Lapunk érdeklődésére viszont a városháza azt állította: önerőből, az önkormányzat engedélyével épült az út, a munkákat pedig nem Szélyes Domokos, a MIK vezérigazgatója kezdeményezte és végezteti, hanem az utcában lakó édesapja. Hogy mennyibe kerül a nagyjából húszméteres útszakasz, arra nem kaptunk választ: iparági szakértők szerint néhány millió forintból már meg lehet oldani egy ilyen beruházást.
Az ingatlan értékén ennél többet dob, hogy már nemcsak gyalog, hanem aszfaltozott úton is meg lehet azt közelíteni. Főként azért, mert – mint a szomszédok elmondták – nem, vagy nemcsak magáncélra használják az épületet, hanem a szobákat kiadják egyetemistáknak. Miskolctapolcához közel van a Miskolci Egyetem, így a piac adott. Hasonló méretű házakat ezen a környéken havi 350-500 ezer forintért lehet bérbe adni, s ebből busásan visszatérülhet az útra fordított pénz.
Megkérdeztünk Miskolcon több ingatlanszakértőt arról, mennyivel növelheti a ház értékét a jó megközelíthetőség. – Minimum tíz, de akár húsz-huszonöt százalékkal is drágább lehet az a ház, ahová kocsival el lehet jutni – fogalmazott egyikük. Az impozáns villa az ingatlanos portálok adataival összevetve ezen a környéken legalább nyolcvan-százmillió forintot ér, vagyis az aszfaltút akár 25 millió forintot is dobhat az értékén. Vagyis Szélyesék akkor is sokat nyertek, ha pár millió forintot kifizettek az új aszfaltburkolatért.
Kerestük hétfőn a korábban Szélyes Domokos helyett nyilatkozó miskolci városházi kommunikációs vezetőt, azt firtatva, évente hány hasonló kérvényt kapnak magánút építésével kapcsolatban, s bevett gyakorlat-e, hogy engedélyeznek egy ilyen beruházást. Közleményben kaptunk választ: „Bevett gyakorlat, hogy az önkormányzat méltányosan bírálja el azokat a lakossági megkereséseket, amelyek önerős út- és csatornaépítésekre irányulnak. Évente 15-20 ilyen igény érkezik a városhoz, az önkormányzat minden esetben megadja a hozzájárulást, függetlenül az ingatlantulajdonos kilététől. (...) A Viola utca esetében kifejezetten előnyös az útépítés, a régi lépcső ugyanis nagyon leromlott állapotban volt. (...) Figyelembe véve a lakossági jelzéseket, az önkormányzat az út mellé egy keskenyebb lépcsőt épít.”
Rokonok, haverok, klientúra
„Nagyszerű eredményként próbálja tálalni a polgármesteri hivatal azt, amibe normális országokban egy komplett városvezetés belebukna.” – reagáltak az esetre a miskolci szocialisták, akik szerint annyi történt: az önkormányzat engedett elbontani egy lépcsősort azért, hogy egy városi cégvezető apja a saját kacsalábon forgó palotájáig autózhasson. „Amíg egy halandónak a szomszéd beleegyezését is ki kell kérnie ahhoz, ha át akarja alakítani a saját házát, addig a hivatal úgy ad ki közterület-átalakítási engedélyt egy magánszemélynek, hogy meg sem vizsgálja, a környéken élők mit szólnak hozzá” – írták. A szocialisták leszögezték: mindez nem történhetett volna meg, ha az építést nem egy olyan ember kezdeményei, akinek a fia a városvezetés egyik legfőbb bizalmi embere. Mindez nem egyedi jelenség, ez maga a rendszer: csak a rokonok, a haverok számítanak.
