Több mint négyórás politikai vitanapot tart az Országgyűlés – MSZP-kezdeményezésre – az Orbán-kabinet első kétéves teljesítményének értékeléséről. Az ellenzék megint transzparens-akciókkal gondolta megülni ezt a jeles eseményt: a Demokratikus Koalíció kartonlapokból kivágott "oligarcha-válogatottal" kedveskedett a kormánynak (erős csapatot állítottak, Orbán Viktortól Simicska Lajoson át Varga Tamásig), a szocialisták pedig a Fidesz-logó újraértelmezésével – narancssárga 'Fizess' feliratokkal.

A politikai vitanap további, szürkébb részét az 'elmúltnyolcévezés' uralta, egy kis 'elmúlthúszévezéssel' és egy csipetnyi 'mintnégyéve' retorikával megspékelve. A vita nagyrészt a gödör-hasonlat körül forgott: kivételesen alig utaltak az ország hánykolódó hajójára, zátonyokra és vitorlákra, inkább azzal voltak elfoglalva, milyen mély a gödör, amibe kerültünk, de legfőképpen: ki ásta? A Fidesz szerint a szocialisták, bár utóbbiak szerint kormányzásuk alatt még nem volt gödör. Az LMP és a Jobbik valahol a kettő között helyezkedett el: utóbbi szerint az MSZP ásta, a Fidesz meg belelökte Magyarországot – a Jobbik pedig hajlik arra a "kompromisszumra", hogy a nagypártok közösen ásták ki.

Az a boly

Európa szégyenpadjáról az élbolyba kerültünk – így látja az Orbán-kormány első két évét Navracsics Tibor. A miniszterelnök-helyettes beszédében először is annak vizsgálatára vállalkozott, hogy milyen helyzetben volt az ország, amikor 2010 tavaszán átvették a kormányrudat. Tömören összefoglalva: rosszban. Nagyon rosszban. Erről elsősorban a szocialisták tehetnek, úgyhogy hosszas elmúltnyolcévezéssel kezdődött a politikai vita. A szokásoknak megfelelően végigsorolta, hogyan adósították el az országot, hogyan fordult miattuk recesszióba a gazdaság, hogyan rombolták le a közbizalmat, a Fidesz-kormányra milyen nehéz feladat várt 2010-ben, és mégis milyen sikeresen vették az akadályokat.

Három az igazság

Navracsics szerint két évvel ezelőtt hármas válsággal szembesültek: gazdasági, bizalmi és intézményi válsággal. A gazdasági válság nálunk két évvel korábban beköszöntött: már 2006-tól recesszióba fordult a gazdaság, ezért a pénzügyi világválság is érzékenyebben érintette hazánkat. A bizalmi válságot is ugyanerre az időszakra vezette vissza: szerinte Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde ütött olyan léket a közbizalomban, amit nagyon nehéz helyreállítani. Az intézményi válságról is a szocialisták tehetnek, pontosabban az MSZP-SZDSZ koalíció szakítása és a politikai bizonytalanság mélyítette a kormányzati válságot. A hármas válság felőrölte a gazdaság erejét, a politika bizalmi tőkéjét és az intézményi stabilitást is. "2010 tavaszán világos volt, hogy új fejezetet kell nyitni, húsz év után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet folytatni a rendszerváltáskor felállított intézményrendszer hagyományait. A Fidesz kétharmados többsége pedig nemcsak a lehetőségét, de a kötelességét is megteremtette egy új közjogi struktúra kilakításának.

Ami a három válság kezelését illeti, Navracsics beszámolója szerint nincs oka szégyenkezésre a kormánynak, hiszen megteremtették a költségvetési stabilitást, csökkentették az államadósságot, ezzel Európa szégyenpadjáról az élbolyba kerültünk. Az intézményi válságot az alaptörvénnyel és a kétharmados törvényekkel teremtették meg – ezen a ponton a miniszterelnök helyettese megjegyezte, hogy ez az első írott alaptörvényünk, amit demokratikus körülmények között, szabadon választott többpárti Országgyűlés fogadott el, "még ha a pártok egy része nem is vett részt az elfogadásában".

Sietős volt

Navracsics persze nem állítja, hogy tökéletes munkát végeztek volna: "nagyon sok hibát vétettünk, mert nagyon sok munkát akartunk elvégezni" – Navracsics itt felrótta maguknak, hogy nem hagytak elég időt az egyeztetésekre, nem voltak elég rugalmasak a tárgyalásoknál – de rendkívüli helyzet volt. Viszont a kitűzött célokhoz közelebb kerültek, így aztán most okkal reménykedhetnek benne, hogy ha így folytatják, "2014-re erősebb, versenyképesebb lesz az ország, mint 2010-ben volt".

Nem büszkeségből

Navracsics után a Fidesz frakcióvezetője következett; Rogán Antal ugyan megígérte, hogy nem fog az eredményeikkel büszkélkedni, de aztán nem bírta ki. 

Rogán mai gondolatai a gödörből történő kimászás és a stabilizáció körül forogtak, amikor éppen nem a felszólalásán jókat szórakozó szocialisták ekézésével múlatta az időt. Ezt a gödröt önök ásták – vetette oda rögtön az elején az MSZP-seknek, az elmúlt két esztendő pedig arról szólt, hogyan másszunk ki belőle. 

Nagy változások időszaka volt ez, vergődés helyett cselekvés, a bankok oldaláról az emberek oldalára állásé. Eléggé egyszerű célokat tűztek ki két éve: csak az lehet kiút a gödörből, ha megszorítások helyett a valódi tehermegosztásra építkeznek. Azután jött a Navracsicstól is ismert mantra: véget vetettek a felelőtlen eladósodás, túlköltekezés politikájának, hármas válság sújtott, aztán jöttek ők. Magyarországnak ráadásul a görög utat kellett elkerülnie, és ők hiába kaptak hatalmas pénzügyi segítséget, nem sikerült kilábalniuk, bezzeg mi, magyarok: büszkék lehetünk, nem kértünk segítséget senkitől, a magyar családok összefogva, maguk akarták megoldani az adóssághalmazt, amit a tudjuk kik hagytak örökül. Ez volt a stabilizáció korszaka, kikerülni az EU szégyenpadjáról –mostantól pedig az a cél, hogy ebben az új, immáron stabil rendszerben minél sikeresebbé tegyék a magyar embereket, a magyar vállalkozásokat.

Mi, magyarok

A legnagyobb tetszésnyilvánítást Rogán annak elújságolásával vívta ki, hogy nemhogy bevezették a tehermegosztást, de "az EU-ban elsőként mi, magyarok vezettük be az igazságos tehermegosztást". A szocialisták ugyanis csak megszorításhoz értenek, ők viszont bevonták a tehermegosztásba a bankokat, biztosítókat, távközlési cégeket, az energiaszektort – és ott is tartják azokat (magyarán a különadók maradnak). És "ha valamire igazán büszkék vagyunk", az az, hogy a parlament az adórendszerben is a családok oldalára állt. De egyvalamivel aztán tényleg nem vádolhatják a döntéshozókat, hogy tétlenkedtek volna: "a vergődés helyett a cselekvés oldalára álltunk".

Közben a szocialisták kirakták a "fideszizált" Fizess logóikat, amire Rogán azzal tromfolt, hogy ez lehetne a szocialisták új kampányszlogenje, ehhez értenek, adósságokat felhalmozni, amit most nekünk kell törlesztenünk.

Itt, kérem, válság van

Szembesíteni jöttünk ma ide – drámai(nak szánt) kezdés Mesterházy Attilától; a szocialista pártelnök a Fidesz ígéreteit vetette össze azzal, amit azóta tettek, szégyennek nevezve, hogy Orbánnak nem volt elég bátorsága, hogy személyesen vállalja a szembesítést. Mint kiderült, a szocialisták beszéltek az emberekkel, így azzal szembesítik a kormányt, amit az emberek mondtak nekik, Zalaegerszegtől Orosházáig. És amit mondtak (az emberek), az nem volt túl szép. Mesterházy előadása szerint az emberek ugyanis becsapva érzik magukat. Ez a két év a leépülés időszaka volt: leépült a jogállam, a gazdaság, a munkahelyek, az oktatás, az egészségügy, a szociális rendszer – "egyszerűen minden". Kizárólag három dolog épült: a Simicska–Nyerges-féle "közgéposztály", a stadionok és a Horthy-kultusz.

Mese, mese, válság

A kormány hazug propagandájának egyre kevesebben hisznek, hiába írnak tündérmeséket, az emberek a rémes valóságban élnek, bőrükön érzik a rossz kormányzás eredményeit. "Nincs mese, Navracsics úr, válság van!" Majd' egymillió embernek nincs munkája, sorra mennek csődbe a kisvállalkozások, ahol minden második fiatal külföldre menne, ahol milliók élnek létminimumon, ahol nyomorognak a nyugdíjasok, ahol a családokat betemetik a csekkek – ott, kérem, válság van". Majd végigvette területenként, mi mindenről hazudtak Orbánék, minden területnél külön jelzőket aggatva a kormányra: gazdaságpolitikájukat dilettánsnak, agrárpolitikájukat korruptnak, oktatáspolitikájukat igazságtalannak, szociálpolitikájukat embertelennek mondta – Mesterházy talán még a rendvédelmi területen volt a legmegbocsátóbb – azt mindössze ehibázottnak nevezte. A kultúrharc, a lopakodó diktatúra emlegetése már csak hab volt a tortán, a lényeg, hogy "rosszabbul élünk, mint négy éve", Orbánékban már senki sem bízik, ámokfutásuk árát mi fizetjük. Ma már a választók 80 százaléka, még a fideszesek 30 százaléka szerint is rossz irányba halad az ország – ergo "az igazi kétharmad változást akar, amit mi, baloldali demokraták fogunk elhozni az országnak".

Világos emberkép

Harrach Péter KDNP-vezérszónok dörgedelmes intelmeivel folytatódott a vita; rögtön azzal indította, hogy ilyen mérleg-megvonós félidős vitáknál a kormány mindig elmondja, mit tett, az ellenzék pedig tülkölt, de "ilyen máshol nincs: a kártevők hangoskodása". A hazugság és a gyűlölet kultúrájáról beszélt javarészt, bár nem derült ki pontosan, hogy ki kit gyűlöl és miért. Mindenesetre a kormány a súlyos válság idején erős hazai és külföldi ellenszélben dolgozott. S hogy ne hagyja izgalomban a nézőket, Harrach gyorsan tisztázta is, kikre gondol: azokra a balliberális hangadókra, akik gyűlöletkampányukkal, hazudozásaikkal telekürtölik a világot. Tipikus példa, hogy a nyugdíjak megadóztatásának tervét akarják a nyakukba varrni, miközben azt még a szocialisták fogadták el 1997-ben. Azt is megtudhattuk a kereszténydemokraták szigorú szónokától, hogy a kormány egészséges patriotizmust képvisel, sőt: "ennek a kormánynak világos ember- és társadalomképe van". Szóval az első kétéves munkájával a kormány helytállt. Majd előzékenyen frakciótársára, Hargitai Zoltánra hagyta annak ecsetelését, mi mindent szúrtak el az elmúlt nyolc évben (mindent).

Van lejjebb

Azt még Vona Gábor is elismerte, hogy Orbánéknak rendkívül súlyos – társadalmi, erkölcsi, gazdasági – válsághelyzetben kellett átvenniük az ország irányítását. De hogy két év alatt még ennél is lejjebb tudtak menni, az már politikai bravúr a Jobbik elnöke szerint. Az elmúlt két évben szerinte a nagy szavak, a beteljesítetlen nagy ígéretek kormányzása folyt. Az emberek valóban forradalmi változásokat akartak, ehhez képest inkább ellenforradalmi kormányzásról beszélhetünk: nemhogy nem fejezték be az elmúlt húsz évet, de folytatták, "szinte megkoronázták". A kormány által meghirdetett gazdasági szabadságharc, a kurucos kardcsörgetés a valóságban hasoncsúszás volt. Az ország eladósodottságában is csak a sikerpropaganda megy, miközben nemzetünk kiszolgáltatott maradt. Az alaptörvénytől pedig nem az ország lesz erősebb – legfeljebb a Fidesz. 

Nem csoki

Igazából csak egy ígéretet teljesítettek: "csak a Fidesz". Amiért viszont a Fideszre szavaztak az emberek (elszámoltatás, egymillió új munkahely, rendteremtés két hét alatt), arra már nem volt ereje, sem szándéka a kormánynak: elszámoltatás helyett csak a felszínt kapargatják, az országot oligarchák uralják, új munkahelyek sehol, ha pedig egy bűnöző rendőrt lát, kineveti. A legnagyobb nemzetárulásnak Vona Gábor a magyar föld kiárusítását tartja – pedig "ez nem egy tábla csoki". Matolcsy György is megkapta a magáét: a magyar politika Don Quijotéjének nevezte a gazdasági minisztert, aki "álmodott magának egy álomvilágot", és ebben derekasan küzd, a valóságban viszont csak kudarcok jellemzik munkásságát.

A Jobbik frakcióvezetője végül kiállította a kormány kétéves bizonyítványát is: sikerkommunikációban kiváló, hatalomkoncentrációban világelső, a külpolitikában, társadalom- és a gazdaságpolitikában viszont elégtelen.

Porszívók ideje

Rommá adóztatták a gazdaságot és a társadalmat, centralizált uralmat építettek ki, az orvosok, a fiatalok pedig hanyatt-homlok menekülnek Magyarországról, abból a gödörből, amelyet Rogán Antal szerint a szocialisták ástak, de végül a Fidesz lökte bele az országot – így sorozta Orbánékat Jávor Benedek (LMP). Két évvel ezelőtt nagy várakozással tekintettek a kormány működése elé az emberek, "joggal várták, hogy elindul valamilyen változás, a várakozások azonban nem teljesültek, ellentétben számos félelemmel". Orbánék zsákutcába kormányozták az országot, folytatta, "mégis padlógázzal hajtanak előre".

A szocialistákhoz hasonlóan ő is végigfutotta a "kötelező köröket": felhozta a gazdaságpolitikai dilettantizmust, a szegényellenes társadalompolitikát, a hatalomcentralizálást, a korrupció intézményesítését, valamint a "teljes hátraarcot" a környezetvédelem területén. A kormány "ősbűnének" az egykulcsos adót nevezte, de azt sem az érdemeik között említette, hogy a Közgép "porszívóként szívja fel az állami pénzeket".

A gazdaságpolitikai dilettantizmus árát az egész ország fizeti meg – összegzett Jávor –, ráadásul a külpolitikai stratégia is kudarcot vallott, Magyarország "nemzetközi karanténba" került.

Ellen-Magyarország

Független képviselőként szólt hozzá a vitához Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció), bár a legtöbbet emlegetett "kártevőként" akár személyes érintettségre is hivatkozhatott volna. Azzal indított, hogy a magyarok a rendszerváltás előtti években nyugatias országot akartak, és ez a vágyuk azóta sem változott. 1989 igazi kompromisszumának egy nyugodt, polgári világ megteremtésének igényét nevezte, de Orbán Viktor és kormánya ezzel szemben egy ellen-Magyarországot képzel el.

"Nem lehet válogatni a nyugatias polgári berendezkedés egyes tartópillérei között, ennek része a parlamentáris demokrácia" - ívelt át a DK elképzeléseire. Gyurcsány hitet tett a piac ereje mellett; a gazdaságot a polgárok, a magántulajdon, a vállalkozások gyarapodási szándéka építi, ehhez kell ösztönzést adni. A kormány ezzel szemben csak fenyeget és nyomást gyakorol. A kormány nem taszíthatja ki a vele egyet nem értőket és fordulhat el a társadalmilag leszakadt rétegektől: "nem elég arra használni a nemzetet, hogy a határon túliak voksaival bebetonozza hatalmát a kormány". 

Gyurcsány némi nosztalgiázásba is merült, a korábbi kormányok idején ugyanis "egymásnak adták a kilincset a világ vezetői", míg Orbán Viktor egy "rossz hangulatú, magányos Magyarországot teremtett, ahova senki sem jön". És ekkor elérkezett a jobbikosok ideje: Gyurcsány felszólalásának utolsó tíz másodpercében hangosan visszaszámoltak, amivel viszont csak az időt sikerült húzni, mivel az elnök ennyivel több időt adott a független felszólalóknak. 

Parlament