"A magyar baloldal, a magyar munkásmozgalom egyik szép emlékű helye a Dunakeszi és Göd közötti dunapart, melyet mindenki csak úgy ismert egykor, hogy a Gödi Fészek. Az itteni testedzés, a torna, a vízi sportok elsősorban azt a célt szolgálták, hogy szervezett keretben tartsák a munkásokat." Ezt a hagyományt igyekeztek feléleszteni több-kevesebb sikerrel a Munkások újságában meghirdetett háromnapos baloldali értelmiségi találkozón.

Az eredeti helyszínre ugyan nem engedték be a szervezőket, Kassák Lajos és József Attila nyomdokaiba pedig Vajnai Attila és Szanyi Tibor igyekezett lépni, ellenben a Pest megyei MSZP szomszédos családi napjáról átszivárgott a lakodalmas - meg a presszósított irredenta dalok - , kellemes aláfestést adva a kommunista, szocialista "traccspartinak".

Falusi lagzi, ifjú pár nélkül: a két rendezvényt állítólag véletlenül szervezték egymás szomszédságába a volt Vörös Meteor telepen, Szanyi Tibor minden esetre mindkettőn felszólalt, így nehéz volt elmulasztani a kapitány - "egyedül is győzni fogunk" - lelkesítő beszédeit.

Nyugdíjasok és ifjú szocik közepette hallgathattuk a baloldal különböző árnyalatait reprezentáló politikusok oligarcházós-fasisztázós eszmecseréjét, avagy a Szanyi-Schiffer párharcot, Tamás Gáspár Miklós dörgedelmeivel és vad elvtársazással fűszerezve.

"Egy szavukkal sem értek egyet" - adta az alaphangot TGM, aki Istvánffy Andrással (4K), Vajnai Attilával (Munkáspárt 2006), Schiffer Andrással (LMP) és Szanyi kapitánnyal próbált közös hangot találni, de legalábbis a baloldal eltűnésének okait feltárni.

- Amikor ilyen helyzet alakul ki egy országban, ilyen súlyosak a bajok, reménytelenség, passzivitás fogadja a fejleményeket, természetesen mindenkinek késztetése támad arra, hogy lehetőleg egységbe forrassza a számára rokonszenves irányzatokat. Annyira drámai helyzetben vagyunk, hogy a kisebbik rossz nem elég - TGM a megnyitó előadásában üdvözölte, hogy a baloldali áramlatok között komoly viták vannak, mert ez arra utal, hogy vannak elveik. Ha van jövőjük a haladó baloldali irányzatoknak, az csak úgy lehetséges, ha őszintén beszélnek, és nem titkolják el nézeteltéréseiket.

Hát nem is titkolták, nem kellett fél óra sem, hogy oligarcházásba torkolljon a vita.

A "hova tűnt a baloldal" dilemmára először Istvánffy András próbált választ adni, kevéssé meglepő módon a saját pártját jelölve meg az eddig fájóan hiányzó igazi, erős baloldal letéteményeseként. De nem magyar sajátosság a baloldal eltűnése, a posztkommunista blokk történelmi jellemzője, amennyiben az egykori kommunista pártok a neoliberalizmus legfontosabb képviselőivé alakultak, ők vezényelték le a privatizációt, a megszorításokat, miközben a baloldali gondolkodású közeget megtartották - ezért nem tudott megújulni az irányzat, miközben a társadalmak mélyen csalódtak a vadkapitalizmusban.

"Az egyszerű dolgozó is látja, hogy nem kap létbiztonságot ettől a rendszertől, a fiatalok pedig azt látják, hogy ebben a rendszerben nincs jövőjük - vagy elmennek, vagy felforgatják az országot". Istvánffy receptje sem bonyolultabb: bátran támadni kell a tabukat, a liberális dogmákat, felvállalni a dolgozók képviseletét.

Innen folytatta Schiffer András, aki szerint Kelet-Európában a rendszerváltás után azok gondolják magukat baloldalinak, akik valami módon - egzisztenciálisan, kulturálisan - közel érzik magukat az egykori állampárthoz, akik családtörténetében több jó történt 1945 után, mint előtte, és fordítva: akik rettenetes távolságra állnak a kommunista utóvédektől, a családi mérleg pedig negatívat mutat a pártállami rendszert illetően, jobboldalivá váltak.

Az LMP-vezető úgy látja, erre fűződött fel a magyar politika egész kudarcos diskurzusa, ami arról szól, hogy a politikai közösség egyik részét lehet terrorizálni azzal, hogy jönnek a fasiszták, vagy hogy nyakunkon maradnak a komcsik, hogy mindkét esetben diktatúra lesz. "Erről szólt az elmúlt húsz év, hogyan lehet a múlt század árnyaival sakkban tartani, miközben kirámolták az országot". És ezzel el is jutottunk az LMP-hez, ők erre mondtak nemet, ezt a kódrendszert akarják maguk mögött tudni, az álbaloldal-populista jobboldal dichotómiával egyetemben.

"Tamás elvtárssal, Istvánffy elvtárssal és Schiffer elvtárssal is egyetértek". Szanyi Tibor vallomása kezdetén Schiffer András már mocorogni kezdett, sejtetve, hogy a "ki az igazi baloldali" című vita izgalmasabb lesz a vártnál. Az MSZP balszárnyának képviselőjeként, Szanyi a neoliberalizmusról, mint európai járványról beszélt, ami megfertőzte a magyar baloldalt is, de "már kezdünk kikecmeregni belőle".

Az MSZP-ben "a baloldal megreformálása gyanánt" zajlott neoliberális kísérleteket is ferde szemmel nézte, de semmi sincs veszve, a baloldaliság benne van a társadalomban, csak meg kell szervezni, "kedves elvtársak". Dolgozók, elesettek, rászorulók - ők együttesen a társadalom többségét adják, vagyis mindenki baloldali, akit a mai kormány hátrányos helyzetbe hozott. Mindenki.

Majd rögtön rá is kanyarodott a fasiszta vonalra: a gödi fészek az antifasiszta gondolat mentén jött létre; ma Magyarországon nincs kiépült fasizmus, de minden előjele itt van. "Ebből a keverékből pille-könnyen összeállítható a fasizmus, a baloldali összefogás tekintetében a dolgunk ezt megakadályozni". Miért jutottunk ide? Mert túlteljesítettük a rendszerváltást; nem a szocializmustól, hanem a diktatúrától akart szabadulni az ország. Szabadságot akart, miközben tíz körömmel ragaszkodunk minden baloldali vívmányhoz. Gyeshez, nyugdíjhoz, szavazati joghoz és a többihez.

Persze a politikai ellenfelek alapvető érdeke, hogy monolit rosszként állítsák be a szocializmust, de kapitalizmus is sokféle van, és igenis a szocializmus modern változatát kell kiépíteni.

Ezen már a közönség harcedzettebb része is felhorkant, Vajnai Attilának ráadásul ezek után nem sok terep maradt, minden esetre ő igyekezett biztosítani mindenkit, hogy a baloldal nem tűnt el Európában, ott van Görögországtól Csehországig, csak a magyar közéletből, a sajtóból tűnt el. A fasiszta kártyát ő is kijátszotta, a reális veszélyt szerinte az bizonyítja, hogy az ügyészség szerint nem büntethető, ha valaki egyetért a holokauszttal. Társadalmi szinten pedig nyílt fasizmus van, a falvakban tudatosan szítják a gyűlöletet a kisebbségek ellen. A vészhelyzet miatt antifasiszta összefogás kell, a Munkáspárt ezért támogatni fogja a demokratikus ellenzéki erőket, hogy le lehessen váltani a kormányt.

A vita azután élesedett ki, hogy Istvánffy szándékosan "leurazta" Szanyi Tibort, aki zokon vette, hogy nem elvtársozták vissza. A 4K! elnöke abban látja a bajokat, hogy a társadalom többsége a rendszer vesztese, akik ellenében dolgozik a két nagy oligarcha párt. Őszintén nem tudnak beszélni a valódi programjukról, ezért nyúlnak a szimbolikus háborúzáshoz, a kultúrharchoz. Egykutya: a Fidesz eljátssza, hogy a multik ellen harcol, miközben a szájuk íze szerint készítették el a munka törvénykönyvét. Az MSZP sem különb, Szanyi meghirdette a szocializmust, miközben pár éve a társadalombiztosítást akarták privatizálni. Lényeg, hogy fejlesztő állam kell, nem álságos elit-demokrácia, hanem népi kontroll, közös ellenségképpel pedig nem lehet összeegyeztethetetlen dolgokat közös nevezőre hozni.

A hangulatot Schiffer fokozta tovább azzal, hogy visszautasította, hogy Vajnai lefasisztázza: "a szólásszabadság ügyében egyetértek az ügyészséggel, akkor én is fasiszta vagyok?" Ki kellene már jönni ebből a fasiszta-kommunista körből. Az egy dolog, hogy a Fidesz kaszárnyakapitalizmust vezet be, de folyamatosan a fasizmussal operálni nevetséges, ez vezetett a 2010-es buktához is. A populizmussal szemben tehát nem lesz versenyképes erő, amíg az antifasizmus az egyetlen kötőerő. Ha ezt a tanulságot nem vonja le egy új rendszerkritikai oldal, akkor sokáig fogjuk nézni ezt a rezsimet. A szocialistáknak azzal is szembe kellene nézniük, hogy a Fideszhez hasonlóan ők is a nagytőkét képviselik, a lobbik érdekeit hangosítják fel, a közbeszerzési törvénytől az agrárvitákon át az energiapolitikai döntésekig. Az EU-t sem merik kritizálni, ezért aztán az európai szabadkereskedelmi rendszerrel szembeni kritika ma a Fidesz és a Jobbik privilégiuma.

"Ki kell mondani, hogy a négy alapvető szabadság elvét tegyék zárójelbe, mert ez csak a kizsákmányolást állandósítja Európában". Némi oligarcházás és álbaloldalizás után Schiffer azzal zárta a kört, hogy a rendszerkritikai erőnek (ami nyilván az LMP volna) a liberális, szocialista mellett a konzervatív hagyományoknak is örököse, mert a globális kapitalizmus a közösségeket, nemzeti identitásokat, hagyományokat is legyalulja.

Ezt már Szanyi kapitány sem hagyhatta szó nélkül, azzal a "belátással" vágott vissza, hogy mindenki az ő ingujjukból bújt elő, pontosabban: "azért mégis csak a szabadság, igazságosság, szolidaritás a baloldal fő szlogenje, ennek mentén szerveződik a baloldali mozgalmak többsége, akik ráadásul a szocialistáktól eredeztetik magukat, és velük szemben határozzák meg az identitásukat".

Azzal meg "hagyjatok békén, hogy mi volt tíz éve", ez az MSZP már nem az az MSZP, az antifasiszta küzdelmet pedig lehet, hogy Schiffer már abbahagyta, Szanyi a maga részéről azért "még bíbelődne vele". 

A következő célpont a bankrendszer volt, Vajnai Attilánál legalábbis; milliók éheznek, a bankokba milliárdokat öntöttek válságkezelésre, ezt a pénzügyi rendszert nem lehet fenntartani, ha már Soros is ezt mondja, a baloldal miért ne mondhatná? A fasiszta veszélyt pedig nem szabad lebecsülni, mert ami most van, az a létező fasizmus, különben is, a harmincas években is lebecsülték a politikusok, láttuk, mi lett belőle.

A fasiszta-vitára TGM tett pontot azzal, hogy Magyarországon nincs fasizmus, a fasiszta mozgalmak létrejöttekor fennállt feltételei ma nem léteznek, ahogy a szovjet rendszer sem. Nem arról van szó tehát, hogy bárki a harmadik birodalom újraélesztéséről álmodozna, ez azon túl, hogy helytelen, lehetetlen is. "Undorító helyzetek között jelentős különbségek vannak". Azt pedig ő is jelentős haladásnak tartaná, ha a kormány nem kötne a multikkal kivételező megállapodásokat, ha a balliberális gondolat mentén jobb lenne a munka törvénykönyve stb, és az is igaz, hogy az újraelosztási intézkedésekkel nagyobb egyenlőség, szociális igazságosság érhető el - föltéve persze, hogy van hozzá elég adóbevétel és a bukás kockázata nélkül meg is valósítható. Ehhez kell rendszerváltozás, "láttuk, mi történik azokkal a rendszerekkel, amik változatlan ideológiai, osztály-körülmények között próbáltak változást bevezetni".

Kikelt az ellen is, hogy sokan hajlamosak a bankokat felelőssé tenni a válságért, miközben arról van szó, hogy a technikai fejlődés következtében egyre kevesebb a munkahely, csökken a fizetőképes kereslet, miközben nő a termelés és a fogyasztói igény, aminek kielégítése - úgy, hogy a rendszer közben nem változik - kizárólag hitelből lehetséges. "Aki az adósságot vádolja az adósságválságért, az nem tudja, miről beszél".

Ha már szóba jöttek a konzervatív hagyományok, TGM isten áldását kérte a baloldali programok megvalósítására, "mert pénzük nem lesz rá, az tuti". De hogy mibe pusztult bele a jóléti állam, a szocialista rendszer? A kapitalizmusba. "A kapitalizmus megváltoztatása pedig a kapitalizmus megváltoztatása nélkül nem fog menni, eltvtársak". És hogy kell megváltoztatni? "Fogalmam sincs". Nem állnak fenn többé azok a szociológiai körülmények, amik létrehozták az óriási munkásmozgalmakat. A világ minden területén csökken a szervezettség, a templomtól a szakszervzeteteken át a klubtagságig.

Az 1989 előtti "régi kapitalizmusnak" még volt saját ellenkultúrája, a szocializmus sakkban tartotta, vagy ha nem sikerült, azt úgy hívták, hogy Hitler. Ez azótaa megszűnt, a kapitalizmus betölti a teljes horizontot - "mi nem számitunk semmit", a baloldali gondolatok csak töredékesen vannak jelen, a szervezeti formái megbuktak. Ha pedig valaki megfújja a riadót, azt mondják rá, "milyen szépen trombitál, vajonki lehet ő?" Miközben a kapitalizmus továbbra is válságokhoz vezet, és ha így megy tovább, a világ puszulásához is", a probléma az, hogyan lehet ezzel az elképesztő, személytelen rendszerrel szemben - ahol minden a tőke közvetítésével történik - az egyszerre lépés formáinak megszűnése után föllépni, ellenkultúrát kialakítani. "Ennek meg kell történnie, különben végünk van".

Persze az valamivel jobb, ha oligarchák helyett erkölcsös, rendes emberek irányítanak egy egyébként rohadt rendszert - de nem sokkal. TGM egy morális pluszt hiányol végső soron, "még ha öten ki is kiáltjuk is a kommunista internacionálét".

Mindez nem tántorította el a Schiffer-Szanyi párost, hogy egymásnak essenek, az LMP-vezető azt dörgölte a szocialisták orra alá, hogy sosem teljesítették a programjukat, a nemzetközi helyzet mindig fokozódott, meg a hiány is, amit Szanyi azzal zárt rövídre, hogy Schiffer el sem olvasta az új programjukat (ezt Schiffer elismerte).

Schiffer szerint az MSZP sunyi módon asszisztált a földtörvény kétharmados megszavazásához a kivonulással, és amúgy is ugyanúgy a nagyüzem, a nagybirtok pártján állnak, mint a Fidesz.

- Lövésem sincs, miért vonultunk ki - felelte Szanyi Tibor, az oligarcházós "legendákra" pedig azzal válaszolt, hogy ezekből az állítólagos mesés jövedelmekből a párt vezetése egy vasat sem látott, és lehet ugyan, hogy az MSZP még nem teljesen mentes a múlt reflexeitől, de ez már egy másik MSZP - amolyan "igazi osztályharcos párt, az van benne, amit kiharcolsz". A nagyüzemekről pedig azt mondta, számos agrárágazat a méretek miatt versenyképtelen.

"Szövetkezetek!" - szólt közbe Schiffer. "A szövetkezet is tud kurva nagy lenni" - riposztolt Szanyi Tibor. A tb-privatizáció viszont tényleg hiba volt.

A kedélyeket végül a "45 szelleme, a Munkáspárt győzelme című filmmel és tarhonyás lecsóval csillapították az egykori Vörös Meteor telepen; a találkozó további két napját újságírók, közírók vitáival folytatták.