Az EU-ban két éve létezik egy módszer, amely szerint, ha egy konkrét javaslathoz egy év alatt legalább hét tagországból összegyűlik egymillió aláírás, akkor az uniós intézményeknek a kezdeményezéssel mindenképpen foglalkozniuk kell.
Molnár, a kezdeményezés egyik szövegezője, és nemzetközi bizottságának magyar tagja elmondta: a sajtó sokszínűségéért indított akció célja, hogy megszülessen egy olyan, az EU minden tagországára nézvést kötelező, közös szabályozás, ami gátat vet annak, hogy akár politikai, akár gazdasági, illetve tulajdoni hatalomkoncentráció szűkíthesse a sajtószabadságot, az információforrások működését, illetve megakadályozza az állampolgárok széleskörű tájékozódását.
Például, hogy ne fordulhasson elő, hogy az adott országok médiatestületeit, nálunk: a Médiatanács tagjait egyetlen párt (vagy egyetlen más társadalmi csoport) jelölje, illetve hogy egy oligarcha túl nagy szeletet birtokoljon a sajtó-, illetve a nyilvánosságtortából.
„Az ügy nagyon komoly. Akkor is az lenne, ha teljesen szabad lenne a sajtó a világban és itthon. És szerintem, mivel a slam is kommunikációra, az elvileg szabad véleményformálásra épül, méghozzá nyilvános terepen, sok száz, esetenként több ezer ember előtt, mindenképpen ki kell állnunk amellett, ami a műfaj alapja. Egyébként a médiaszabályozás visszásságai, illetve a pártos média mellett hibásnak tartom a befogadót: ő is tehet róla, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy tájékozott legyen. Igaz, valóban nincs mindig könnyű dolga.”
A nyilvánvaló dolgok, például a médiatörvény, a köztévé kormányközpontúsága, a frekvenciabotrányok vagy a főszerkesztőcserék mellett Gábor Tamás azt is a sajtószabadság megsértésének véli például, ha a képviselők nem állnak meg a parlament folyosóján válaszolni az újságírók kérdéseire. És bízik abban, hogy a slamközösség közvetett segítségével még többen írják majd alá a kezdeményezést.
Mavrák Kata Hugee szerint nehéz ugyan nyomon követni egy ilyen akció konkrét hatásait, mégis fontos, hátha a közönség soraiban ülők némelyikének agyában elültetnek pár gondolatot, ami később annyira megérhet akár, hogy nem lesz rest kiállni az igazáért.
És hogy miért éppen a slam műfaját választották a figyelemfelhíváshoz? „Mert a slam megtestesült szólásszabadság, tele pozitív energiával, akkor is, amikor társadalomkritikát mond. Képes áttörni a közöny falát. Részvételi műfajként részvételre ösztönöz. És ebben a kampányban nem elég a Facebookon tetszikelni a sajtószabadságot, aláírással kell támogatni” – mondja Molnár, aki egyébként maga is aktív tagja a magyarországi slammerközösségnek.
Már csak azért is érdemes komolyan venni a szavait, mert az akció határideje augusztus 18-án lejár, és egész Európában rosszul áll az ügy, egyelőre úgy tűnik, nem lesz meg a szükséges egymillió aláírás, amiből Magyarországnak 16 ezret kellene prezentálnia.
Hogy akkor mi értelme a gyűjtésnek, az ilyen jellegű eseményeknek? Molnár Péter azt mondja, bár valóban nem valószínű, hogy meglesz az egymillió, technikailag azonban még lehetséges, ehhez legalább olyan véghajrára volna szükség, mint amilyet ők próbálnak szervezni itthon. A Sajtószabadság Slammel, az esten felvett performanszok online terjesztésével, illetve aktivisták segítségével.
Molnár szerint egyébként „a részvétel tanulási, felvilágosítási értéke is nagyon fontos, és ha sikerül egyedül Magyarországon összegyűjtenünk a ránk jutó számú aláírást, az újra megmutatná a sajtószabadság iránti hagyományos elkötelezettségünket”.
Írják alá: http://www.mediainitiative.eu/hu/
