És az lesz?
Budapesti értelmiségi körökben a „rendpárti” szó erősen áthallásos kifejezés. Lényegében egyet jelent a Jobbik által képviselt politikával, amely azonban számunkra vállalhatatlan és elfogadhatatlan. Ha azt értjük rendpártiságon, hogy a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak, hogy a törvényszegők lent is, fent is elnyerik méltó büntetésüket, akkor ebben az értelemben rendpártiak vagyunk. Azoknak, akik a közös szabályaink ellen vétenek, számolniuk kell az elkerülhetetlen következményekkel.
A választások előtt a Fidesz azt mondta: az országban rend van. A Jobbik csendőrséget ígért, rendet, hogy furkósbottal zavarják ki a falvakból a tyúktolvajokat. Önök egészen pontosan mivel is kampányoltak?
|
Harangozó Tamás (Szigetváry Zsolt / MTI) |
A közbiztonsági nyolc pontunkkal, amely mögött alaposan kidolgozott, a rendőrök, a tűzoltók, a büntetés-végrehajtási dolgozók és érdekképviseleteik véleményét is tükröző szakmai program áll. Amit – ezt el kell ismernem – nem sikerült közérthetően és meggyőzően ismertetnünk. Részben azért nem, mert a közmédia nem adott teret a kormány bírálatának, részben mert egy ilyen szakmai programot nehéz úgy jól bemutatni, hogy az ember közben ne legyen demagóg, félelemkeltő.
Ahol az emberek este már a saját udvarukra sem mernek kimenni, ott aligha dőlnek be „az országban rend van” sikerpropagandának. Vagy tévednék?
Talán csak lebecsüli a fideszes agymosás erejét. Az ország a Fidesz elmúlt négyéves kormányzása alatt elképesztő módon kettészakadt. Vannak városok, ahol az érdeklődő emberek még csak-csak találnak maguknak alternatív hírforrásokat, megismerhetnek a hatalmon lévőkétől eltérő véleményeket is, és van a vidék, ahol a demagóg kormánypropagandát hirdető M1 és Kossuth rádió kivételével szinte semmiféle tájékozódási lehetőség nem létezik. Akiket ez a két médium nem hagy megszólalni, márpedig a szocialista pártot nem hagyta, annak a hangja nem jut el a vidéken élők nagy többségéhez. Épp oda, ahol a közbiztonság már nemcsak biztonsági, hanem egzisztenciális kérdés is. Négy éve még, ha valakinek ellopták négy tyúkját, dühöngött, majd vett újakat, és így lett hús a vasárnapi asztalra. Ma már a többség egy lopás után nem tud venni négy új tyúkot, és akkor viszont nem jut hús se a vasárnapi asztalra.
A kormány szerint az önök nyolcéves kormányzása alatt romlott folyamatosan a közbiztonság, hagyta el a pályát több mint háromezer tapasztalt rendőr, őket egyik napról a másikra nem lehet pótolni.
Ezért verték szét az egységes rendőrséget, és építették ki egy Potemkin-ország Potemkin-rendőrségét? Létrehozták a Terrorelhárítási Központot (TEK), amely arra hivatkozással, hogy a miniszterelnök és az államfő védelme mellett papíron terrorelhárítással foglalkozik, felhatalmazást kapott mindenféle titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazására. Megalakították a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ), amely nem a polgárokat védi, hanem főállásban megfigyelés alatt tartja immár az egész államigazgatást. Aztán ott van a Készenléti Rendőrség (KR), amely ma már úgy viselkedik, mintha az általános rendőri feladatok ellátására felállított rendőrség lenne, és az a több tízezer rendőr, aki a települések közbiztonságáért és bűnügyi helyzetéért felel, a segédcsapatait képezné. Milyen ország az, ahol reggel autóval viszik a lovakat és a lovas rendőröket Budapestről Nógrád megyébe, majd este vissza a budapesti laktanyába? Ahol az ország nyugati feléből viszik a Készenléti Rendőrség századait keletre, a rendőrök azt sem tudják, melyik megyében vannak, vagy hogy az adott településen kik a rosszfiúk, és melyek a problémák. Rendben: egyszer végigverik a faluban a rosszfiúkat. És mi lesz az év hátralévő 364 napján? Akkor ki tart ott rendet? Amennyi pénzt a Készenléti Rendőrség utaztatására, élelmezésére és túlóráira költenek, abból helyben főállású rendőröket is alkalmazhatnának.
A Készenléti Rendőrség gördülő akcióit épp azért rendelték el, mert kevés volt a kiképzett rendőr, s a készenléti rendőröket mindig oda vezénylik, ahol szükség van rájuk.
A gördülő akcióik, akármilyen megfontolásból rendelték is el őket, megbuktak. Ezt helyben, a keleti megyékben el is ismerték. Az új módi az, hogy immár a helyi rendőrségi vezetők mondják meg, hol van szükség a Készenléti Rendőrség segítségére, és mikor. Régebben megjelent egy helyen a KR, és végigbüntetett mindenkit, aki szembejött, és akár csak a legcsekélyebb okot is adta rá. Egy gyermekét egyedül nevelő apa az egyik ilyen gördülő razziától sújtott településről inkább börtönbe vonult, és leülte a negyvenezer forintos bírságot, mert – azt mondta – a pénzt inkább a gyermekére költi. Értem én, hogy a szabálysértésekkel szemben is fel kell lépni. De győzzenek meg, hogy ma Északkelet-Magyarországon az a férfi olyan súlyos veszélyt jelentett a közbiztonságra, ami a KR bevetését és a börtönbüntetést indokolta!
Eső után köpönyeg… De árulja el, önök mit tennének másképp?
A háziorvosi rendszerhez hasonlóan, 1500 lakosonként minden településen lenne egy körzeti megbízott, aki csak az adott település vagy településrész közbiztonságáért felelős, és a munkájáról még ideiglenesen is csak rendkívül kivételes esetben, legfelsőbb szintű paranccsal vonható el. Azaz a nap 24 órájában mindig lesz a településeken olyan rendőr, akit ismernek a helyiek, és akihez fordulhatnak a problémáikkal. Ez a kmb-s hálózat lehet egy későbbi közösségi rendőrség alapja.
Állami vagy önkormányzati lenne ez a közösségi rendőrség?
Ami a mintegy tízezer fős kmb-s állományt illeti, állami. Emellett a közfoglalkoztatás átalakításával alkalmaznánk helyben lakó rendvédelmi nyugdíjasokat vagy személy- és vagyonőröket, akik kapcsolatot tartanak az önkormányzat, a rendőrség és a lakosság között. Ők az önkormányzat irányításával és infrastruktúrájának felhasználásával dolgoznának, szoros együttműködésben a körzeti megbízottal. Meggyőződésem, hogy hasznosabb lenne rendvédelmi nyugdíjasokat és sok más életerős, a közért tenni akaró embert a közösségi rendészetben foglalkoztatni, mint utcát sepertetni velük. A lényeg, hogy a legkisebb falutól a nagyvárosi panelházakig minden polgár név szerint ismerje, ki az a rendőr, településőr és polgárőr, akire számíthat, ha baj van, vagy akinek szólhat, mielőtt baj lesz. És aki pontosan tudja, hogy azon a környéken kik a jogkövetők, és kik a valóban deviáns életvitelűek.