Címe szerint a villamosenergia-termelés jövőjéről, valójában az Orbán–Putyin-atompaktumról rendezett kedden konferenciát az MTA – Pálinkás József akadémiai elnök megnyitó szavai szerint azért, hogy az egyre hangosabb politikai érvelés helyett végre tudományosan megalapozott vélemények jussanak el a nyilvánossághoz, és a lehető legkisebb mértékben irányítsák illúziók, illetve tévhitek a közvéleményt. Az eddigi Paks-ügyi kormánykommunikáció burkolt kritikájaként is felfogható mondatok, illetve Sólyom László volt köztársasági elnök felvezető előadása után valóban a téma szakértői léptek a zsúfolásig megtelt nagyterem pulpitusához.

A bővítést támogató és ellenző szakemberek is komoly érveket soroltak Fotó: MVM Paksi Atomerőmű Zrt.

Kovács Pál energiaügyi államtitkár azzal igyekezett megvédeni a nyilvánosság háta mögött megszületett atomdöntést, hogy az országnak megbízható, olcsó, tiszta, fenntartható, biztonságos energiára van szüksége, és a majdani új blokkok az összes kri­té­riu­mot teljesíteni tudják. Érvelése alapján uránból egyelőre bőségesek a globális készletek, három ország is gyárt nukleáris üzemanyagot, és a fűtőelemekből többévnyi mennyiség is betárolható. Pozitívumként említette azt is, hogy a nukleáris hulladékkezelés teljesen transzparens. Mivel kérdések feltételére nem volt mód, nem kellett válaszolnia arra a felvetésre, hogy mennyibe került a 2003-as üzemzavar során hulladékká vált fűtőelemek máig húzódó eltakarítása, és ki fizette a számlát.

Deák András energiapolitikai elemző, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa azokat a szempontokat vázolta fel, amelyek segítségével el lehet fogadtatni a külvilággal – mindenekelőtt az EU-val – az orosz részvételű paksi bővítésről szóló döntést. Ehhez szerinte kell egy megfelelő kerettörténet, amelybe a magyarországi nukleáris energiatermelés volumenének megduplázása beleillik, meg kell vizsgálni, hogyan illeszthető össze a lépés az európai szabályozással, és mérlegelnünk kell az ügy „diplomáciai költsé­geit”. Mint rámutatott, a nukleáris energia részarányának növelése unikumnak számít Európában, még a szinten tartással is csak egyetlen állam, Nagy-Britannia próbálkozik.

Ami az uniós szabályozást illeti, Euró­pában Deák szerint az utóbbi években „kiárazódott a piacról” az atomenergia, részben a fukusimai katasztrófa, részben a mélypontra zuhant áramár miatt. Ilyen környezetben atomerőművet építeni közgazdasági nonszensz, és kizárólag jelentős állami szubvencióval képzelhető el (pia­ci alapon kivitelezhetetlen), amit az euró­pai versenyhatóság nem fogad el. (A lényegesen jobban előkészített, az EU-val éveken át egyeztetett brit projekt – amely a tervezett új atomerőműben termelt áram garantált áras átvételére alapul – most éppen elbukni látszik a versenyfelügyelet előzetes véleménye alapján.) „A magyar kormány jelentősen alábecsülte a szabályozási kockázatokat, illetve a látszat szerint nem is foglalkozott azokkal” – jegyezte meg Deák András, hozzátéve: önmagában a tender elhagyása is kétségessé teheti az uniós jóváhagyást, hiszen innentől nem látható, hogy az említett állami szubvenció kihez és ­miért kerül. Deák szerint versenyjogi kérdésekben az uniós szervek gyorsan és kevéssé átpolitizáltan döntenek, nincsenek tekintettel más szempontokra, így az is előfordulhat, hogy kategorikusan megtiltják a beruházást, mi pedig itt állunk majd egy megkötött és nehezen felmondható gigahitel-szerződéssel. „Ebből, amíg Magyarország az EU tagja, nem lesz erőmű” – vélekedett az energiapolitikai szakértő.

Az Orbán–Putyin-megállapodás külföldi visszhangjáról Deák András azt mondta: markáns elem a kommentárokban, hogy mindenkinek feltűnt a „Gyurcsány–Orbán–Vona-tengely” atom­ügyi egyetértése, amely azt a látszatot kelti, mintha Vlagyimir Putyin a teljes magyar politikai elitet megvette volna kilóra. „Nemhogy az EU-ban, de a keleti térségben is példátlan, hogy még a szélsőjobb is oroszbarát” – hangsúlyozta. Szerinte a transzparencia hiánya egyértelműen „büdössé” teszi az üzletet az európai véleményformálók szemében, és azt is mindenki világosan látja, hogy nem egyszeri kisiklásról, hanem stratégiai külpolitikai irányváltásról van szó. „Drasztikusan megnőtt a magyar–orosz kapcsolatrendszer asszimmetriája: Magyarország az olaj, az atom és a hitel ­miatt is folyamatos alkura és egyeztetésre kényszerül az orosz féllel. Közben a Nyugat és Oroszország viszonya leszállóágba került, ami azt jelenti, hogy a következő 30–50 évben újra frontország lehetünk ebben a viszonyrendszerben” – állította Deák András.

Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője szintén a Kovács Pál által hangoztatott érveket hozta fel az atom védelmében: a nukleáris fűtőanyag könnyen tárolható és szállítható, a magyar energiarendszerből 2030-ig kieső kapacitásokat pedig – szerinte – csak atomerőművel lehet pótolni. Aszódi a finanszírozással és a megtérülésével kapcsolatban is mutatott adatokat – ezek alapján (a teljes költségtől függően) a hitel visszafizetésének 21 éve alatt kilowattóránként 27–31 forint között szolgáltathatja az áramot a két új blokk, utána viszont csökkenhetnek az árak. Ezek a számok ugyanakkor ellentmondanak Orbán Viktor azon korábbi állításának, amely szerint az új blokkok belépése „13 forinttal fogja csökkenteni” az áram árát: jelenleg Paks I. 12 forint 80 fillérért ad egy kilowattórát, a szabadpiacon pedig gyakran ennél is olcsóbb az áram, vagyis a paksi beruházás a mostani tények alapján mindenképpen durva áremelésekhez vezetne.

Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodástudományi karának oktatója (korábbi infra­struktúra- és energiaügyi államtitkár) azt a kérdést igyekezett eldönteni: szükség van-e a gyors bővítésre, vagyis arra, hogy a régi és az új paksi blokkok átfedésben működjenek. Megemlítette, hogy az atom olcsóságáról nincsenek releváns adatok: Németországban az „agyontámogatott” szélerőművekből nyert áram átvételi ára szignifikánsan alacsonyabb, mint amennyi a megtérülést biztosító garantált áramár a készülő brit és török atomerőművek esetében. Arra sincs bizonyíték, hogy a magyar gazdaságnak szüksége van Paks II. pótlólagos energiájára. Az sem hihető, hogy az új blokkok 90 százalékos hatásfokkal üzemelnek majd: Franciaországban átlagosan 73 százalékos kihasználtságot tudnak elérni a nehezen szabályozható termelésű atomerőművekkel.

A finanszírozásról Felsmann elmondta: bár az orosz hitel kamatát alacsonynak mondják, Románia, Szlovákia és Csehország is ennél lényegesen olcsóbban tudja finanszírozni magát a nemzetközi hitelpiacról (méghozzá politikai vállalások nélkül), vagyis ha a bővítés olyan jó üzlet, ahogy nálunk mondják, nem érthető, hogy ők a miénk­nél is kedvezőbb hitelfeltételek ellenére miért hátrálnak ki belőle. „Az orosz euróhitel egyharmadnyival növeli meg Magyarország devizaadósság-állományát, egy ekkora devizakölcsönnek az árfolyamkockázata szinte kezelhetetlen” – figyelmeztetett a közgazdász, jelezve: a kormány eddig még csak utalást sem tett rá, hogyan kívánja menedzselni a forint esetleges zuhanását a hiteltörlesztés időszakában.