Pintér ugyanis Harangozó azon kérdésére, hogy „valóban arcfelismerő kamerák fogják pásztázni az utcákat?”, azt válaszolta: „...az arcfelismerő kamerák alkalmazásának, valamint a rendszer működtetésének jogszabályi és technikai lehetőségeinek előzetes vizsgálata és az azzal kapcsolatos egyeztetések jelenleg is folyamatban vannak, ezért azokról jelenleg nem áll módomban bővebb felvilágosítást adni”.
Kocsis Máté tehát legfeljebb előreszaladt, de semmiképp sem ment szembe a kormányzati totális megfigyelésre törekvő elképzelésekkel, amikor még március végén a kerületi lakosoknak küldött levelében azt írta: a kormány 250 millió forintos támogatásának köszönhetően egész Józsefváros látható lesz a kamerákon keresztül.
Arra a kérdésre, miért pont Józsefváros kapott e célra kormányzati támogatást, és miért még az előtt, hogy a szuperkamerák alkalmazásának törvényi feltételeit a kabinet és a parlament megteremtette volna, kapásból senki nem tudott vagy akart válaszolni az önkormányzatnál.
|
Lassan már a hálószobába is beleshetnek
Teknős Miklós / Népszabadság |
A polgármesternek a kerület internetes oldalán nyilvánosságra hozott leveléből az is kiderül, hogy ez a módszer (az arcfelismerő kamerarendszer) Londonban sikeresen működik. A kamerák könnyűszerrel tudják azonosítani a bűnözőket, s ez a rendőrség munkáját jelentősen könnyíti. Az önkormányzat ugyanakkor nem a rendőrség, hanem a kerületi lakosok javaslatait is kérte, hogy hova helyezzék ki az új kamerákat, ami azt sejteti, hogy a választások közeledtével fontosabb szempont a józsefvárosiak igényeinek látszólagos kielégítése, mint a szakemberek véleményének meghallgatása. Mert a rossz helyen telepített kamera biztosan nem szolgálja a bűnüldözés és a bűnmegelőzés érdekeit.
Kevéssel az ötlet nemzetbiztonsági bizottsági bemutatása után a polgármester a kerületi újságnak adott interjújában arra a felvetésre, hogy „a jogvédők meg néhány ellenzéki politikus emberi jogi oldalról támadja az új kamerarendszert”, azt felelte: „Ez engem egyáltalán nem érdekel, mert nincsenek emberi jogi problémák az új rendszerrel. Mi rendet akarunk, ők meg szórakozgatnak, mert semmi felelősségük sincs az egészben”. Majd megismételte, hogy „ősztől mindenhol lesz kamera. Minden szegletét látni fogjuk a kerületnek új, modern technikával. A bűnözők esélyei pedig tovább csökkennek”.
Márpedig akadnak emberi jogi problémák a kamerarendszer telepítésével kapcsolatban, és ezt nem csak a jogvédők és az ellenzék állítja. A fideszes Bíró Márk és Kósa Lajos sem feltétlenül osztják Józsefváros első emberének álláspontját. Bíró a honvédelmi és rendészeti bizottság június 4-i ülésén megkérdőjelezte az e-útdíjrendszer ellenőrzésére kiépítendő kamerarendszer jogi hátterét, mivel az technikailag képes lesz a Magyarországon közlekedő gépjárművek valós idejű nyomon követésére.
Kósa Lajos, a testület kormánypárti elnöke pedig úgy foglalt állást ugyanebben a kérdésben, hogy a képviselőknek kötelességük vizsgálni, hogy az milyen mértékben érinti a magyar polgárok adatvédelmi igényeit.
Ha a rendszer úgy valósul meg, ahogy az Kocsis Máté nyilatkozatai alapján feltételezhető, akkor ősztől Józsefvárosban bárki megfigyelhető, ideértve azt is, hogy merre járt, kivel találkozott, hol fogyasztott el egy kávét. Kormánypárti és ellenzéki politikusok, hazai és külföldi üzletemberek, bankárok, ügyvédek, újságírók, köztisztviselők, szakszervezeti aktivisták – bárki.
A telepíteni kívánt kamerarendszer ugyanis – jelenleg törvénytelenül – képes lesz összekapcsolni a különböző állami nyilvántartásokat. Nem csak arról van szó tehát, amit Kocsis Máté hangoztat, hogy a bűnügyi nyilvántartás alapján jelzi, ha egy bűnöző a kerület határát átlépi. Elvileg (és gyakorlatilag is) a népesség-nyilvántartó adataihoz is hozzáférhet a rendszer, ahol személyes adatainkhoz rendelve a digitalizált fotóinkat is őrzik. Nem kell tehát bűnözőnek lenni ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, megfigyeli, hogy – mondjuk e sorok írója, akinek a kerület egyik irodaházában van a munkahelye – merre közlekedik, közben kikkel beszélget, és hol bonyolítja bizalmasnak szánt találkozóit informátoraival.
Nem beszélve arról, hogy a hatályos törvények személyre szabott ellenőrzést és megfigyelést csak valamilyen bűncselekmény gyanúja esetén engednek meg. Pusztán azért senkit nem lehet titkosszolgálati eszközökkel, de még nyilvánosan kihelyezett kamerákkal sem megfigyelés alatt tartani, mert valaha bűnt követett el.
Harangozó Tamás Pintér Sándornak feltett kérdései között szerepel, hogy pontosan milyen szerepe lesz a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak a rendszer működtetésében. Kocsis Máté a nemzetbiztonsági bizottság előtt úgy fogalmazott: a szakszolgálat az első fél év-egy évben tesztüzemmódban használná a rendszert. Ez azt jelentené, hogy „nem feltétlenül az utcán járó-kelőket azonosítaná be élesben – idézőjelben mondom –, hanem próbamérésekkel, próbafelvételekkel tesztelnék a rendszert, ezt követően szűrnék le a tapasztalatokat”.
Milyen tesztüzem az, amelyben egy arcfelismerő kamerarendszer és a hozzátartozó nem a járókelőket azonosítja be? Hiszen épp annak tisztázása lenne a teszt célja, hogy a rendszer felismer-e valamely magyar állampolgárt, ha átlépné Józsefváros határát.
Harangozó kíváncsi az ügyben eddig mélyen hallgató Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, valamint az ombudsman véleményére is. De a legfőképpen arra: Pintér Sándor megakadályozza-e, hogy Kocsis ígéretének megfelelően őszre a ma még hiányzó törvényi felhatalmazás nélkül is új típusú kamerákkal figyelhesse meg a rendőrség Józsefváros minden szegletét?
