A perjel úgy látja, hogy az azóta külföldön élő rendtársa
még nem tart ott, hogy ezt beismerje.
Neki is fel kell dolgoznia a traumát, meg kell találni azt a biztos pontot, ahonnan képes lesz tárgyilagosan megítélni a történteket. – Az a tény azonban, hogy elhagyta a rendet, s kérte Ferenc pápát, hogy az egyházi státuszból helyezze át világiba, azt mutatja, annyit belátott, hogy az eddigi munkáját nem folytathatja.
Várszegi Asztrik főapát egyébként volt rendtársát Skype-on előzetesen tájékoztatja azokról a lépésekről, amelyeket az ügyben a főapátság tesz, arról is tudott, hogy az MTI-n át nyilvánosságra hozzák a történteket – tudtuk meg a perjeltől.
Megbocsátja-e az egyház az ilyen vétkeket? – kérdeztük Hortobágyi Cirilltől. Azt válaszolta: – Úgy gondolom, mindenfajta vétekre, ahol van bűnbánat és bocsánatkérés, a vétkes nemcsak beismeri a történteket, hanem a tőle telhető minden emberi erőfeszítést megtesz a jóvátétel érdekében, amennyire ez lehetséges,
akkor a bűnökre van bocsánat.
Érvényes ez a gyanúsított egykori tanárra is? – faggattuk tovább. – Ő még lelkileg nem tart itt – ismételte meg a perjel.
Beszéltünk Palotai Gabriella pszichiáterrel, aki a főapátság munkáját segítő szakember s a vizsgálóbizottság egyik tagja. Azt akartuk tőle megtudni, miért tíz év múlva szólaltak csak meg a történtekről az egykori diákok.
A traumák egy része kamaszkorban nem tudatosul a gyerekekben
– kezdte a válaszát. – Sokan azt gondolják, velük van a baj, ők ítélnek és élnek meg rosszul egy élethelyzetet. Az is tény, hogy a gyerekeink nem tanulnak meg beszélni szorongásaikról. Nehéz időszakukat élik a kamaszok, van, aki igényli az erős kötődést valakihez, mások a szabadságukat próbálgatják. A gyerekeket meg kell tanítanunk arra, hogy a testük az övék, azzal csak ők rendelkezhetnek. Az, hogy a bencések az ügy kipattanásakor azonnal léptek, az példaadó garancia is a mindenkori nyilvánosságra, ami önmagában is visszatartó erő.
Az ügybe a rendőrség is bekapcsolódott, adatokat kért a főapátságtól. – Örülünk annak, ha a rendőrség is vizsgálódik, hiszen akkor jogi szempontból is tiszta víz kerül a pohárba – fogalmazott a perjel.
Nagyobb-e a kiskorúak veszélyeztetése egy egynemű vallási közösségben, mint a világi iskolákban? – érdeklődtünk a pszichiáternél. Szerinte sok prekoncepciót gyártunk az ilyen ügyekben. A gyerekek élethelyzetének a változása elsősorban az, hogy kikerülnek a szülői házból, s egy kollégiumban töltik mindennapjaikat. Ez lehet egyházi vagy világi, nem feltétlen ez a lényeges. A legtöbb gyerek ezekben a közösségekben még néhány szülői háttérnél is erősebb érzelmi és szellemi értékeket kap. A fontos, hogy ismerjék fel, nekik mi a jó, mi a kellemetlen és bántó, aztán tudjanak kihez fordulni a gondjaikkal.
A pszichiáter vezetésével Pannonhalmán azt is elemzik a szerzetesekkel, hogy milyen cselekedetekkel traumatizálhatják a gyerekeket akaratlanul is, árthatnak-e a jó szándékú, de túlzott kötődéssel.
Azt tudjuk – hangsúlyozta Palotai Gabriella –, hogy az érzékenyebb, labilisabb gyerekekre jobban figyelni kell, ők egyébként is könnyebben bevonhatóak a veszélyeztetés fogalmába tartozó élethelyzetekbe.
A bencések által megalakított vizsgálóbizottság egyébként hatvan fiatallal beszélt a tíz évvel ezelőtti ügyről, közülük négyen írásban is megfogalmazták a velük történteket. Ezeket a dokumentumokat a főapát ellenjegyzésével megküldték Rómába.
A főapátság a szülőkkel és a tanulókkal is egyeztetett gyermekvédelmi szabályzatot vezetett be a gimnáziumban, többek között a UNICEF ajánlásai, s támogatása alapján.
