Sikerült megtalálnunk azt a külföldi agrárgazdálkodót, aki a napokban nyolcvannyolc hektár állami földet vásárolt a győri árverésen a magyar–osztrák–szlovák hármas határ térségében.
A Rajka környékén gazdálkodó Meixner család
azt a földet szerezte meg, amit a Simicska Lajos érdekeltségébe, a Mezort-csoporthoz tartozó Lajta-Hanság Zrt. bérel 2051-ig az államtól.
Paul Meixner, vagy ahogy errefelé hívják, Meixner Pál, osztrák és magyar kettős állampolgár. Telefonon értük el, tegnap Ausztriában tartózkodott. Kissé lassan, töredezve, de pontosan beszél magyarul. A Meixner tanya közigazgatási szempontból Rajkához, Levélhez és Hegyeshalomhoz tartozik, a család földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Levélen háromezer marhát tartanak, a földeken az állatok eleségét termelik meg, főleg gabonát, kukoricát.
Meixner Pál – mint mondja – mostani birtokától három kilométerre született. 1945-ben elvették a földjüket, a rokonság egy részét kitelepítették, ő és családja Ausztriában nőtt fel. A rendszerváltás után kezdtek el gazdálkodni, majd miután lebontották a vasfüggönyt a nyugati határon, megvett egy őrtornyot, arra alapozva alakította ki a székhelyet, az irodát.
Hat gyereke van, a három kisebbik Ausztriába jár iskolába, a másik három felnőtt, itt dolgozik a mezőgazdaságban.
– Én ezt a beruházást, a liciten megvett földet fundamentumnak tekintem a gyerekeim jövőjének a megalapozásához – mondja az 56 éves Meixner Pál. A föld nagyobb része a Rajka külterületén elterülő birtokon található. Összesen hatvan embert foglalkoztat, azt nem mondja meg, mennyit adózik az érintett három magyar településnek, szerinte ez nem az ő hatásköre, de azt hangsúlyozza: a pénz ezekben a községekben marad.
A 88 hektárra egyébként Meixnerék egyedül licitáltak, így a 167 millió forintos kikiáltási áron jutottak a földhöz. Meixner Pál nem árulta el, hogy így most összesen hány hektáron gazdálkodik, a megkérdezett helybeliek közül többen is ezer hektár körüli nagyságrendet tippeltek.
Azt mindenki elismeri, hogy a család életvitel-szerűen él itt, a licitálás feltételeinek jogilag megfelel. Meixner felesége magyar.
A családfő akkor kezdett el komolyabban beruházni, amikor Magyarországon megkezdődött a rendszerváltást követő kárpótlás. A helybeliek többsége egyébként inkább osztráknak tartja őket, vannak, akik azt mondják, a magyarok elől viszik el a földet, a pénzt. Olyan gazdával is találkoztunk azonban, aki úgy fogalmazott: ha véletlenül is egy magyarnak a tyúkszemére lépnek, akkor már rabló labancnak tartja az osztrákokat, pedig tanulhatna tőlük munkakultúrát. A magyar azonban nem tud együtt élni az idegennel.
– Nem azzal van baj, hogy az osztrákok stróman közreműködésével vagy más, jogilag elfogadható módszerrel licitálhatnak, ha életszerűen itt élnek és dolgoznak – magyarázza egy már nyugdíjas gazdálkodó a kocsmában. – A baj azzal kezdődött, hogy helyzeti előnybe hozták őket a magyarok kárára. Az unió jelentős mezőgazdasági támogatással segítette a megerősödésüket, ránk meg fütyült a magyar állam. Úgy tudom, Meixnerék is csaknem hárommillió eurót kaptak az uniótól, és ezzel a támogatással a megyében így is csak a hetedik helyet foglalták el a támogatottak sorában.
– Én is nekik dolgozom, nekem teljesen mindegy, hogy magyar vagy hottentotta a munkaadó, csak fizessen – dönti meg a szomszédja a poharat, hogy a kitöltött sör ne verjen nagy habot.
