Rendezett családi hátterű rablók
Öltözködés közben megbeszélték, hogy ki hogyan helyezkedik majd, ha akcióba lépnek, ki mit mond és tesz majd a nagyobb hatás kedvéért. Rablónak öltözve már gyalogosan indultak zsákmányszerző portyára.
Nem kellett sokat talpalniuk. Nem messze attól a helytől, ahol leparkoltak, a Hamzsabégi úti kutyasétáltató közelében egy padon két lány ült és egy fiú. Beszélgettek. A három jó barát körbevette őket és fenyegetőzni kezdtek. Azt mondták, „kénytelenek lesznek elővenni a késeiket, ha nem adják át önként az értékeiket".
A vallomásuk szerint a fenyegetéstől magukat közvetlen életveszélyben érző sértettek engedelmeskedtek. A barátok néhány perc alatt összesen 78 ezer forint készpénzzel és egy mobiltelefonnal gazdagodtak. (A mobilt egyikük vallomása szerit a Keleti pályaudvaron eladták „egy ismeretlen arab személynek".)
Felajzotta őket a siker, ezért az első támadás helyszínétől alig 200 méterre újra lecsaptak. Három srácot néztek ki maguknak. Leszólították őket, hogy nem tudnának-e adni pár szál cigarettát, közben az előre megbeszéltek szerint közrefonták őket, majd rájuk kiabáltak, hogy pakolják ki a zsebeiket, különben „meg lesznek szurkálva".
A három fiú futásnak eredet, a rablók meg utánuk, de csak a menekülők egyikét sikerült utolérniük. Összerúgták a bokáit és a fiú elesett. Közrefogták és megrugdosták, majd elvették a pénztárcáját és a telefonját.
Mindkét megtámadott társaság feljelentést tett. A délelőtti eligazításon minden XI. kerületi járőr megkapta a háromfős késsel fenyegetődző rablóbanda személyleírását. Köztük az a két rendőr is, akik egy polgárőrrel közösen járőrözve a személyleírások alapján azonosították és elfogták őket. Ugyanazok a kapucnis felsők és az arcuk eltakarására való sálak voltak rajtuk, mint amelyekben a rablótámadásokat elkövették. Egyiküknél valamiféle „kábítószer-gyanús" anyagot is találtak.
Bevitték őket a rendőrségre, ám csak Cs. Béla tett vallomást. A többiek nem voltak hajlandók válaszolni a rendőrök kérdéseire, s panaszt jelentettek be a gyanúsítással szemben. Nem kifogásolták ugyanakkor a náluk tartott házkutatást és annak módját sem.
A rendőrség a bűncselekmény súlyosságára tekintettel (öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekményről van szó) kérte az ügyészséget, indítványozza a gyanúsítottak előzetesbe helyezését. Az ügyészség ezt meg is tette, a bíróság azonban elégségesnek tartotta a házi őrizet elrendelését. A három jó barátnak lábperecet kell viselniük, ha erre az esetükben a technikai lehetőség adott, addig pedig a rendőrségnek kell ellenőriznie, hogy betartják-e a házi őrizetre vonatkozó előírásokat.
A bíróság lapunk kérdésére írásban adott válaszában az áll, valamennyi gyanúsított magára nézve is terhelő, beismerő vallomást tett. A sértettek kihallgatása is megtörtént ár, így a bíró szerint nem áll fenn annak a veszélye, hogy szabadlábon hagyásuk esetén a rabló trió tagjai megkísérelnék befolyásolni, vagy megfélemlíteni a tanúkat (esetünkben az általuk kirabolt fiatalokat).
A bíró ugyanakkor a gyanúsítottak rendezett családi körülményei, ellenőrizhető lakcíme és tanulói jogviszonyuk ellenére, a bűncselekmény súlyossága és a kiszabható büntetés nagysága miatt azt nem tartotta kizártnak, hogy a fiatal rablók megszökjenek, vagy elrejtőzzenek a hatóságok elől. Sőt, mivel a rablásokat rövid időn belül követték el, a bűnismétlés lehetőségével is számolni lehet – a házi őrizetet elrendelő döntés szerint.
Világos. Rabolni, lehet, hogy rabolnának, de biztosan nem bántanák azokat, akiket egyszer már megtámadtak, megfenyegettek és kiraboltak.
Információink szerint a Fővárosi Főügyészség nem osztja az első fokú bíróság álláspontját és megfellebbezte a házi őrizetet elrendelő döntést.
A Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője lapunknak küldött válaszlevelében rámutatott: a bíróságnak mindig azt a kényszerintézkedést kell alkalmaznia, amellyel még az eljárás sikere biztosítható. Az előzetes letartóztatás elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha az elkerülhetetlenül szükséges.
Ilyen volt – legalábbis a bíróság döntése szerint – annak az állítólag hajléktalan nőnek az esete, aki a Kossuth téren trágár szavakkal illette, és többször leköpte Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. Ő nem rabolt ki senkit, nem fenyegetett késeléssel meg senkit. De nem is voltak rendezettek a családi körülményei, így pedig fennállt a veszélye, hogy eltűnik, és ezzel meghiúsítja az eljárást.
A jogkövető polgárnak tehát nem árt tudni: ha van lakása, munkahelye, rendezett körülmények között él, akár kést is ragadhat, nem rakják előzetesbe. De ha mindezek nincsenek meg neki, ne is köpködjön.
