Horváth László előélete meglehetősen kalandosan alakult: első felsőfokú végzettségét a moszkvai Határőrtiszti Főiskolán szerezte, de van „diplomája" az Econovum Akadémiától is, amely nem rendelkezik egyetemi-főiskolai akkreditációval Magyarországon, mint ahogy „anyaintézménye", a Newport International University sem kapott soha szövetségi akkreditációt az USA-ban (a diplomagyárnak minősített amerikai álegyetem állami engedélyét pedig 2006-ban visszavonták).
Horváth László felkészültsége ugyanakkor az Orbán-kormánynak láthatóan megfelel: a Kazah Köztársaság tiszteletbeli konzulja címet viselő üzletember tiszteletbeli külgazdasági tanácsos, és az agrártárca tanácsadója, legalábbis a saját önéletrajza szerint.
Az együttműködési tervekkel megcélzott Kazahsztán amúgy az úgynevezett keleti nyitás egyik nagy kudarca: a kazah exportunk tizedszázalékokban sem mérhető, ráadásul 2013 óta csökken (de például 2008-ban még több mint a duplája volt a mostaninak). Az ország a jelenlegi olajárválság egyik legnagyobb áldozata, ahol a helyi fizetőeszköz árfolyama és a gazdaság teljesítménye is zuhan.
A kazah mezőgazdaság pedig – főleg fenntarthatósági szempontból – régóta reménytelen helyzetben van: a központilag erőltetett öntözési programok miatt elszikesedtek a talajok és leapadt az Aral-tó, a rossz minőségű földeket a kiszáradás és a szélerózió veszélyezteti.
Cikkünk megjelenése után kaptuk az alábbi nyilatkozatot az agrártárca sajtóosztályától:
2014-ben megkeresés érkezett a DE ATK Karcagi Kutatóintézethez, mint a Flóra Konzorcium tagjához, hogy állítsunk össze egy tanulmányt, melyben keretbe foglaljuk azon gyakorlati ismeretanyagokat, melyeket a kazah juhtenyésztők beépíthetnek a mindennapi tevékenységükbe, illetve ezáltal prognosztizálhatóan elősegíthetik a kazak juhtenyésztés fejlesztését.
Az elkészült tanulmányt részünkről az első perctől nem szándékoztunk se tudományos, se körülményes stilisztikájú oktatási műnek elkészíteni. Ha annak készült volna, akkor a többnyire félnomád viszonyok között gazdálkodó kazah juhtenyésztők semmi hasznát nem vehetnék. Ennek a”hibánknak” tudható be, hogy az ismeretanyag logikai követhetőségét és a Kazahsztánban történő reprodukálhatóságát tartottuk szem előtt. A tanulmányban is kiemelt témakör Kazahsztán számára a magas genetikai értékű tenyészállatok beszerzése az EU-ból és keresztezés révén a juhállományuk teljesítményének várható növekedése. Mindez ugyanakkor óriási állategészségügyi kockázattal jár az esetlegesen behurcolt betegségek miatt. Ezen betegségek jó része Kazahsztánban teljesen ismeretlen, így felhívni rájuk időben a figyelmet kötelességünknek éreztük. Logikailag felépítve dr. Mucsi Imre foglalta össze az állatorvosi ismeretekből legátláthatóbban ezen kórokozók és paraziták részletes leírását és az általuk okozott kárt. A tőle származó rész nem tartalmaz ugyanakkor semmiféle kutatási eredményt, csak az egyes betegségek precíz leírását egymás után, amik ismerete elengedhetetlen a sikeres kazah juhtenyésztéshez. Személyesen ismerve dr. Mucsi Imrét hiteles, kiváló szakembernek tartom. Megkövetem, hogy nem a tudományos cikkekhez hasonló módon idéztük, mint azt már számtalan esetben megtettük és tenni fogjuk.
Ezúton nyilatkozom, hogy valóban nem idéztük dr. Mucsi Imrét, úgy, mint (Mucsi, 2010) valahol a szöveg között, a tanulmány végén sem, ezt mint a tanulmány „szerkesztője” magamra vállalom és a legrövidebb időn belül pótoljuk.
Nyilatkozom egyúttal, hogy ezért a tanulmány értékéből szerintem semmit le nem vonó idézéselhagyással kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztériumot, és az általa megbízott Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-t semmiféle felelősség nem terheli.
Karcag, 2016.02.06. (nagy kérdés, hogy pusztán elírás a dátum, vagy már napok óta készültek arra, hogy magyarázni kell a helyzetet - a szerk.)
Tisztelettel:
Dr. Csízi István
tudományos munkatárs
