Kiss Árpád (elsőrendű vádlott) az első fokon eljáró bíróság előtt ténybeli beismerő vallomást tett. Elismerte, hogy három helyszínen járt, Galgagyörkön, Tarnabodon és Piricsén. Azt azonban tagadta, hogy romákat ölni mentek. Ügyvédje, Bérdi Zsolt interpretációja szerint ezt úgy kell érteni: védence azt elismerte, hogy feszültséget akart kelteni a többségi magyar és a roma társadalom között, azt azonban visszautasítja, hogy ölési szándék vezette volna. Bérdi emlékeztetett Kiss védekezésének azon részére, hogy ha ölni akartak volna, megtehették volna. Ha be akartak volna menni a szóban forgó három település romák lakta házaiba, amelyeknek alig volt kerítésük, és a rozoga ajtajuk sem állt volna ellen egy erősebb ütésnek vagy rúgásnak, megteszik. És nem éjnek évadján mennek oda, amikor már mindenki nyugovóra tért, hanem korábban. Ők azonban éjszaka mentek és vaktában lövöldöztek.
A védelem ezzel nem mást állít, mint hogy Kiss Árpád legfeljebb foglalkozás körében elkövetett halált okozó szándékos veszélyeztetésért, engedély nélküli fegyvertartásért vonható felelősségre, amiért mindent egybevetve sem kaphatna lényegesen többet tíz évnél.
|
Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság |
Bérdi Zsolt azonban nem csak erre alapozza Kiss Árpád védelmét. – Mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnunk, hogy történtek-e olyan eljárásjogi szabálysértések, amelyekre tekintettel a másodfokon eljáró bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie az elsőfokú ítéletet, és új eljárásra kell utasítani a Budapest-környéki Törvényszéket – mondta lapunknak Bérdi. Márpedig szerinte több ilyen szabálytalanság is történt. Bizonyítható például, hogy volt olyan időszak, amikor védő jelenléte nélkül folyt a tárgyalás. Majd, amikor az egyik védőt kizárták, mert az édesapja bíróként egy alkalommal döntött a vádlottak előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról, a bíróság az előírásokkal nem törődve nem ismételte meg azokat az eljárási cselekményeket, amelyeket az utóbb kizárt védő jelenlétében folytatott le, csupán felolvasta az akkor keletkezett jegyzőkönyveket.
Mindez persze a laikusok szemében csak merő jogászkodás és ügyes védői időhúzás. Bár Bérdi úgy véli, büntetőeljárásban általában sem elfogadható a szabályok laza kezelése, egy ilyen súlyos bűncselekmény esetében pedig főleg nem. Mindemellett emlékeztetett rá, hogy az ügyet első fokon tárgyaló Miszori László bíró többször hozott olyan döntéseket, például feloldotta bizonyos iratok titkosságát, amelyeket ő nem tehetett volna meg, csak az ügyész. Ám, ha ő nem teszi meg, nem tudja bizonyítani a vádat, ezt néhol maga a bíró is elismerte. Bérdi szerint az azonban nem helyes, ha egy bíró olykor az ügyészi szerepet is magára vállalja.
A védő emlékeztetett továbbá, hogy az ügyben még ma is folynak nyomozások. Bíróság előtt állnak az ügyben hivatalos iratokat meghamisító titkosszolgák. Nyomoznak a gyilkosságokhoz használt fegyverek beszerzésében közreműködő még ismeretlen személy ellen, és egy tanú ellen is, aki a feljelentés szerint hamisan tanúskodott a bíróság előtt. Ezeknek az eljárásoknak az adatait azonban a védők nem ismerhették meg, noha a megállapításaik akár jelentősen is befolyásolhatják a vádlottak tettének megítélését, minősítését.