Kérdezik azt is, hogy – az uniós szabályozással szemben – 24 óránál hosszabb ideig őrizetbe vehessék-e az illegális bevándorlókat. Emellett a válaszolók nyilatkozhatnak arról, visszafordítsák-e a határon a menekülteket, s ha valaki bejut az országba, biztosítsák-e maguk az ellátási költségeket. Az utolsó kérdés pedig arról szól, egyetértenek-e az emberek azzal, hogy „a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség".
A bevándorlásról, illetve részben a terrorizmusról szóló, közvélemény-kutatásnak álcázott nemzeti konzultáció – akárcsak a korábbi hasonló akciók – igazából mozgósító célú politikai kommunikációs eszköznek tekinthető – állítják közvélemény-kutatók és társadalomtudósok. A több mint ötven értelmiségi által aláírt nyilatkozat szerint minden szakmai és morális megfontolást nélkülöző kérdések manipulatívak, ezért kérték, hogy a kormány álljon el a kezdeményezéstől.
Hamarosan megindul az internetadó kiváltotta össznépi felháborodás hatására kilátásba helyezett újabb nemzeti konzultáció is. Ez szerencsére jóval kevesebbe kerül, mert legalább nem leveleznek velünk drága pénzen, hanem aki kíváncsi rá, ingyen olvashatja a húsz kérdést a neten. Azokban már szó sincs lakossági internetadóról, s legfeljebb a jelentős reklámbevételre szert tevő cégeket sarcolnák meg. Az InternetKon.hu honlapon május 18-tól – ez az internet világnapja – lehet majd véleményt nyilvánítani, de a szavazáshoz szükség lesz ügyfélkapu-hozzáférésre, illetve Facebook-profilra.
A nemzeti konzultációt Orbán Viktor 2005 februárjában még ellenzéki politikusként dobta be a köztudatba. Akkor állítólag hétszáz települést jártak végig, és személyesen, telefonon vagy levélben 1,6 millió ember mondta el a véleményét. Mit tett értünk az ország, miben csalódtunk, mitől félünk, mibe szeretnénk beleszólni, min változtassunk, mi legyen a közös cél – ezeket a kérdéseket tették fel. A Fidesz politikusai akkor megtudhatták, hogy elégedetlenek vagyunk az életszínvonal alakulásával, a politikusok teljesítményével, s féltjük a munkahelyünket.
Orbán igen megkedvelte a politizálásnak ezt a formáját, s kevéssel a 2010-es választási győzelem után bejelentették, hogy öt nagy ügyben lesz nemzeti konzultáció. A témák: a rend, a szociális biztonság helyreállítása, a gazdaság talpra állítása, az egészségügy megmentése és a demokratikus normák visszaállítása. Elsőként a közbiztonság helyzetéről kívántak konzultálni, és májusra össze is hívták az első rendezvényt Ózdon. Ott a kormányfő azt ígérte, hogy a kabinet hivatalba lépése után két hét alatt javulhat a közbiztonság. A kilátásba helyezett akciónak ez volt az első és utolsó eseménye.
Őszre újabb ötlettel állt elő a kormány. Szijjártó Péter szeptember elején jelentette be, hogy miniszterelnök a nemzeti konzultáció keretében levelet küld minden nyugdíjasnak. Közölte, hogy a kérdőíveket 1,7 millió háztartásba juttatják el, a költségeket pedig – ez Szijjártó állítása szerint levelenként tíz forint volt – a Fidesz állja. Később kiderült: a 2,9 millió levél után a számla 222 millió volt, amit a nyugdíjbiztosító fizetett ki. Akkor mintegy kétszázezren válaszoltak, és kiderült, hogy a nyugdíjasok számára az egyik legfontosabb kérdés a járandóságuk értékállósága.
A következő konzultáció 2011 februárjában következett: az új alaptörvénnyel kapcsolatban tettek fel kérdéseket. Egyebek mellett arról, hogy csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálják-e az alkotmányban, korlátozzák-e az állam eladósodását, s kapjanak-e védelmet olyan közös értékek, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség. A sorban szerepelt a tényleges életfogytig vagy a szülők gyermekek utáni szavazati jogának alkotmányba foglalása is. A kérdőíveket – amelyek összköltsége a hivatalos tájékoztatás szerint félmilliárd forint volt – 920 ezren küldték vissza.
Pár hónappal később ezt követte a szociális konzultáció néven ismertté vált akció. Ebben egyebek mellett a védett kor intézményének bevezetéséről, a közműdíjak állami korlátozásáról, a gyógyszergyári lobbi hatalmának megtöréséről kérdeztek. Ugyanakkor ki-ki eldönthette: szociális segély helyett biztosítsanak-e inkább munkát, s ha valaki mégis támogatásra szorul, azt pénzzel vagy alapvető szükségleti cikkekkel segítsék-e. Erre a kérdőívre 1,1 millióan válaszoltak, de ezúttal nemcsak a felnőttek, hanem a 16 évnél idősebb gyermekek is megírhatták véleményüket.
A következő év tavaszán – minden eddiginél több, összesen 16 kérdéssel – folytatódott a konzultációsorozat, s ezúttal a gazdaság volt a téma. Augusztus 20-ig körülbelül hétszázezer válasz érkezett, vagyis az érdeklődés a szokásosnál is szerényebbnek bizonyult, amit az ellenzék kínos bukásként értékelt. A költségeket ezúttal 860 millióra becsülték, tehát egy válasz 1200 forintba került. Többek között arról kérték az emberek véleményét, kell-e támogatni a fiatalok és a kisgyermekes anyák munkába állását, tegyék-e adómentessé a nyugdíjas korukban továbbdolgozók fizetését, emeljék-e a minimálbért, szorítsák-e vissza a monopóliumokat, maradjon-e a „méltányos” tehermegosztás az állam, a nagyvállalatok, a bankok és az emberek között, s államosítsák-e a közműcégeket.
Újabb levelet kézbesített a posta 2012 augusztusában. Ez nem hagyományos konzultáció, csak tájékoztatás volt arról, hogy a kormány a munkahelyvédelmi akció keretében – Európában elsőként – „olyan szociális járulékcsökkentést” hajt végre, amely csaknem egymillió álláshely megőrzését szolgálhatja. Erre a levélre nem kellett válaszolni.
A kormány még legalább két alkalommal levelet küldött a nyugdíjasoknak, megnyugtatva őket, hogy a nyugdíjuk biztonságban van, a közműdíjak pedig alig fognak emelkedni. De kaptak már levelet miniszterelnöktől a rendőrök, a kormánytisztviselők és a közalkalmazottak is, akiknek azt ígérte Orbán, hogy a devizahitelüket kedvezményesen forintosíthatják – csakhogy ebből nem lett semmi. Mindez összességében a hivatalos – egyes vélemények szerint alulbecsült – költségeket összegezve is legalább három-négy milliárd forintba kerülhetett.
