Új korszak kezdődik a református egyház életében?
- Mindig nagyon óvatos voltam a történelmi jelzőkkel. Bölcskei püspök úr tizennyolc évig tartó zsinati elnöksége idején részben óhatatlanul is az ő észjárásához, munkatempójához, felfogásához igazodtak a dolgok. A teendőket azonban nem a zsinat elnöke vagy elnöksége határozza meg. A mindennapokból jönnek azok a kérdések, amelyeket meg kell oldani.
Mennyiben más az ön „észjárása, munkatempója, felfogása"?
- Nincs értelme az összehasonlítgatásnak. Talán így tudnám mondani: Bölcskei püspök úr szívesen kedvezett nekünk, elnökségi és zsinati tagoknak. Sok nehéz ügytől megkímélt bennünket, egyedül oldotta meg – vagy próbálta megoldani – a problémákat. Én azt képviselem, hogy minden ügyet az arra illetékes testületnek kell megtárgyalnia. Tudom, persze, hogy ez nehézkesebb és lassabban járható út, mintha egyetlen huszárvágással döntünk. Meglátjuk. Természetesen nem mondhatjuk, hogy most állunk fel a startvonalhoz. Az egyházi törvényalkotás például már 15-20 éve tart nálunk, és még nem fejeződött be. A korábban meghozott törvényeinket közben revízió alá kell vennünk. Hisz folytonosan változnak a társadalmi körülmények, a viszonyrendszerek.
És a politikai körülmények is folyton változnak.
- Szerintem a politika tízezer év óta ugyanazt csinálja.
Van is egy idevágó idézetünk öntől: „A politika többnyire készterméket kínál, s természeténél fogva vagy helyeslést, vagy hangzatos ellenzést vár".
|
"Jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása." Bogárdi Szabó István lett a Zsinat lelkészi elnöke
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
- Most inkább azzal foglalkoznék, hogy a keresztyén emberek mit várnak el a politikától. Ideje lenne megvitatni a témát, mert úgy látom, hogy – legalábbis Magyarországon – a politikusok kezdik az indiai értelemben vett érinthetetlenek kasztját alkotni. Tehát a társadalom legaljához tartoznak. Ez számomra azért döbbenetes, mert a politika egy ország vagy helyi közösség életében óriási felelősséget hordoz. Legyintgetni mindenki tud, én is, nagyon sokat. Bármikor. Elhatárolódunk, és kikérjük magunknak, hogy mit akar tőlünk a politika. Helyette szerintem jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása.
A református egyház fogja visszaállítani a politikusok presztízsét?
- Nem, nincs ilyen törekvésem. Ha már az elején a „verseny" hasonlatával jött: ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy olimpiai csapatba, teljesíteni kell. Métereket, perceket. Közösen kellene az egész országnak megbeszélnie, mit kell teljesítenie egy politikusnak ahhoz, hogy politikusnak tekinthessük. Most fordítva van a dolog, arról folyik a disputa, mi az, amit ne csináljon, vagy rossz értelemben csináljon, hogy elmondhassuk: na, ilyenek a politikusok! Ezt nem tartom jónak.
Pár hete, amikor megalakult a dunamelléki egyházkerület új közgyűlése, régi jó barátja, Balog Zoltán miniszter olvasta fel azt a köszöntő levelet, amit újbóli püspökké választása alkalmából Orbán Viktor kormányfő írt önnek. Mit akart üzenni a kormány?
- Azt hiszem, az üzenet lényege így szól: az állam és az egyház szétválasztva, külön működik, de egy vonaton ülünk. Nem baj, ha a felek tudnak egymásról, és partnerként tisztelik a másikat.
Százból százan szavaztak
Bölcskei Gusztáv tizennyolc éven keresztül, három hatéves cikluson át volt a református zsinat lelkészi elnöke. Az egyházi szabályok szerint nem választható újra. Az elnöki posztra ketten vállalták a jelölést: Bogárdi Szabó István dunamelléki, illetve Fekete Károly tiszántúli püspök. A száz zsinati tagból 55 szavazott Bogárdi Szabóra, 44 pedig Feketére (egy voks érvénytelen volt). Mivel Bogárdi Szabó István két ciklus óta püspök a dunamelléki egyházkerületben, hat év múlva az ő megbízatása már nem hosszabbítható meg.
