A jelenlegi helyzet a jogutódlással Csehszlovákia örökébe lépett Szlovákiának kedvez, hiszen az elterelés óta Szlovákia (és a bősi erőmű) használja a Duna mindenkori vízmennyiségének négyötödét, illetve a magyar közreműködéssel és részben magyar pénzből épült bősi erőműben termelt áram 100 százalékát. (A dunacsúnyi gáthoz érkező 1448 ezer milliárd köbméter vízből mindössze 297 milliárd köbmétert engedtek a Duna-mederbe, és 1151 milliárd köbmétert tereltek a bősi csatornába, s ez a közvetlen oka a Szigetköz kiszáradásának.)
|
Ez a legrégebbi függőben lévő eset a hágai bíróság előtt
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az azóta született jogértelmezések „átlaga" szerint a víz fele és az árammennyiség 40 százaléka illetné Magyarországot, ami azt jelenti, hogy az eddigi termelés alapján mintegy 100 milliárd forintról és egy jelenlegi paksi blokknyi áramtermelő-kapacitásról mondunk le nagyvonalúan, az ökológiai károk értékét nem is számítva.
A felek közt természetesen az 1998 óta eltelt időszakban is voltak hivatalos tárgyalások, ezek azonban nem billentették ki a vitarendezést a holtpontról. Feltűnő ugyanakkor a kormányzati retorikában mindig a nemzeti érdekek védelmezőjeként szereplő Orbán-kabinet tétlensége: az utolsó hivatalos kétoldalú megbeszélés 2010 januárjában – tehát még a Bajnai Gordon vezette kormány időszakában – volt Pozsonyban, azóta csak szórványos iratátadások történtek.
Az előző Orbán-kormány először Szabó Marcellt, majd Székely Lászlót nevezte ki főtárgyalónak (mindkettőt 2012-ben), de egyikükből hamarosan ombudsmanhelyettes, másikukból ombudsman lett, így a tárgyalások újraindítására nem volt módjuk. Immár a környezeti állapotromlást mérő szigetközi monitoring sem működik: az idei költségvetésben már nem volt rá forrás, ami megnehezítheti a magyar kárigény érvényesítését.
Jelenleg Baranyai Gábor miniszteri megbízott felel „a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért", és ebbéli minőségben elvileg ő a kinevezett tárgyaló is. Úgy tudjuk, Baranyai írásban értesítette kinevezése tényéről a szlovák felet, de erre még nem érkezett válasz. A miniszteri megbízott a közeljövőben írásbeli jelentést készít a kormánynak az ügy állásáról, és javaslatot tesz a további teendőkre, információink szerint azonban ő sem számít arra, hogy a bősi rendezés előrébb kerülne a kormányzatiprioritás-listán.
|
Tüntetés 1998-ban. A két ország elszabotálta a megoldást
Szabó Barnabás / Népszabadság/archív |
Mivel Szlovákia van „birtokon belül", és szedi az egyoldalúan igénybe vett környezeti erőforrás hasznait, a vitarendezés felgyorsítása elsősorban magyar érdek lenne. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász két éve egy szakmai konferencián úgy fogalmazott: erre nemzetközi vitarendező fórumokon is lenne lehetőség. Például ha Magyarország ismételten a hágai nemzetközi bírósághoz vagy az EU luxemburgi bíróságához fordulna, illetve kötelezettségszegési eljárást indítana Szlovákiával szemben az Európai Bizottságnál.
Ám úgy tűnik, hogy ezt pillanatnyilag más politikai szándékok – például Szlovákia benntartása a Putyin-barát EU-blokkban – felülírják.
