Ennél is aggasztóbb, hogy
hány embernek van egyáltalán megtakarítása.
Az Aegon nyugdíj-megtakarítási szokásokat vizsgáló kutatása szerint a magyar munkavállalók kevesebb mint fele rendelkezik rendszeres megtakarítással. A megtakarítási index Magyarországon 5,1 százalék, míg a 6,7 százalékos, egyébként sem túl acélos nemzetközi átlagot csak a magasabb jövedelműek tudják produkálni.
Lapunk számításai szerint több mint 2,4 millióra tehető azok száma, akik nem tesznek félre nyugdíjra. Az alacsony keresetűek esetében inkább az a hátráltató, hogy nincs miből félretenni.
A kétmillió forint alatt keresők – ez havonta 166,7 ezer forint bért jelent – mindössze 19 százaléka tesz félre. Azt nem tartalmazta a kutatás, hogy ez mekkora összeg. A NAV személyijövedelemadó-statisztikája szerint ebbe a körbe 1,32 millióan tartoznak – nem mind aktív korú munkavállalók. Nagy biztonsággal állítható, hogy az 1,32 millió magánszemély közül nagyjából 252 ezer tesz félre havonta, vagyis több mint egymillióan majd csak az állami nyugdíjban reménykedhetnek.
Az eggyel feljebb lévő jövedelemszinten, ami két- és négymillió forint közti bért jelent – havi 166,7 ezer és 333,3 ezer forint közti jövedelem –, a megtakarítások aránya már magasabb. E kör 40 százaléka rendelkezik valamilyen fajta nyugdíjcélú befektetéssel. Az idesorolható 1,4 millió fő közül több mint félmillióan tesznek félre havonta, de ebben a jövedelemsávban is jócskán meghaladja a 800 ezret azok száma, akik csak az államban, illetve saját maguk jó erejében bízhatnak a nyugdíjasévek alatt.
|
Szinte csak az államtól függ a jókedvük
Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
Ezen a szinten már nem csak és nem is elsősorban arról van szó, hogy nincs miből félretenni. Ehhez képest még a négymillió forint feletti jövedelemsávban – ez havi 333,3 ezer forintnál is több fizetést jelent – sem elsöprő a megtakarítók aránya. Itt 64 százalék tesz félre havi szinten nyugdíj célra, ez majdnem egymillió főt jelent. A legmagasabb jövedelmeknél ezt kiválthatja ugyanakkor bármilyen más nagy összegű megtakarítás.
A teljes munkavállalói kört nézve azonban elég tragikus a helyzet: 2,46 millió fő a teljes, 4,25 millió szja-bevalló közül semmilyen nyugdíjcélú megtakarítással nem rendelkezik.
Ebben ráadásul azok még benne sincsenek, akik nem rendelkeznek jövedelemmel, mert kiszorultak a munkaerőpiacról.
A problémát nem lehet elhessegetni azzal, hogy a magas jövedelműek majd úgyis megoldják valahogy. Egyrészt ahhoz több tízmillió forint nyugdíj-kiegészítés kell, hogy az aktív évekhez hasonló életszínvonalat tartson fenn a nyugdíjas akár évtizedeken át. Másrészt a lakosság jelentős részének nem lesznek ilyen tartalékai. Az alsó két jövedelemsávban – tehát a négymillió forint alatt keresőknél – ma több mint 1,9 millió magánszemélynek semmilyen megtakarítása nincs.
A nyugdíjpénztárak – és az élet- és a speciális nyugdíjbiztosítást ajánló biztosítók – így nem véletlenül riogatnak időskori szegénységgel. Ha az aktív korúak sem kezdenek el távlatokban gondolkodni, nem csak a legelesettebbek fognak nyomorogni a nyugdíjaséveik alatt.
Az Aegon szerint azokat kellene minél előbb bevonni a rendszeres megtakarítók körébe, akik fontolgatják ugyan az öngondoskodást, de egyelőre nem léptek. A kutatás szerint az aktív korú lakosság több mint 30 százaléka fontolgatja az anyagi felkészülést az időskorra, s állításuk szerint ezt a kört kellene a szándék után a cselekvés útjára terelni.
