-oldalán egy hosszú, szívszorító bejegyzésben jelentette be, hogy befejezte.
hirdetés
– Mi történt?
– Éppen egy éve hirdettem meg a fekete ruhás hétvégéket. A legutóbbi utcai rendezvényen, amelyen részt vettem, 64 ezer ember volt, és Magyarország miniszterelnöke azt is viccnek titulálta.
Tehetetlennek érzem magam.
Úgy gondolom, hogy én csak egy ápolónő vagyok, és nem áll mögöttem olyan erő, mint a pedagógusok mögött. Ott az összes pedagógus szakszervezetnek sikerült összefognia, és nagy egyetértésben harcolnak a szabad oktatásért. Az egészségügyben ezt nem sikerült összehozni. Egyedül vagyok a társaimmal, és amennyiben nincs összefogás, és nem érzi valamennyi orvos, nővér, hogy ki kell állniuk magunkért, akkor az egészségügy összeomlott, és én sem tudok többet tenni érte. Még mit tehetnék? Mit tegyek még?
– Amikor megkapta a Respekt-díjat a Népszabadságtól, akkor is azt mondta: ezt nem ön kapja, hanem a mindennapi munkában helytálló kisemberek, értük van. Föladta, hogy a nevükben hangosan szóljon? Cserben hagyja őket?
– Nem, csak nem látom értelmét egy olyan küzdelemnek, ahol egyedül mondom a magamét, és azok, akiknek a segítségével elérhetnénk a méltó bánásmódot, a megbecsülést, nem tesznek semmit, csak kiszolgálják ezt a rendszert. Megerősítik, hogy működik, miközben mindenki tudja, hogy nem. Hol vannak a kórházigazgatók, azok a vezetők, akiknek hatalom van a kezében, és semmit nem tesznek? Amikor a mozgalmunk csatlakozott a pedagógusokhoz, se az orvosok, se az egészségügy vezetői nem jöttek velünk.
Amikor ekkora baj van,
a kórházigazgatóknak nem csöndben kellene kiszolgálniuk a rendszert,
hirdetés
hanem abba kéne hagyniuk a munkát, kimondani, hogy a rendszer nem működik. Hogy pénzt kell invesztálni bele. Nem némán hallgatni Cser Ágnes asszonyt, amikor azt mondja: senki nem tett annyit ezért az egészségügyért, mint ez a kormány. Az a kormány, amely továbbra sem akar életpályamodellt adni a nővéreknek, amely egyetlen fillér béremelést sem adott. Azt kérem, hogy az április 15-ére meghirdetett pedagógusdemonstráción az orvosok, az ápolók, az EDDSZ és a MESZK tagjai húzzanak fekete ruhát, és úgy menjenek be az egészségügyi intézményekbe, megmutatva, hogy ez a rendszer nem működik.
– Akkor mégse hagyja abba?
– Erről már nem én döntök.
Ha április 15-én befeketedik az ágazat, akkor van miért folytatni, ha nem, nincs.
Egy évvel ezelőtt is maguk a kórházigazgatók nem engedték az embereket, hogy magukra húzzák a fekete trikót, szedették le a fekete pólós képeket a közösségi portálokról. Azóta sem látok semmilyen jobbító szándékot a vezetésben.
Sándor Mária Szabó Miklós / Népszabadság
hirdetés
– Arról sokszor beszélt, hogy ez nem lesz egyszerű, mégis ment, szervezte a fórumokat. Most mitől más?
– Az eltelt egy évtől.
– Nem vár túl sokat az emberektől egy olyan ágazatban, ahol mindenki állami alkalmazott...
– Nem lehet kirúgni egy egész országot...
Ha legalább annyira összefognánk, mint a pedagógusok, biztosan célba érnénk.
– Mihez kezd az energiáival, ha abbamarad a mozgalmi élet?
– Dolgozom, most egy-két órát alszom, ennél kicsit többre van szükségem, és mindenhol ott leszünk, ahol kell, csak nem mint ikon. És nem a színpadon, nem mint szervezet, csak mint Sándor Mária és barátai.
– Ha hívják se lép fel a színpadra?
– Már nincs ott keresnivalóm. Egyszer az ATV egyik műsorában bevetítették mögém Cser Ágnest. Az EDDSZ elnökének a felvételen azt kiabálta a tömeg, hogy megbuktál.
A riporter azt kérdezte tőlem, mi a véleményem róla. Hosszú csönd után azt feleltem, hogy minden tiszteletem az övé, de visszalépni tudni kell. Fel kell ismerni azt, amikor értelmetlen harcot folytatsz.
Cser Ágnes nem tud visszalépni, ő már többet árt, mint használ, sőt, ezt az élhetetlen rendszert kiszolgálja. Miközben az hangzik el a szájából, hogy senki nem tett többet ezért az egészségügyért, mint ez a kormány. Hol képvisel ő minket?
– Ugyanerre korábban még azt mondta: addig megy, míg nem történik valami. Elfogyott az út?
– Igen. Mert a 65 ezres tömeget is viccnek veszik, és nem azt látják, hogy ebben az országban élnek emberek, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal, a politikai vezetőikkel, a rendszerrel.
Mit tehetnék, csináljak forradalmat?
Az ellenzék nulla, illetve, akiknek meg eszközük lehetne változásokat csinálni, azok cselekvőképtelenek.
– Ezzel azt mondja, hogy a pedagógusok mozgalma is halott ügy?
– Nem, mert ott az összefogásukban látom az erőt.
A pedagógusok egyet akarnak, ezért az övék nem halott ügy. És a miénk se lenne az, ha nem lenne annyi korrupt vezető, ha nem élnénk félfeudalisztikus viszonyban. Ha az orvos professzor meg a kórházigazgató meg a nővér között nem lenne olyan óriási szakadék, ha tudnánk mi is egyfelé menni.
– A családja hogyan fogadta a döntését?
– Még nem volt módunk megbeszélni. A blogbejegyzés éjszaka készült. Ők meg még a városban sincsenek, nálunk még tavaszi szünet van.
– Azt mondja, hirtelen felindulásból írt?
– Mondjuk azt, régen érlelődött, észrevettem, hogy egyedül vagyok.
– A bejelentése óta sok kommentelő éppen hogy bátorítja. Ők nem számítanak?
– Ha tényleg mellém állnának, akkor igen.
A blogbejegyzés nem elég. Az nem komoly dolog, hogy valahová bejelentkezik ezer ember és végül ott lesz négyszáz. Könnyű fotelforradalmárnak lenni. Lássam, hogy az orvosok fölállnak és megmozdulnak és nem behódolnak ennek a rendszernek. Egyedül vagyok, kicsi vagyok, én ezt problémát nem tudom megoldani. Ha valaki hív, mert a segítségemre van szüksége, a jövőben is megyek.
– Mitől fáradt el? Az nem elég, ha az emberek a kedvéért öt percig állnak esőben, a metsző hidegben?
– És mit értem el vele? Ha az emberek azt mondják, hogy van értelme és jönnek, itt a következő alkalom április 15.
Meg lehet mutatni az orvosoknak, meg mindenkinek, aki eddig csak otthon ült és fotelból drukkolt, hogy ki mennyire bátor,
