- A Páva utcai emlékközpont vezetője szerint a tragédiában számos magyarországi társadalmi probléma játszott közre: az antijudaizmus, az évszázados előítélet, a politikai antiszemitizmus és az erkölcsi zavarok hatottak. Ezzel együtt kétségtelen – mondta –, hogy a magyarországi zsidóság pusztulásáért Horthy Miklós kormányzó és a nevével jelzett rendszer súlyosan felelős.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke elöljáróban Pálinkás azon megállapítására reagált, hogy a „kommunikáló emlékezet hossza körülbelül nyolcvan év". Ezek szerint már csak tíz évünk van – jegyezte meg. - A világ minden táján, így hazánkban is a kisebbségek azok a csoportok, amelyek a leghatékonyabban képesek „szenzorálni" a társadalom mindenkori állapotát – folytatta a Mazsihisz elnöke.
- Amennyiben a közérzetük nem jó, ha félelmeik vannak, ha gyűlöletet érzékelnek vagy elhagyják szülőhazájukat, akkor ez a társadalom betegségét jelzi. Mi, zsidók, ma aggódunk, problémát szenzorálunk – tette hozzá később Heisler András. - Az ország vezetői által sokszor szépen megfogalmazott gondolatok és nyilatkozatok melletti tettekből ugyanis nem mindig érezzük, hogy mindnyájan tanultunk volna a történelemből.
- A zsidónak minősített magyar állampolgárok közel hatvan százalékának elpusztítása olyan szörnyűséges tett volt, amelyet nemcsak a zsidóság, hanem az egész magyar társadalom szempontjából tragédiának kell minősítenünk, és amelyre valamennyien csak mély megrendüléssel emlékezhetünk – mondta Romsics Ignác. - Történészként ugyanakkor azt az alapvető kérdést is fel kell tenni, hogy az 1944-es szörnyű tragédia levezethető-e a kétségtelenül létező, és 1919-20-ban, majd az 1930-as évek utolsó harmadától ismét felerősödött, erős hazai gyökerekkel is rendelkező antiszemitizmusból.
Különböző válaszok léteznek. Romsics – többekhez hasonlóan – Braham professzornak azzal a megállapításával ért egyet, hogy a magyar zsidóság a német katonai döntés miatt pusztult el.
 |
Ormos Mária
Kovács Attila / MTI |
A történész idézte Heller Ágnes filozófust is. Heller 1997-ben azt írta, hogy a magyar antiszemitizmus a modern európai kultúrnemzetek történetében páratlan zsidóellenes törvénykezéshez vezetett. A magyar kormányzó pártok visszavonták a XIX. század nemzeti-liberális vívmányait, az emancipációt, és bevezették a faji megkülönböztetést. Heller Ágnes szerint „ez a politika szembefordult a modern civilizáció normáival, de még nem volt népirtás. A népirtás politikáját a német hadsereg hozta el Magyarországra".
Eddig az idézet. Romsics Ignác végezetül kijelentette: felelősségünk tehát, magyaroké és németeké a magyar holokausztban, közös.
Molnár Judit történész a „zsidók utazásának korlátozásától korlátlan deportálásukig" címmel tartott előadást. Kevéssé ismert tény, hogy a határ menti csendőrőrsök már a megszállás napján, a Sztójay-kormány megalakulása előtt utasítást kaptak: a menekülő zsidókat gépkocsijukkal együtt őrizetbe kell venni, és átadni a legközelebbi német hatóságnak. Azután – az április elején közzétett kormányrendelet szerint – zsidók semmilyen célra nem használhatták még a saját járművüket sem, utazni más módin is csak engedéllyel utazhattak.
Később a deportálásokat – a közvélekedéssel ellentétben – elsősorban nem marhavagonokban, hanem többségében gabonaszállító kocsikban hajtották végre. A marhavagonok nyitott ajtósak, hogy az állatok levegőt kapjanak, a gabonaszállítók zárt ajtósak, amelyeknek csak a felső harmadában volt két kicsiny rácsos ablak – magyarázta el a különbséget Molnár Judit.
- Horthy nem akarta „megmenteni" a zsidóságot, hanem csupán azt szerette volna elérni, hogy ne kompromittálja magát a deportálásokkal – ezt már Ungváry Krisztián mondta. Horthy szerep pontosan mutatja, hogy miért ízléstelen nevéről Magyarországon közterületet elnevezni. Áttételesen mutatja azt is – közölte Ungváry Krisztián –, miért abszurd történelemhamisítás a német megszállás bemutatása úgy, mint Gábriel arkangyal küzdelme a német sassal. Magyarországon kormánypolitika a holokauszt miatti mindennapi bocsánatkérés és Horthy szerecsenmosdatása egyaránt: az ellentmondás ma már a történettudomány teljes semmibevételével is fenyeget.
A korabeli sajtó híradásait is vizsgálva Karsai László arra keresett választ, hogy ki, mikor, mit tudott a holokausztról. Közlése szerint a magyar politikai elit – Horthy Miklóstól a cionista és nem cionista zsidó vezetőkig – már 1941-42-től kezdve pontosan, részletekbe menően tisztában volt azzal, hogy a nácik és cinkosaik hozzáláttak az európai zsidók lemészárlásához.
- A magyarországi zsidók, ha igazán akartak volna, a magyar sajtóból is hozzájuthattak volna az alapvetően fontos információkhoz arról, hogy egyes európai országokban mi történik sorstársaikkal – jegyezte meg Karsai. Azok, akik mindenáron hinni akartak abban, hogy a magyar zsidók túlélhetik a holokausztot, abban is bízni akartak, hogy Horthy a legrosszabbtól, a deportálástól megvédi őket.
Nem a holokausztról szóló információk hiányoztak, hanem az erő, a képesség, az akarat, hogy ezeket megértsék, és megfelelően cselekedjenek. 1944-ben azonban csődöt mondtak saját vezetőik, és az ország vezetői is elárulták, kiszolgáltatták zsidó honfitársainkat a náci gyilkosoknak.
Összegzésként Karsai László elmondta: ha nem szállják meg a németek hazánkat, a zsidók döntő többsége megmenekülhetett volna. Ha Horthy gerincesebben, keményebben védi a magyar zsidókat, százezrekkel többen élhették volna túl a vészkorszakot. Ha a zsidók között többen lettek volna olyanok, akik képesek, hajlandók lettek volna megfelelően kezelni a rendelkezésükre álló információkat, tízezrekkel többen maradhattak volna életben.
