Ötödével nőhet az egészségügy bérkerete
Döntés született arról is, hogy a béremelés már idén megkezdődik. Az érintetteknek három lépcsőben növekedhet a jövedelmük, amint sikerül megállapodni az érdekvédőkkel zajló egyeztetéseken. (A konferencia utáni béregyeztetésen ezúttal sem született megállapodás.)
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Az államtitkár azt mondta: a béremelésben most számára a szakdolgozók a legfontosabbak, mert az érintettek 35 százaléka hiányzik a betegágyak mellől. Hozzátette: nyitott még az a kérdés is, hogy az intézmények működtetését segítő műszaki és egyéb foglalkoztatottaknak is készüljön-e külön bértábla.
Ónodi-Szűcs szerint a garantált bérminimum miatt a bértáblák alja „összemosódott”, így most az a kérdés, hogy legyen-e a mostani bérhez képesti relatív azonos mértékű béremelés, vagy a pénz elég arra, hogy „kinyissák” a bértábla alsó és felső részét, és legyen differenciált bér. Az államtitkár közölte azt is, a cél az, hogy a többlépcsős béremeléssel néhány éven belül felzárkózzunk a visegrádi országok átlagához. A 167 milliárdos jövő évi többletből mintegy 30-40 milliárd juthat konszolidációra, a többi pedig egyéb feladatokra, például mentőautó-beszerzésekre.
A politikus szerint három olyan ügy van, amelybe a források bővülése miatt bele tudnak vágni: a kancellári rendszer, a budapesti ellátás újragondolása és a szociális ágyak leválasztása az egészségügyről. Mint mondta, azért akarják a szociális ágyakat leválasztani az egészségügyről, mert fel akarnak készülni a demográfiai jövőképre, az elöregedő társadalomra. Hozzátette: mindenkinek meg kell kapnia az igényeinek megfelelő ápolást, de ezt nem szabad az egészségügy rendszerében nyújtani, ezért a következő három-négy évben kivinnék ezt az ellátási formát a kórházakból, és a jelenleginél nagyobb ilyen kapacitást alakítanának ki a szociális ellátórendszerben.
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A kancellári rendszerről szólva Ónodi-Szűcs megjegyezte: nem tartják jónak, hogy az összes döntés a kórházak falain belül születik meg, és így az ellátás gyakran nem a lakossági igények, hanem az intézményi érdekek szerint alakul. A kancellári rendszertől azt várják, hogy legyen valaki, aki megmondja, egy terület lakosságának milyen ellátást kell megkapnia, és vállalja a felelősséget azért, ami a kórházban történik.