„A hüttőre kell tenni, Szé-kely-főd" – magyarázza a tusványosi szuvenírárus a hűtőmágnes rejtelmeit a kiejtése alapján magyarországi vásárlójának. Tagoltan, a szokásosnál hangosabban beszél, ahogy kisgyerekekkel szokás, s az üzlet nyélbe ütése után hosszan dohog magában.

Pár lépésnyiről nem hallani minden szavát, de annyi világosan kivehető, hogy a „táposokkal" van baja. Így nevezik errefelé az anyaországi magyarokat, akikről máig tartja magát a nézet, hogy kevésbé életrevalók az erdélyieknél – olyanok, mint a tápon nevelkedett baromfi a valódi gabonán felnőtthöz képest. Ezen negyedszázadnyi szabadegyetem és „kulturális csere" sem változtatott. Ahogy azon sem, hogy évről évre elhangzik a tábor környéken sűrűn felbukkanó medvékre utaló figyelmeztetés, miszerint „az asszony nem ember, a sör nem ital, a medve nem játék".

A két évtizedes poén az idén kisebb botrányt okozott, miután az alapító Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a nyitórendezvény pódiumáról dobta be a „kedves" székely mondást. De végül is a hímsovén poénkodást inkább csak a táboron kívül találták kifogásolhatónak, a Németh mellett ülő két főszervezőnő, Sándor Krisztina és Tárnok Mária nem sértődött meg.

A levegő ura: bemutató Tusnádfürdőn Koszticsák Szilárd / MTI

Értetlenkedő tekintetek fogadták viszont, amikor a szombati zárónapon Németh és Tőkés László „a 25 éves Tusványos" résztvevőit köszöntötte a rendezvény 26. kiadásán. Nyilván teljesen független az erdélyi szilvapálinkával kapcsolatos legendáktól – ahogy valaki a közelünkben megjegyzi. Pálinkából és sörből ­amúgy kevesebb fogyott, mint az előző években, amikor óránként száguldoztak a mentők egy-egy alkoholkómába került fiatallal. Idén beléptetőrendszert vezettek be, a kiskorúak pedig eltérő színű karszalagot kaptak, hogy a pultosok ránézésre ki tudják szűrni, kinek adhatnak alkoholos italokat és kinek nem.

Lehet érzéki csalódás, de a közönség háta mögött felállított közvetítőkocsik mintha közelebb kerültek volna a színpadhoz. Ha így van is, az előadó ezt aligha érzékelte, mert a közönség egyértelműen lelkesebb volt, mint a korábbi években. Nemcsak a miniszterelnök beszédének szüneteiben tapsolt lelkiismeretesen, hanem ahányszor csak a moderátor Németh Zsolt és a társelőadó Tőkés László kiejtette a száján Orbán Viktor nevét.

Sok „bravó!"-t is kiáltottak idén, ami újszerű megnyilvánulása itt az egyetértésnek, és talán annak a jele, hogy a közönség – a miniszterelnökhöz igazodva – egyre inkább performanszként tekint a Tusványosra. Orbán be is vallotta egy adott pillanatban, hogy nehéz intenzív pecsenyegőzben ülni, és közben okosakat mondani a világ dolgairól. Ezen még Eperjes Károly is jót derült a Teátrum Sátor teraszán, ahol Vidnyánszky Attilával és Fekete Péter „cirkuszstratégiai" biztossal hallgatta a miniszterelnök beszédét.

A rekkenő hőségben eltöltött kétórás „napozás" után a tömeg, ügyet sem vetve a szervezők utasításaira, villámgyorsan elhagyta a nagyszínpad előtti sportpályát. Csak a Teátrum Sátor teraszán folytatódott a beszélgetés a jövőről: hova jár a gyerek focizni, kié tehetséges, kié „akadémia­képes". Megtudtuk, a Vidnyánszky-csemetének nagy jövőt jósolnak.