Ózdi búcsú a meggyilkolt Mamától
– Nekünk ő olyan volt, mint a nagymamánk: játszott a gyerekeinkkel, velünk élt, szeretett minket és mi is tiszteltük őt – mondja Budai Zoltán, aki négy kisgyermekével él Ózd egyik legszegényebb és leglepusztultabb negyedében, a Hétes telepen. A hetvenes-nyolcvanas években az itteni, akkor még takaros, gondozott házakban a helyi kohászatban dolgozó mérnökök, középvezetők, szakmunkások laktak. Aztán a gyárt tönkrement, a telep kiürült, az ingatlanokat pedig a helyi önkormányzat bérlakásként rászorulóknak utalta ki.
A januárban brutális rablótámadás áldozatául esett Solymosi Miklósné – a férjével együtt – a hatvanas évek közepén költözött ide, s akkor sem akartak elmenni innen, amikor nyugdíjasok lettek, s a régi barátaik közül már mindenki elköltözött a telepről. Fiai azután is hiába hívták magukhoz édesanyjukat, amikor édesapjuk 2007-ben meghalt. Az akkor kilencven éves Erzsi néni egyedül maradt: mindenkinek azt mondta, ő nem bánt senkit, ezért neki sem kell másoktól félnie.
Ez év január 19-én hajnalban azonban két fiatalkorú és egy gyerekkorú elkövető rátámadt a lakásában: összeverték, csontjait több helyen eltörték, s a kegyetlen tett után több használati tárgyat – tévét, rádiót – elvittek. Az asszonyra a szociális gondozó talált rá, amikor ebédet vitt neki. Kórházba szállították, ahol kétszer is megműtötték. Az életét nem tudták megmenteni: három héttel a támadás után elhunyt.
– A hétesiek közül mindenki csak Mamának hívta őt – meséli Budai Gyula. Szavai szerint az itteniek nem is bántották soha, támadói Ózd egy másik városrészéből, Várkonyból érkeztek rokonokhoz a telepre, s ők követték el a brutális tettet.
– Sírtunk, amikor megtudtuk, mi történt a Mamával, ha ott elkapjuk az elkövetőket, magunk vittük volna be őket a rendőrségre – mondja a testvére, Zoltán.
Berki Lajos, az ózdi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője azt mondja: csaknem negyvenezren élnek Ózdon, a harmaduk cigány. Itt sokáig békében éltek romák és nem romák. A cigány kisebbségi önkormányzat képviselője tegnap elhelyezte Solymosi Miklósné urnasírjánál az emlékezés virágait. Koszorút vitt az MSZP, a Fidesz, a KDNP, a helyi önkormányzat, civil szervezetek tagjai is.
Lukács Tamás, a KDNP országgyűlési képviselője azt mondta: az erőszaknak nincs színe, jobb- vagy baloldala, s az áldozatokat sem lehet ilyen módon megkülönböztetni.
– Ott voltam Kislétán és Tatárszentgyörgyön a roma áldozatok sírjánál, itt vagyok most is, mert azt vallom: mindenféle erőszak ellen fel kell lépni egy jogállamban. Ezért sem értek egyet a Jobbikkal, amely megkülönböztet magyar és nem magyar áldozatokat, s csak az előbbiért demonstrál – mondta Lukács Tamás.
Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje szerdán járt Ózdon, s egy fórumon arról beszélt: minden eszközzel fel kell lépni az erőszakos cselekedetek ellen, s meg kell védeni az embereket.
Az ózdi önkormányzat mai testületi ülésén megfogalmaztak egy közleményt, amelyben a testületi tagok pártállásra és politikai nézetekre való tekintet nélkül elítélték a bűncselekményt.
Dobi Tamástól, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk: a gyanúsítottak közül két fiatalkorút – akik nemrégiben múltak 14 évesek – elfogtak, s jelenleg is előzetes letartóztatásban várják ügyük fejleményeit. Tettüket beismerték. Kiskorú – tizenegy éves – harmadik társuk nem büntethető, a gyámhatóság vizsgálja a családi körülményeit. A rendőrség az idős asszonytól ellopott tárgyakat – televíziót, rádiót, s más elektromos eszközöket – megtalálta egy orgazdánál.
A temetésre nyolc Hétes-telepi asszony is elment, mindannyian egy-egy szál virágot vittek magukkal.
– Nem vagyunk gyilkosok és rablók, de most a Jobbik meg a gárdisták minden itt élő telepit annak néznek. Azt szeretnék, hogy szigorúan ítéljék el a bűnösöket, az ártatlan cigányokat meg hagyják békében élni – mondja az egyik asszony, kezében fehér szegfűvel.