Jogos védelemből ölt, rémálom, amit a magyar igazságszolgáltatástól kapott

A vizsgálat megállapította, hogy – mint azt Polt Szántainak megírta – „az Önt érintő büntetőügyekben olyan szakmai hibák és mulasztások történtek, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Önt igazságtalan, a tényeknek nem megfelelő ítélettel sújtsák”.

Rendőr és a maffia

Szántai Attila 2000-ig többféle vállalkozásba fogott, a rendszerváltozás után, olykor párhuzamosan vitt különböző profilú cégeket: kereskedett és panziót­ üzemeltetett egyszerre.

Sok munka árán jól éltek feleségével és öt gyerekével. Sashalmi panziójának étterme népszerű volt; a helyi rendőri vezetők is nála tartották a név- és születésnapokat. Ez azonban semmiféle előnyt nem jelentett Szántai számára. Amikor ismeretlenek meglopták a panzió egyik vendégét, a rendőrség nem jutott a tettes nyomára. Az egyik járőr viszont azt mondta, tud valakit, aki el tudja intézni, hogy ami történt (a lopás), többé ne ismétlődjön meg. Szántai elfogadta a segítségét. A rendőr a helyi alvilág egyik prominensét hívta „segítségül”, aki leginkább önmagától és embereitől védte volna meg a panziót és a vendégeit.

Savval le is locsolták néhány vendég utcán parkoló autóját, jelezvén, hogy mi vár Szántaira, ha nem fizet havi 300 ezer forintot.

2000 végén a rendőri vezetők névnapot tartottak a panziójában, amikor Szántai beszámolt nekik az alvilág ajánlatáról. Segítséget ígértek neki, de nem segítettek. A fenyegetések viszont egyre gyakoribbakká és komolyabbakká váltak. Néhány hét leforgása alatt a viszonylag tehetős és lakóhelyén megbecsült Szántai család élete rémálommá vált. 2001. január legelején Szántai szembetalálkozott a zsarolóival, akik elérkezettnek látták az időt, hogy fájdalmas leckét adjanak a panziósnak engedetlenségéért. Szántai egy szál alsónadrágban menekült ki a bárból, és zsarolóival a sarkában futott hazáig. Éppen csak be tudta csukni maga mögött az ajtót, de pár percen belül azt is rátörték. Addigra azonban sikerült elővennie engedéllyel tartott sportpisztolyát.

Támadóit nem ijesztette el a fegyver látványa. Lassan kihátráltak az utcára, ahol újra támadtak. Több figyelmeztető lövés is eldördült, mindhiába. Az egyik támadó egy óvatlan pillanatban rávetette magát. Megragadta a fegyvert, megpróbálta azt elvenni Szántaitól. Aztán már csak egy durranás hallatszott, és a rá támadó férfi holtan esett össze. Ekkor a másik is nekirontott. Szántai megcélozta és lőtt. Célpontja a földre rogyott. Később súlyos sérülésekkel vitték kórházba a mentők.

Három ügy

Ami ez után történt, azt alighanem elrettentő példaként oktatják majd a leendő nyomozóknak és jogászoknak. A rendőrség sorra követte el a nagyobbnál nagyobb szakmai hibákat, amiben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy akit Szántai lelőtt, az egyik budapesti kerületben a kapitányság vezető beosztású rendőrének a fia volt. Noha számos bizonyíték cáfolta őket – még úgy is, hogy a rendőrök bizonyíthatóan­ sok nyomot nem is rögzítettek –, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is hitelt adott az eseményeket túlélő támadó és a bárban maradt társai szavainak, miszerint a bárban Szántai önként vetkőzött gatyára, majd amikor emiatt kidobták, későbbi áldozatai csak azért követték, hogy visszaadják a ruháit. Aztán Szántai minden ok nélkül fegyvert rántott.

Szántai Attila végül 13 évet kapott több emberen elkövetett emberölés kísérletéért. Egy másik eljárásban elítélték a rendőrt, aki ráhozta a maffiát, a harmadikban pedig a lelőtt maffiózó barátait is, akik zsarolták és bántalmazták őt. Néhányan közülük a később „fekete sereg” néven elhíresült Magyar Róbert-féle bűnszervezetben is katonáskodtak. Nem akadt egyetlen rendőr, ügyész és bíró sem, akinek feltűnt volna, hogy Szántai áldozatai az őt zsaroló banda tagjai voltak.

Szántai a tárgyalóteremben Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

Szántai 2007-ben találkozott Jován Lászlóval. Jó néhány ügyvédet elfogyasztott addigra, de egyik sem tudta bebizonyítani az ártatlanságát. Jován is csak annyit ígért, hogy átnézi az aktáit. Augusztus elsején, a három per (a rendőr, a zsarolók és a Szántai elleni eljárás) iratainak összeolvasása után Jován perújítási indítványt terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla november 19-én perújítást rendelt el Szántai ügyében, és annak jogerős lezárásáig félbeszakította a büntetését. Szántai Attila 6 év 10 hónap és 16 nap után, 2007. november 24-én lépett ki a fegyház kapuján.

A perújítási eljárásban első és másodfokon is felmentették a több emberen elkövetett emberölés kísérletének vádja alól, azzal az indokkal, hogy tettét jogos védelmi helyzetben hajtotta végre.

A Fővárosi Ítélőtábla 2012. március 20-án mondta ki Szántai ártatlanságát. A panziótulajdonos milliárdos kártérítési perről álmodott. Ő úgy számolt, hogy miután meghurcoltatása és elítélése miatt korábban milliókat termelő vállalkozásai tönkrementek, leértékelődött a panzió­ja, családja védelmére és orvosi kezelésre milliókat kellett költenie (ő maga nem gyógyítható pszichés eredetű traumás állapotba került, rokkantnyugdíjas lett), osztva-szorozva az egymilliárd nem irreális összeg. Jovánnak nem kis munkájába került elfogadtatni ügyfelével, hogy ez itt nem Amerika, nálunk másképp számolják a kártérítési összegeket, főleg ha az államnak kell fizetnie a maga okozta károkért, és aki a kárt elszenvedte, nem a hatalom politikai holdudvarához tartozik.

Bőven kárpótolták?

Szántainak önként senki sem akar fizetni. A magyar állam hallani sem akart a peren kívüli megállapodásról a több mint hat évig tartó jogtalan fogva tartása miatt. A panziós és ügyvédje perre mentek. Első fokon 80 mil­liót ítélt meg Szántainak a bíróság, amit másodfokon százmillióra emelt az ítélőtábla. A jogerős döntést azzal indokolták, hogy „kellő visszatartó erő legyen a hasonló esetek megelőzésére”. Polt Péter Szántainak írt levelében és lapunknak adott interjújában kijelentette: az ügyészség vállalja a kártérítés rá eső részét, a jogi képviseleti osztály vezetőjének Jován egyezségi ajánlatára írt válaszlevele ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Szerinte Szántai kárigénye elévült, mert azt a jogtalan elítélésétől számított öt éven belül kellett volna előterjesztenie.

Ám a jogerősen elítélt Szántai ezt hogyan tehette volna meg? 2012-ig jogerős ítélet volt ellene, semmiféle jogalapja nem volt kártérítést kérni.

Szántai ügyvédje 150 milliós kártérítésről szeretett volna megállapodni a Legfőbb Ügyészséggel, de megelégedtek volna 130 millióval is. Az ügyészség azonban nem érti, hogy ezt az összeget miért csak tőlük kérik. Vagy ez a teljes kárigényük, amin majd osztozhatnak a rendőrséggel és a büntetés-végrehajtással, azaz a Belügyminisztériummal?

Pedig Jován levele egyértelmű: „Az ügyészség a fentiekben részletezett eljárásával számításaim szerint Szántai Attilának 150 millió forint vagyoni és nem vagyoni kárt okozott”. Persze ha valaki nem akar fizetni, az nem érti.

Szinte szó szerint ugyanazt az egyezségajánlatot kapta Pintér Sándor belügyminiszter is, mint Polt. 150 milliós kárigény, amiből ha 120-at kifizetnek, a többiről lemondanak, plusz a büntetés-végrehajtás fizessen havi 200 ezer forint járadékot az ott elszenvedett sérelmek miatt Szántainak élete végéig. Pintér helyett a BM vezető jogtanácsosa utasította vissza az ajánlatot. Ő nem jogászkodott és nem is értetlenkedett. Közölte: nem tartja megalapozottnak a kérést, és

szerinte az állam ellen megnyert perben kifizetett összeg „megfelelő kompenzációt biztosított”

Szántai számára – áll a 2015. január 23-án kelt válaszlevélben.

Ha Áder esetleges közbenjárására a feleknek nem sikerül kompromisszumos megállapodásra jutniuk, Szántaira újabb perek várnak, amelyek aligha tesznek majd jót az egészségének. Még akkor se, ha a végén esetleg újabb milliókkal gazdagodhat. Bár, mint az állam elleni perben a százmilliós kártérítést megítélő bíró fogalmazott: „Nincs olyan kártérítés, amely alkalmas lenne arra, hogy az ebben az ügyben bekövetkezett hátrányokat kompenzálja.”