Az idén szeptembertől kötelezővé vált iskolai menzareform egyelőre vakvágányon siklik. A középiskolások háromnegyede iskolai koszt helyett inkább otthon vagy gyorséttermekben eszik. A panaszlista nem lett rövidebb, a sót pedig legfeljebb elkérik a tanári asztalról.
A rántott hús jobb lett. Cserébe ritkábban van. Minden más ízetlen és alig felismerhető. Ha mégis, annyira kevés, hogy nem érdemes hozzálátni. Igaz, az idő sem sok. Az átadóablak előtt hosszú sor kígyózik, ami értékes perceket vesz el az amúgy is rövid ebédszünetből. A felsőbb osztályoknak gyakorta a 10 perces szünetekben kellene ebédelniük, ha pedig késnek az óráról, hiányzóként jegyzik fel őket. Akad olyan gimnázium is, ahol a nagyobbak csak a tanítás végeztével mehetnek enni, de a többségük akkor már inkább hazafelé veszi az irányt.
 |
| Minta a menzán: eszik, nem eszik… Botár Gergely / Miniszterelnökség |
A hely is kevés. A szűkös ebédlőkbe gyakorta nem fér több 5-10 asztalnál. A leves viszont már kezdetektől kint hűl az asztalon, a későn jövők hidegen ehetik. Ennél nagyobb visszatartó erő, hogy nem tudni, mit dobáltak be a tálba az előttük ebédelők. Így többnyire érintetlen marad. A ritkán osztott gyümölcs jórészt nagy tételben vásárolt kukacos, barna masszává nyomódott ragacs. A gyerekek többsége idegenkedve fogadja az egészségesnek kikiáltott ételeket, sokszor meg sem kóstolják. A sótartót viszont gyakorta elkérik a tanári asztalról.
