„Sándor Mária a hamis illúziót választotta a hivatása helyett”

– Szerencsére? Lehet ekkora bizonytalanságban dolgozni?

– Annyi a feladatunk, hogy nincs nagyon időnk mással foglalkozni. Ebben segített a szemléletváltás is, államtitkár úr azt várja, hogy hatóságként ne csak a szabályosságot tudjuk számon kérni az egészségügyi szolgáltatóktól, hanem segítsük a lakossági szükségleteknek megfelelő ellátórendszer megszervezését is.

– Honnan fogják tudni, hogy mi a lakossági szükséglet?

– Megbetegedési és népességi adatokból jól látható, hogy hol, milyen és mennyi ellátásra volna szükség az országban. A mostani ellátórendszerben az intézmények sokszor saját érdekeik mentén szervezik, nyújtják az ellátásokat. Banális eseteket vagy krónikus betegségek gondozását is a legmodernebb technológiával felszerelt intézmények látják el, miközben oda csak a bonyolult és komoly szakmai tudást kívánó ellátásra szorulóknak kellene kerülniük. Ami azt is jelenti, hogy nekünk

újra kell szabályoznunk a kínálatot,

így meghatározni, hogy mi kerülhessen az egészségügy „vásárlói kosarába”, milyen szolgáltatásokat vásároljon meg az állam a polgárainak.

– Mi lesz a „kosárban”?

– Most az öregedő társadalom krónikus, nem fertőző betegségeinek gondozása a legnagyobb kihívás. Ehhez kell szabnunk a szolgáltatási palettát is. Ami például azt jelenti, hogy át kell nézni, melyek azok az ellátási formák, amelyekhez nem feltétlenül van szükség orvosra. Ehhez van már némi gyakorlati tapasztalatunk is, az úgynevezett svájci modell programban. Ott például sikerrel alkalmaztak dietetikusokat táplálkozási tanácsadásra, orvos helyett cukorbetegek gondozásában. Azt gondoljuk, hogy mielőbb mind több feladatot és felhatalmazást kell kapniuk a megfelelően képesített szakdolgozóknak.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

– Hogyan fogják rávenni a háziorvosokat, hogy csapatokban dolgozzanak? Egyelőre erősen borzadnak a gondolattól.

– Azt, hogy ezeket a szakdolgozók által nyújtott szolgáltatásokat praxisközösségekben, vagy más működési formában állítja-e elő az ellátórendszer, az másodlagos, de kezelendő kérdés. Más formában is lehet ilyen szolgáltatásokat nyújtani. A két világháború között például működött a Zöldkeresztes Egészségügyi Mozgalom, a felnőtt védőnői szolgálat, amellyel ugyancsak több egészségügyi szolgáltatást biztosítottak a lakosságnak. A világháború után megszüntették ezt a szervezetet, aztán a védőnői szolgálat már csak gyermek- és anyavédelemmel foglalkozott.

– Az államtitkártól arra is felhatalmazást kaptak, hogy dolgozzák át az egészségügyi szolgáltatások feltételeit rögzítő minimumrendeletet. Mikorra végeznek vele?

– A nyár közepére elkészül ezzel a hivatal, és őszre lehet belőle jogszabály. Egyelőre ott tartunk, hogy elkészült a minimális ellátási feltételek szabályainak koncepciója, azonosítottuk a korábbi minimumrendeletek hibáit. Egyik legfőbb alapvetésünk, hogy kompetenciaalapú rendelet készül.

– Lesz a kórházakban elég orvos, eszköz, tiszta és az emberi léthez méltó kórterem?

– Ez a cél, de ehhez szükség van koncentrációra az ellátórendszerben. Ennek alapja, hogy a speciális technológiát és a humánerőforrást igénylő, személyre szabott szolgáltatásokat el tudjuk választani a tömeges, nem speciális szolgáltatásoktól, és az előbbiekhez rendelten szervezzük meg a sürgősségi ellátásokat. Például

cél az, hogy a krónikus betegek gondozását ne a kórházak végezzék.

– Már az államtitkár is utalt arra, hogy azoknak kell adni a feladatot, akik jól csinálják. Ez azt jelenti, hogy végre megkezdődik az ellátás minőségének mérése? Kiderülhet, hogy egy orvos mikor, milyen műtétet végzett, és annak mi lett a következménye?

– Természetesen, bár ez nem az OTH keretein belül zajlik, az intézmények akkreditációján már dolgozik a betegjogi hivatal.

– Hogy fog ez kinézni? Minden orvosnak lesz egy lapja, amire ráírják, műtött-e eleget ahhoz, hogy sebészként önállóan dolgozzon, és azt is, hogy mennyit hibázott?

– Többek közt ezeket az információkat is tartalmazza majd az EESZT, azaz a majdani, úgynevezett Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térből összegyűjthetőek lesznek ezek az adatok. Onnan az orvosok tevékenysége is követhetővé válik, többek között az, hogy  ki végezte a műtétet, ki altatott, és hogy volt-e az ellátásának szövődménye. Hatósági jogosultságunknak megfelelően ezekhez az adatokhoz hozzáférhetünk.

– Megtörténhet majd, hogy a tiszti főorvos bezáratja az olyan helyeket, mint a Szent János kórház pszichiátriája, ahol a penészes és omló falak között fogadnak beteget? És ez csak egy példa.

– Sajnos az uniós fejlesztési forrásokból a fővárosi kórházak szinte kiszorultak. 

– Mégiscsak az ön felelőssége, hogy ilyen körülmények között még fogadhatnak betegeket.

– Minden körülmények között biztosítani kell az ellátást a betegeknek.

Tudunk a problémákról,

az ÁNTSZ számos alkalommal ellenőrzött, meghatároztuk a teendőket, és lehetőséget adtunk az intézménynek, hogy javítsa a körülményeket. Ahol pedig a betegek ellátása nem volt biztonságos, egyes tevékenységek végzését megtiltottuk. Kalocsán a gyermekgyógyászati fekvőbeteg-ellátást szüntettük meg, mert nem volt gyermekorvos.

– A Szent János Kórházban javítottak a körülményeken?

– Ez az ismételt ellenőrzésekkor derül ki. Többek közt erre szolgál az ÁEEK-ban a vis maior keret, és ebből például a Szent János kórház is többször kapott. A kórházhigiéné ellenőrzése nem az OTH feladata, hanem a megyei kormányhivatalok népegészségügyi főosztályaié. Mi csak a szakmai kontrollt adjuk a munkájukhoz.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

– Alig ült be a tiszti főorvosi székbe, amikor élesen nekiment Sándor Máriának. Miért érezte ennek szükségét?

– Az a megközelítés, ahogyan ők – és gondolok itt Dénes Tamásra is – értelmezik az érdekvédelmet, az káros.

Azok ugyanis, akik ma orvosként vagy nővérként dolgoznak, hivatásként tekintenek a szakmájukra, és szorosan kötődnek az általuk kezelt, gyógyított beteghez. Amit pedig az említett érdekvédők sugallnak, az az, hogy a gyógyítás, a gondozás csak munka és nem hivatás, és nyugodtan hagyják itt a beteget, a munkahelyet, az országot, mert a napi gondjaik fölülírhatják a hivatástudatot. Ez rossz üzenet, és így a beteg jár a legrosszabbul.

– Arról a Sándor Máriáról beszél, aki föladva az egzisztenciáját, végigtalpalta, könyörögte az országot azzal, hogy „Magyarország ne hagyd elmenni a nővéreidet”?

– Arról, aki véleményem szerint a médiumok nyújtotta ismertséget, népszerűséget és a politikai támogatói által táplált hamis illúziót választotta a hivatása helyett.