Felhívta a figyelmet arra, hogy ezen munkatársak nélkül egyetlen kórház sem képes gyógyítani. „És most megint ki vannak semmizve, le vannak nullázva. De megint nem kapnak semmit a védőnők, az alapellátó orvosok mellett alkalmazott szakdolgozók sem. Így ez a béremelés nem teszi okafogyottá a július elsejére szervezett demonstrációnkat” – mondta Sándor Mária, és rögtön hozzátette: az nem is a bérharcról szól, hanem a betegek kiszolgáltatottságáról, a nem méltó ellátásukról, a nem működő egészségügyről. „Igaza van Dénes Tamás szakszervezeti vezetőnek, amikor azt mondja, hogy a 107 ezer forintos bértöbbletéből még nem lesz jobb, biztonságosabb az ellátás. Nem oldódnak meg a kórházak eladósodásához vezető problémák sem. Ez a béremelés nem egyéb, mint tűzoltás” – állítja.
A demonstráció részleteiről azt mondta: a színpadon nem politikusok vagy hivatásos szónokok beszélnek majd, hanem a betegek és a rokkantak képviselői. A megmozduláshoz sok művész is csatlakozott, de volt olyan, aki azt mondta: jönne, ám saját egzisztenciája védelmében mégsem teheti. Több ezer embert várnak, és ígérik, hogy este hattól másnap reggel hatig senki sem fog unatkozni.
Sándor Mária határozottan állítja: az általa kevesellt eredményt se sikerült volna elérni, ha nincs a mozgalma, az országjárásuk, határozott nyomásgyakorló akció nélkül nincs semmi. Arra a kérdésre, hogy mikor lenne elégedett, azt felelte: ha mindenki – a portástól a főnővérig – megkapná az alapbére 50 százalékával megemelt összeget. „A most megadott többlet nem tartja itthon az ápolónőket, hiszen ez az összeg legfeljebb két bérlet árát fedezi. A többi ígéret 2018-ra és 2019-re. Ki tudja, hogy abból lesz-e valami. Hasonlóra már volt példa 2011-ben, akkor is elkezdték, folytatást ígértek, és nem lett belőle semmi” – mondta.
Felvetésünkre, hogy miből telik egy civil mozgalomnak erre a nagy demonstrációra, azt felelte: adományokból. A számlaszámukra most is várják a hozzájárulásokat. – A fellépők ingyen jönnek, fizetni a színpadért, a hangosításért, a kivetítőkért, a mobil WC-kért kell – mondta. „A pénz persze nagyon lassan gyűlik, de azt láttuk a pedagógustüntetéseknél, hogy a végén valahogy összejön” – mondja. Ebből a szórólapból – tol az újságíró elé egy papírlapot – ötezret adományként nyomott nekünk valaki – mondta, hozzátéve: –, én meg megyek és ezt osztogatom az utcán. Az emberek eddig mindig kedvesen reagálnak, amikor azt kérem, álljanak ki mellettünk, hogy elérjük a célunkat, ami nem egyéb, mint hogy – ha a szükség úgy hozza – a betegágyában ő lehessen a legfontosabb, és ne kelljen semmi mással törődni – fogalmazott.
