A Népszabadság több forrásból is megerősített információi alapján Merkel kancellár budapesti látogatásán ígéretet kapott Orbán Viktortól arra, hogy német cégek (elsősorban a Siemens) beszállítóként és a menedzsereik révén is bekerülhetnek a paksi atomerőműbe. Szakértők szerint ugyanakkor az alkuban sokkal több a taktikai elem, mint a valós együttműködési lehetőség.

Már 2014 elején, az Orbán–Putyin-megállapodás aláírása után több kormánytag célzott rá: az Orbán-kormány nagy európai cég(ek) beengedésével fogja megédesíteni az EU számára a versenyeztetés nélkül, titokban megkötött és a tiltott állami támogatás gyanúját is fölvető magyar-orosz atomerőmű-bővítési üzletet. A Népszabadság által megkérdezett szakértők szerint ugyanakkor komoly érvek szólnak amellett is, hogy a Merkelnek tett budapesti ígéret a blöff (vagy jó esetben a politikai gesztus) kategóriájába tartozik.

Egyrészt a Siemens 2011-ben bejelentette, hogy a német társadalom irányváltását tiszteletben tartva kiszáll a nukleáris energetikából, és nem gyárt többé atomerőművi berendezéseket. (A döntés után kútba esett az a terv is, amelynek keretében vegyesvállalatot hoztak volna létre az orosz Roszatommal.) A Siemens természetesen továbbra is készít olyan erőművi turbinákat, amelyeket adott esetben atomerőművekbe is be lehet építeni – csakhogy akkor, ha ezeket a Siemenstől rendelnék meg Paks II-höz, az egyetlen olyan magyar céget üthetnék ki a beruházásból, amely komolyabb volumenben műszaki beszállító lehet (a Ganz EEG-ről van szó, amely – hogy a helyzet még bonyolultabb legyen – a tulajdonosi hátterét tekintve már a Roszatom-csoporthoz tartozik).

Ráadásul a tavaly év végén megkötött megvalósítási megállapodások alapján a Roszatom elvileg egy kulcsrakész atomerőművet „szállít" (vagyis a kerítésen belüli létesítmények közül mindent, a hűtőrendszert leszámítva). Ha ebben a konstrukcióban egy nem orosz és nem magyar vállalatnak biztos helyet kívánnak biztosítani, ahhoz a fővállalkozó-generálkivitelező Roszatom hozzájárulása kell.

Némiképp hasonló a helyzet az egyezség másik tételével, a Paksra érkező német menedzserekkel kapcsolatban. A közelmúltban a miniszterelnökséget vezető Lázár János jelentette be, hogy az átláthatóság és a hatékonyság növelése végett külföldi menedzserek érkezhetnek az atomerőműbe, és úgy tudjuk, hogy a német kancellár hétfőn arról is megállapodott Orbánnal: a szakemberek a Siemenstől érkezhetnének. A fentiek miatt ugyanakkor a vállalat kötelékében ma már kevesen lehetnek, akik releváns tapasztalatokkal rendelkeznének az atomerőművek üzemeltetéséről (a vállalat ugyanis a nukleáris technológiához kapcsolódó szakemberképzést és K+F tevékenységet is leépítette).

Mindezzel együtt a Siemens ma is rengeteg olyan részegységet (a hűtéshez használható szivattyúkat, a biztonsági energiaellátást biztosító generátorokat stb.) állít elő, amelyekkel részt vehetne a bővítési projektben, ezek azonban nem fődarabok, és nem képviselnek jelentős volument a majdani beruházásban, ráadásul magyarországi cégektől is beszerezhetőek. A Merkelnek tett ígéretet tehát szinte lehetetlen úgy teljesíteni, hogy az adott szó valóban érjen valamit, és közben ne sértsen magyar, illetve orosz érdekeket.