– A recsegő-ropogó szerkezet pora és zaja eljuthatott a minisztériumi szintre is – fogalmazott, utalva arra, miért éppen most dobta be Rogán Antal a kilenc évfolyamos ötletet. Az érdekképviselő szerint a kormány is ráébredt arra, hogy a nemzeti köznevelési törvény káoszt hozott.
Pokorni Zoltán fideszes szakpolitikust, egykori oktatási minisztert a PDSZ nem titkoltan azért hívta, mert a kulcskompetenciákat erősítő alapozó oktatás meghosszabbításának ötletét eredetileg ő vetette fel egy 2011-es interjúban. Pokorni most afféle helyzetelemzéssel kezdte: szerinte most nehéz volna bármiféle reformról beszélni, hiszen a pedagógusok pillanatnyilag „nem éreznek feszítő tettvágyat" a változtatások iránt, inkább nyugalomra vágynak.
– De látjuk, hogy a problémák a nagy átalakítások ellenére nem változtak az elmúlt évtizedekben – jelentette ki, emlékeztetve arra, hogy
a magyar iskolarendszer egyik legnagyobb baja az iskolai szelekció. Vagyis az, hogy a családi háttérből fakadó különbségeket a rendszer nem csökkenti, épp ellenkezőleg, növeli.
Megjegyezte: a törvénybe foglalt egész napos iskola rögtön összekeveredett a napközivel, és most, egy évvel a bevezetése után próbálják kitalálni az államtitkárságon, hogy milyen tartalommal töltsék fel a kötelezővé tett egész napos iskolai benn tartózkodást.
Pokorni bírálattal illette a finanszírozott időt is: OECD-adatokra hivatkozva elmondta, hogy Magyarországon a legkisebb az iskolai közfinanszírozott idő a fejlett országokkal összevetve. Ez azt jelenti, hogy a szülők egy része a piacon vesz képzést a gyerekének sport, zeneóra és felkészítő tanfolyamok formájában. A középosztály gyerekei így szereznek használható tudást – de nem közpénzből. Ebből a gondolatból ered Pokorni eredeti felvetése, vagyis az, hogy szét kellene húzni az alapképzést, ami mindenkinek egységesen járna.
|
Pokorni egyik választási plakátja 2006-ban. Bár más országokban működőképes modellről van szó, a magyarországi bevezetés módja hasznos is lehet, ugyanakkor értelmetlen, sőt, akár káros is – mondják a kilencosztályos modell kritikusai
Sopronyi Gyula / Népszabadság/archív |
– Az a csoda, hogy ilyen körülmények között csak ennyire húz szét az oktatás – jegyezte meg a volt oktatási miniszter, aki szerint a szelekciós hatást tovább erősíti az idő szorítása. Vagyis az, hogy a lehető legtöbb ismeretanyagot a lehető legrövidebb idő alatt kell a pedagógusoknak a gyerekek fejébe tölteni. Ez a szorítás tönkreteszi a kooperatív pedagógiai eszközöket, a differenciált oktatást, emiatt éli a reneszánszát idehaza a fejlett országokban már elvetett frontális oktatás. Szerinte a középosztály gyerekei is megsínylik ezt a rendszert, de a legfájdalmasabb tünetek az egyre lemaradó hátrányos helyzetűeknél és a kimagasló tehetségeknél jelentkeznek. Pokorni a kilenc évfolyamos iskolára mint egy, a problémákra reagáló, lehetséges beavatkozási pontra tekint, de a 2016-os bevezetését nem tartja megvalósíthatónak.
Szerinte időt kell hagyni a modell bevezetésére, és a szereplőknek beleszólási jogot adni, ahogy ezt például az oktatási mintaországban, Finnországban tették. Pokorni jó megoldásnak tartaná, ha eleinte csak egy-két tankerületben vezetnék be a kilenc évfolyamot, így a rendszert folyamatosan monitorozni és szükség esetén korrigálni lehetne.
A Hálózat a Tanszabadságért és a Hívatlanul aktivistája, Nagy Emília – maga is gyakorló középiskolai pedagógus – azt mondta, hogy e mostani rendszerben
„nem gyerekeket tanítunk, hanem tantárgyakat, s ez kezd a katasztrófa szélére sodorni minket".
Megjegyezte, hogy jó lenne, ha nem a szlovák modellt követné a kormány, ahol mindössze hozzábiggyesztettek egy plusz évfolyamot a meglévő nyolc mellé az általános iskolában. Szerinte az alapozást az elején kell meghosszabbítani, azaz alsó tagozaton. Nagy Emília szomorúnak és árulkodónak tartja, hogy az általa megkérdezett tizenegyedikes diákok mennyire tisztán látják a magyar oktatás helyzetét: az ötletről annyit mondtak, hogy ha bevezetik ezt az iskolaszerkezetet, akkor kevesebbet járnak majd iskolába a gyerekek, hiszen kilenc év után jön egy év „hídprogram", és már meg is van a 16 éves tankötelezettség.
– Olyan ötlettel állt elő a kormány, ami látszólag illeszkedik a nemzetközi fősodorhoz – ezt már Radó Péter mondta. Az oktatáskutató szerint valóban lehetséges válasz az alapozó szakasz megnyújtása arra a helyzetre, hogy Magyarországon az alapkompetenciákat illetően nagy a különbség a gyerekek közt. Azonban, ha a jelenlegi rendszerben – azaz a tartalmi szabályozás megváltoztatása és a tanszabadság, intézményi autonómia helyreállítása nélkül – vezetik be az iskolaszerkezeti váltást, akkor éppen az alapkészségekben kimutatható egyenlőtlenségeket nem lehet majd csökkenteni. – Van fény az alagút végén, igen. A vonaté – jelentette ki.
Halász Gábor szerint két kérdés élesen különválik. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa szerint az egyik a kilenc évfolyamos iskola modelljének kérdése, a másik az, hogy elindulhat-e egyáltalán Magyarországon olyan folyamat, amivel megtörténhet ez az iskolaszerkezeti váltás.
– A modellről nem érdemes beszélni. Az eldőlt. A világban a kilenc évfolyam a domináns, és nem véletlenül. Ez a modell képes a leginkább egyensúlyozni a pénzügyi hatékonyság és a társadalmi igazságosság között. A kilenc évfolyamon belül a hat plusz három a domináns tagoltság, vagyis hat évfolyam az alapozó szakasz – fejtette ki.
A Történelemtanárok Egyletének vezetője örömét fejezte ki, hogy végre nem „a napi hasfájás" a téma, hanem valami előbbre mutató. Miklósi László szerint azonban nem mindegy, hogy az oktatásban tapasztalható problémák, vagy a politika természete felől közelítjük-e meg a kilenc évfolyamos képzést. Arra figyelmeztetett, hogy bár más országokban működőképes modellről van szó, a magyarországi bevezetés módja hasznos is lehet, ugyanakkor értelmetlen, sőt, akár káros is. Miklósi a közoktatás problémáit alapvetően két okra vezeti vissza: a forráskivonásra és az ideológiai tényezőkre. Ehhez mérten az alapozó szakasz meghosszabbításának kérdését is akként tekinti, hogy az jól illeszkedik például a forráskivonáshoz. Maga nem tartja ugyanis elképzelhetetlennek, hogy végül leszállítják a majdani kilencedik évfolyam végére, azaz 15 évre a tankötelezettséget, ahogy az az előző Orbán-kormány alatt már felmerült.
Radó Péter úgy vélte: az ötlet mögött valójában az áll, hogy a kormány meg akarja menteni a „kisgyermekét", azaz a három évre csökkentett, közismereti tárgyaktól gyakorlatilag megszabadított, duális szakképzést. Ezt a teóriát támasztja alá az az interjú is, amelyet Parragh László adott lapunknak két éve.
Ebben a szakképzés átalakításának fő ideológusa azt mondta: nem a szakképzés dolga az alapkompetenciák fejlesztése, hanem az általános iskoláé.
Radó Péter úgy véli, hogy épp ezért merült fel a kilencosztályos iskola ötlete: így a szakiskolába kerülve a diákok jobb kompetenciákkal érkezhetnének.
A beszélgetés e ponton meglepő fordulatot vett. Pokorni Zoltán ugyanis, elfogadva „minden résztvevő rossz tapasztalatát", azt kérte, „dőljünk hátra", s az asztalnál ülők tartsanak önvizsgálatot: az-e vajon a hivatásuk, hogy gonosz szándékokat tételezzenek föl az általuk nem szeretett kormányról?
– De mégis, csak ti tudjátok racionális válaszokkal meggyőzni az államtitkárt, az egyszerű igazságokat kereső kamarai vezetőt és a közvéleményt. Egy kormány sohasem okos, szavazatot akar, spórolni akar. Az oktatáskutató ne a kormány szidalmazásával töltse az időt, hanem tegyen javaslatokat, és győzze meg a fényes tekintetű választót – szögezte le a szakértőket bírálva.
Ezt a kerekasztal résztvevői visszautasították. Nagy Emília azt mondta, nem erkölcsös Pokornitól az ő szemükre vetni, hogy a kormány 2010 óta egyetlen szakmai döntésbe sem vonta be őket. Ki sem kellett mondania: mindenki tudta, hogy erre a rendezvényre sem jött el senki a szakállamtitkárságtól.
