Védelem alá helyezte az állam a Golgotát.
Nem államosította, nem kobozta el törvényes tulajdonosától, egyszerűen csak elvette tőle.
Pákh hatósági engedély nélkül már hozzá sem nyúlhat a tulajdonához. „Szerettük volna Pákh urat meggyőzni ezzel a barátságos lépéssel, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal” – mondta a döntést követően Lázár János, lényegében beismerve az állami zsarolást: aláírja az adásvételt a vevő feltételei szerint, vagy belefoghat egy évekig tartó pereskedésbe, de addig is marad a kép.
Lázár szavainak fényében már nem annyira hihetetlen, hogy az állam más módon is megkísérelhetett nyomást gyakorolni Pákhra. Miért ne győzhették volna meg a jogilag független, de igen sok döntésében a kormánypártiság látszatát keltő, sokak szemében a mai kormány vasökleként funkcionáló ügyészséget, ne hagyja már, hogy Pákh és társai, Seffer István, az ismert orvos vagy a mulatós világ rekedt hangú dalos pacsirtája, Fásy Ádám, megússzák tíz hónap két évre felfüggesztett börtönnel és pár milliós bírsággal.
|
Pákh Imre
Lang Róbert / Népszabadság/archív |
Az ügyészség a fellebbezést hetekkel Pákh és a Lázár (lényegében a kormány) által támogatott MNB nyílt színi Golgota-vitája után nyújtotta be a bíróságra, így azzal az engedetlen képtulajdonost már nem lehetett döntésének megváltoztatására bírni, de a dolog bosszúnak azért még jó lehet. Mert, ha helyt ad az ügyészi indítványnak a bíróság, kezdődik elölről az első körben 26 hónapig tartó per. Már az is komoly „büntetés” lenne a vádlottak számára, ha újra végig kellene ülniük a perfolyamot.
Azonban a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nem a vádlottak kifárasztására játszik. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet ezer sebből vérzik. Indítványával részben ezért kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Részben pedig azt szeretné elérni, hogy a vádlottakat az emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése, valamint az emberi test tiltott felhasználása helyett csalásért ítéljék el.
Nem mellesleg az ügyészség is úgy tartja, a közvélemény szemében a fizető betegeken szabálytalanul és engedély nélkül végzett beavatkozások nem számítanak nagy ügynek. Ellenben a csalás igen. Főleg, hogy végstádiumban lévő betegeket vertek át. Már ha tényleg átverték őket.
Első fokon a bíróság nem találta bizonyítottnak a csalás vádját. Már hónapok óta lehallgatta a rendőrség az őssejtügy későbbi gyanúsítottjainak telefonbeszélgetéseit, mígnem 2009. június 27-én elérkezettnek látta az időt a cselekvésre.
M. Cserkaszov cukorbetegségét gyógyító őssejtkezelésre várt a Róbert Károly Magánklinika nőgyógyászati osztályának első emeleti 5-ös kórtermében, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói rájuk nyitották az ajtót. Cserkaszov már megkezdett kezelését a rendőrökkel érkező doktorok leállították, a beavatkozást végző Julij Baltajtisz professzort és az asszisztenciát adó Natalija Kadnyikovát és Szabó Sándort, valamint magát Cserkaszovot is elfogták.
|
Seffer István
Lang Róbert / Népszabadság/archív |
Még ugyanazon a napon őrizetbe vették dr. Seffer István orvost is.
Két és fél évvel később jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás miatt összesen kilenc ember ellen emelt vádat az ügyészség. Őssejtkezeléseket végeztek betegenként eltérő, de jellemzően több millió forintos összegekért.
A vádhatóság szerint a vádlottak kapcsolatrendszerüket és személyes ismertségüket kihasználva elhitették súlyos, olykor végstádiumban lévő, az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegekkel, hogy őssejtterápiával az addig alkalmazott kezelésekhez képest rövid időn belül, mellékhatások nélkül gyógyulást vagy igen jelentős állapotjavulást érhetnek el. Ennek semmilyen ténybeli és tudományos alapja nem volt, ezt azonban a betegek és hozzátartozóik előtt a vádhatóság szerint elhallgatták.
A bíróság előtt megjelent tanúk azonban nem egészen ezt vallották. Lényegében senki sem állította közülük, hogy a beavatkozást végző doktorok, Baltajtisz vagy Seffer egyértelmű és határozott gyógyulást, vagy akár csak gyors és jelentős javulást is ígértek volna. Sőt: több tanú is határozottan állította, elmondták neki például, hogy az ő betegségét még nem kezelték őssejttel, de a beavatkozás állapotrosszabbodást biztos nem eredményez.
A betegek nem érezték magukat becsapva. Többen azt vallották, tudták, hogy betegségük gyógyíthatatlan. Elvileg csak a csodában reménykedhettek. Ehhez képest az őssejtkezelés új reményt adott, hogy esetleg mégis jobbra fordulhat az állapotuk. Megpróbálták. Nem jött be. De nem is romlott az állapotuk – vagy legalábbis olyan beteget, akinél bizonyíthatóan a beavatkozás okozott volna további egészségkárosodást, vagy állapotrosszabbodást, nem talált a nyomozó hatóság.
„Reményt kínáltak reményt vesztett embereknek” – összegezte a vádhatóság a tanúvallomások lényegét. Izomsorvadásban, különböző mozgásszervi betegségekben, prosztatarákban, cukorbetegségben szenvedőket kezeltek Seffer klinikáján, és
voltak páran, akik „fiatalítás” címén kértek és kaptak őssejtkezelést.
Számos lehallgatott telefonbeszélgetéssel próbálta az ügyészség bizonyítani, hogy a vádlottak többsége nem hitt az őssejtek mindenható erejében.
Őket csak a betegszám és a bevétel érdekelte. Egy alkalommal Fásy Ádám telefonon azt mondta a későbbi hatodrendű vádlottnak, Szrebredolszki Maitának, hogy Baltajtisz know-how-ja egy nagy kamu, mert egyelőre nem látható, hogyan gyógyítanak és nincsenek dokumentációk sem a kezelés hatásáról. A beszélgetésekből az is egyértelműen kiderült, hogy a vádlottak mind tisztában vannak azzal, hogy vállalkozásuk nem kapta meg a beavatkozások végzéséhez szükséges engedélyeket.
Azaz, minden, amit csinálnak, illegális. Hab a tortán, hogy maga az őssejtkezelés sem egy ellenőrzött, tudományosan megalapozott valami. A Baltajtisz–Seffer-féle kezelésekhez az őssejteket művi abortuszok során keletkezett abortumokból nyerték ki. Csakhogy a perben felkért igazságügyi orvosszakértők egyike szerint „a művi vetélést követően nyert biológiai anyagok potenciálisan veszélyes hulladéknak minősülnek”.
Viszont nem számítanak a hatályos jog szerint sem emberi testnek, sem sejtnek, sem semmi másnak, aminek a felhasználása és a vele való kísérletezgetés a hatályos Btk. szerint büntetendő lenne. Az első perben az egyik szakértő az abortumból származó sejtet tárgynak minősítette, ami birtokolható és másoknak átadható. Nyilvánvalóvá vált, hogy jogilag nem tisztázott a művi vetélés során eltávolított szövetek jogi státusza.
|
Nem egy ellenőrzött, tudományosan megalapozott valami
Stringer / Reuters |
A bíró végül kissé nehezen követhető logikával levezette, hogy mindezen szakértői vélemények dacára az őssejt abortumokból való kinyerésével, majd emberekbe való be-, illetve átültetésével a vádlottak elkövették az „emberen végezhető kutatás szabályainak megsértése”, valamint „az emberi test tiltott felhasználása” bűntettét. Csakhogy az abortum tisztázatlan jogi megítélése miatt a vádhatóság nem igen bízik abban, hogy az első fokon eljáró bíró okfejtése végül jogerőre emelkedhet.
Ez is ok arra, hogy az ügyészség ragaszkodni próbál ahhoz, hogy csalásért ítéljék el a vádlottakat. De itt is van egy bökkenő! Csalást az követ el, „aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz”. Nem vitatja az ügyészség sem, hogy a vádlottak egy része esetében nehéz lesz bizonyítani, hogy ők bárkit is tévedésbe ejtettek vagy abban tartottak. Az orvosok felelőssége a beteg tájékoztatása, kioktatása a beavatkozás lehetséges előnyeiről és mellékhatásairól. Ilyen kötelezettség a befektetőt nem terheli.
Arról persze már megoszlanak a vélemények, hogy mi van akkor, ha egy befektető nem bízik annak a vállalkozásnak a termékében, szolgáltatásában, amelyet pénzel.
Vajon erre mit mond a jog? És mindezek befolyásolják-e végül a Golgota sorsát?
