A politikus szerint a bizottság várhatóan arra az álláspontra helyezkedik majd, hogy őrültségeket csinálni és az adófizetők pénzét veszteséges beruházásokra költeni olyan tagállami jog, amelybe Brüsszelnek nincs oka beleszólni.
Ennél kevésbé egyértelmű a helyzet a beruházási tender elhagyása, a Roszatom verseny nélküli kiválasztása ügyében. Jávor kérdésünkre elmondta: ismeretei szerint itt a kormány azzal érvel, hogy a magyar műszaki és biztonsági előírásoknak csak az orosz technológia felel meg. Ezt egy másik – iparági – forrásunk teljes szakmai képtelenségnek nevezte: mint rámutatott, a hazai energiaipar éveken át egy nemzetközi tender kiírására készült, az összes erőműtípust megvizsgálták, az előzetes környezeti értékelés is négyféle reaktorra készült el, soha nem merült föl, hogy bármelyik inkompatibilis lenne a hazai előírásokkal (ellenben a beszerezni tervezett orosz reaktort magyar kormányzati közlés szerint több mint ezer ponton kell módosítani ahhoz, hogy illeszkedjen a hazai szabályokhoz).
Az Orbán-kabinet érintett miniszterei maguk is a tender mellett érveltek egészen 2013 őszéig. Ráadásul több, egymástól független forrás is úgy tudja, hogy a brüsszeli igen egyik feltétele az alvállalkozók kötelező tendereztetése, azaz a Siemens, az Alstom és a többi európai beszállító beengedése lesz (értelemszerűen a potenciális magyar cégektől elvéve az esélyt), ami önmagában megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a fővállalkozó-generálkivitelező Roszatom megbízásának viszont nem volt alternatívája.
Úgy tudjuk – és ezt kérdésünkre Jávor Benedek is megerősítette –, hogy vannak olyan vélemények a bizottságon belül, amelyek szerint a nukleáris beruházásokra nem vonatkozik az európai versenyjog. Ezt a nézetet ugyanakkor még az illetékes uniós biztosok közül sem osztja mindenki, a tagállamok jelentős része pedig mereven elutasítja, és a bizottság ilyen értelmű döntését veszélyes precedensnek tekintené.
|
| Paks II látványterve. A Roszatom verseny nélkül kapott megbízást a beruházásra |
Információink szerint Paks II engedélyezése esetén
Ausztria haladéktalanul az Európai Bírósághoz fordul, és van rá esély, hogy Luxemburg, illetve több nemzetközi civil szervezet is ugyanígy tesz.
Baj lehet a környezetvédelmi engedéllyel is: mivel egy korábbi uniós eljárás miatt a kiégett fűtőelemek Oroszországba szállítása meghiúsult, a tervezett erőmű területén, a reaktorok között kell egy átmeneti tárolót építeni a sugárzó hulladéknak, erre azonban a már beadott engedélykérelem nem terjed ki, így valószínűleg az egész procedúrát újra kell kezdeni.
Ráadásul egyre kevésbé valószínű, hogy az Orbán-kormány által sűrűn emlegetett brit Hinkley Point beruházást – ahol a bizottság a deklarált állami támogatás ellenére engedélyezte a létesítést – a magyar ügyben hivatkozási alapnak lehet tekinteni: miután egy szakmai szervezet állásfoglalása nyomán a Financial Times megírta, hogy az új atomerőművet sokkal olcsóbban ki lehetne váltani szélfarmokkal vagy gázerőművekkel, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is megállapította, hogy a tervezett létesítnmény túlságosan drága, és előfordulhat, hogy a brit kormány kihátrál a projekt mögül.
A magyar kormány kénytelen lesz elmagyarázni az állampolgároknak, hogy bár a Paks II atomerőműben termelt áram nem lesz olcsó, és az erőmű működtetése jelentős közpénzeket fog felemészteni, miért akarja mégis megvalósítani – írja friss közleményében az Energiaklub. A szervezet kérésére Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem Stratégiai és Nemzetközi Menedzsment Kutatóközpontjának vezetője 16 lehetséges forgatókönyv alapján számolta ki a tervezett beruházás közgazdasági mérlegét:
a legvalószínűbb opció szerint évente 100 milliárd, a hitelvisszafizetés időszaka alatt több mint 2000 milliárd forintnyi veszteségpótlásra lesz szükség
a 4000 milliárd forintba kerülő projektnél.
