Rutineljárás az igazságügyi elmemegfigyelőben a „kémiai kényszerzubbony”?
Ötmillió forint nem vagyoni kártérítésre kötelezte az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI) a Fővárosi Törvényszék múlt pénteken. A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó – véli a Magyar Helsinki Bizottság, amely a konkrét ügyben Horváth Zsoltot képviselte.
Horváthot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá.
A kúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a Parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.
A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga sem vitatta, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.
Az orvos, illetve az IMEI is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.