galéria megtekintése

Sándor Mária feladja a harcot, nem tud győzni a korrupció felett

25 komment

NOL

„Egy év telt el, mióta meghirdettem a feketeruhás hétvégéket. Nem vagyok politikus. Nem vagyok egészségügyi vezető. Ember vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Ápolónő vagyok. Csak egy ápolónő, aki megpróbálta a lehetetlent. (...) Ezt a csatát bebuktam. Feladom! (...) Túl sokat vesztettem” – írja szívszorító szombati blogbejegyzésében Sándor Mária.

„Megtaláltok, ha segíthetek, de elöl menni már nem tudok. Túl sokat vesztettem” – olvashatók a keserű szavak a fekete ruhás tiltakozó mozgalmat elindító ápolónő blogján. Tudja, hogy a magyar betegek életéről van szó, de feladja, mert szerinte nem működik a rendszer.

„Az amortizációt mindenki látja, ha belekerül, tapasztalja és megtapasztalja az emberhiányt. De hogy mit él át a benne dolgozó, azt senki kívülálló nem érti. A tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, a közönyt, a reménytelenséget. Amit a nővérek nap, mint nap megélnek. És aki teheti, menekül. Menti a saját életét, a saját lelkét” – fogalmaz a fekete ruhás nővér.

„Sokan képviselik a magyar egészségügyet pénzért, ez a munkájuk. Évek, évtizedek óta élnek ebből. Azt, hogy a munkájuk semmit nem ér, elismerni nem tudják. Mert nekik így jó. Így kényelmes” – véli. Maga viszont nem tartozik azok közé – hangsúlyozza Sándor Mária –, „akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktam".

 

„Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem – tudatja mindenkivel –, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint magát az embert! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!”

A nővér hangsúlyozza, az emberéletekért küzdő, még mosolygó kolléganők érdekében lépett fel. „Akikkel nap, mint nap, együtt dolgoztam és úgy éreztem, senkit nem érdekel az ő nyomoruk és szenvedésük. Vezetők tömege áll fölöttük, akik tehetnének és csak hallgatnak, kiszolgálva a nem működő rendszert”.

Úgy látja azonban, mégis megérte, mert „olyan emberekkel találkoztam, akik jók. De úgy látszik, mégis mi vagyunk kevesebben. Ott leszek mindenhol, ahol az igazságért állnak ki a jó emberek. Ott leszek mindenhol, ahol Magyarország a szabadságharcát vívja a rajta uralkodó gonosz felett. Megtaláltok, ha segíthetek, de elöl menni már nem tudok. Túl sokat vesztettem”.

„Abban az országban, ahol 64 ezer ember (és mennyivel több!) csak VICC-nek számít, abban az országban, ahol milliárdok folynak ki értelmetlenül, abban az országban ahol nincs ellenzék, mert mindenki csak az önös érdekeit képviseli, és képtelenek megegyezni és összefogni, abban az országban volt egy nővér, aki hitt az összefogásban.”

Bejegyzését azzal zárja, hogy köszöni a társainak a kitartást, köszöni a hiteles médiának a tudósításokat és köszöni Magyarországnak, hogy „értettétek, miért indultam. Mindent köszönök, de a célom nem értem el. Bocsánatot kérek! Szeretlek Kolléganők és Kollégák, de a korrupciót legyőzni nem tudom”.

A blogján ma reggel megjelent bejegyzés előtt nem úgy tűnt, hogy Sándor Mária feladná a harcot. Januárban nyílt levélben kérte fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy csatlakozzon az egészségügyisek harcához, és felszólalt a pedagógusok mind a két nagy budapesti demonstrációján is, február 13-án ötperces, március 15-én egyperces néma csendre kérve fel a Kossuth téren összegyűlt több tízezres tüntető tömeget. „Ezt a díjat a kiszolgáltatottak kapták” – mondta lapunknak adott interjújában még tavaly a Respekt-díj elnyerése után.

A szombati blogbejegyzésből ítélve Sándor Mária meghurcolásának csak az egyik epizódja lehetett, amikor közmunkára ítélték, mert nem volt hajlandó kifizetni azt a pénzbírságot, amelyet azért kapott, mert szeptemberben társaival 18 percre engedély nélkül lezárta az Erzsébet hidat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.